Magyar Országos Tudósító, 1931. június/1

1931-06-09 [054]

HALÍ&OSVÉGÜ VEREKEDÉS . A Hernád utcában'egy vendéglőben iddogált 1929 deeeraber 23-án Erdélyi János munkás, Amikor már meglehetősen illuminált állapotban volt." nézeteltérése támadt egy hordárral, akivel később össze is verekedett. A verekedőket Kovács József csapos választotta szót, Erdélyi János azonban belekötött a csaposba is, aki végül is kiutasította Erdélyi Jánost a vendéglőből. Az ajtóban Erdélyi tovább kiabált és lemét beakart jönni, Kovács JSzsef erre kiment,arcul ütötte Erdélyit és becsapta utá na^ az ajtót. Később az egyik vendég a lépcsőkön nagy vértőcsában találta meg Erdélyi Jánost, akit azután korházba is szállítottak és az orvosi vizsgálat megállapította, hogy súlyos koponyatörést szenvedett. Erdélyi sérüléseibe rövidesen bele is halt. Az ügyből kifolyóan eljárás indult meg Kov t08 József csapos ellen, akit a kir. ügyészség haláltokozó súlyos testisértés bűntettével vádolt meg azon az alapon, hogy Erdélyi az aroulütés következtében esett le és zúzta össze koponyáját a lépcsőn. A büntetőtörvényszék Várady -Brenner Alajos dr, elnöklete alatt ma tárgyalta ezt az ügyöt. A kihallgatott tanuk vallomásai alapján azonban nem nyert bebizonyítást, hogy a csapos arculütése következtében zuhant volna le Erdélyi és ezért a törvényszék Kováes Józsefet felmentette. /MOT/MA. ZU ÁDÁM- CSIK ÜGY /Folyt. 4. kiad ás oa./ A kúrián az Osvald-tanács tárgyalta legfelsőbb fokon az érdekes bünpört. Az előadói tisztet Slavek Ferenc kúriai b jr o töltötte be, aki részletesen ismertette az előzményeket és a periratokat. Ezután a közvád részéről dr. Loyzell Kálmán koronaügyészhelyettes szólalt fel, majd Antal István dr., vitéz Csik László védője terjesztette elő védőbeszédét. A kúriai tanács ezután tanácskozásra vonult visz* s z a «m /Bfciü^pvtoktövrw^ Beható tanácskozás után hirdette ki a kurla Ítéletét Osald Ist 'én másodelnök, amely aszerint a legfelsőbb bíróság a ktliía3íh¥fjc:ii benyújtott semmiség£ naszok elutasításával a tábla Ítéletét jogerőd .sen helybenhagyta. Az Ítélet megokolásában a kúria rámutat, hogy az a memorandum, amelyet az egyetemi tanárok egy része állított kl és amelyet a feédő most itt a kúriai tárgyaláson Ismertetett, éc amely memorandum arról szói, hogy az orvosprofesszorok egy része elítélte Ádám tanár akkori magatartását, - mint "bizonyítási anyag elkésett s mint ilyen, nem volt figyelembe vehető. Érdemben a kúria megállapította ,hogf a cikkeknek - az alsóbiróságokkal megegyezően csupán egyféle értelmet lehet tulajdonítani s ez az, hogy Adám tanár a professzori állás elfogadása körül tolakodó magatartást tanusi» tott és másrészről pedig pásvm&girm pénzért toboroztatott magáittek hallgatókat, A tolakodást Illetően nem áll meg a védelem által hangoztatott felfogás, minthogy a közéleti eseményeket - a kúria véleménye szerint is - jogában áll bárkinek bírálnia, mégis ez a birálat nem cerjedhet odáig, hogy bárkinek is a jogos érzékenységét érinthetné. Már pedig ebben az esetben igenis erről van szó, minthogy a cikkekben hangoztatott "tolakodás" kitétel mindenesetre sértő jellegű. A pénzosztogatás, vagyis a pénzért való toborzás hangoztatása ugyancsak olyan állítás, amely valósága esetén fegyelmi eljárást is vonhatna maga után a sértettel szemben. A királyi kúria mggálla pit ja, hogy a valóság bizonyítását mind a két vádpontra vonatkozóan mind a két fél feérte. A tábla nézetével szemben, amely azt szögezi le, hogy egyes egyetemi orvostanárok perbeli tanúvallomása elfogult lett volna, a kúria ezt a megállapítást nem teheti magáévá. Az illető professzorok a saját nézetüknek adtak kifejezést, amely szerint Ádám tanár magatartása bizon nyes tekintetben tolakodónak volt mondható. A professzoroknak ez volt a véleménye, de ez még nem jelenti azt, mintha ez elfogult vélemény lenne. Más kérdés, hogy ez a vélemény megfelel-e a helyes tényállásnak, vagyis a helyes megítélésnek. A kúria megállapítása szerint Ádám tanár joggal pályázhatott az egyetemi tanszékre, joggal tehetett bemutatkozó látóba tásokat az egyes tanároknál, - anélkül, hogy ez az eljárása megérdemelte volna azt, hogy a tolakodás bélyegét süssék reá. /