Magyar Országos Tudósító, 1930. december/3

1930-12-23 [053]

MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ Kézirat. . Hetedikkiadáa. Budapest, 1930. december 23. £ " ~ XII.évfolyam 291.szám. EGYHÁZI HÍREK RAVASZ LÁSZLÓ PÜSPÖK AZ UJ REFORMÁTUS LITURGIÁRÓL. Mint Ismeretes, a református törvényhozó zsinat legutóbb egységesítette a református istentiszteleti rendfen rtást,amely Január 1-ón lép életbe. A nagyfontosságú eseményről R a v a ez László dr. püspök, a szabályzat kodifikátora, a követkézképpen nyilatkozik a Református Figyelő karácsonyi számának vezetőhelyén: - A református egyház négy püspöke Karács cny szombatján kezébe adta az egyház lelkipásztorainak és híveinek az egységes liturgiat,vagy amint a zsinat nevezte,, az uj Istentiszteleti Rendtartást, A könyv nem testes, de jelentősége súlyos. Körülbelül harminc- év előkészítő munkájának a gyümölcse. Egy generáció dolgozott rajta, - A könyv jelentősége az, hogy benne kifejezésre jut a magyar református egyház lelki egysége, az egyház eme fő életnyilvénulásábani az istentiszteletben, A magyar református egy hé tehát nemcsak történelmi és nemcsak jogi egység már, hanem kultúszóegység is, - Az uj liturgia refoxm-munka volt, de a reformáció-adta értelemben, A csalhatatlan, tiszta, ősi elvekre vitte vissza és azokon restaurálta a »jelen gyakorlabife. Megkereste a tiszta evangéliumi elveket ,róhelyozkedett a református hitvallás i alapokra, magáévá tette a kálvinizmus ökumenikus liturgiái kincseit és megtöltőtto a koreteket a magyar református keresztyénség sok becsos termékével, - Fontosabb reformjai a következők: Először kimondja és gyakorolja azt az elvet, hogy a szentirás* a mi hitünk fundamentuma és a kijelentett Ige az a történelmi előzmény , amelyen istentiszteletünk felépül, "d előbb szeretutt minket", 6* előbb szójt mihozzánk és mi csak azort tudjuk az Ó* nevét ajkunkra venni ós dt lélekben és igazságban imádni, mert 6 előbb elmondta magáról, ki Ö és mit kivan tőlünk, Igy a bibliaolvasás minden istentisztelet keretében önálló helyet nyert. SŐt vannak olyan /rövid/ istentiszteletek, amelyekből a pródíkációs elem hiányzik ós helyét a jól megválasztott szentírási hely felolvasása foglalja el, - Fontos reform az is, hogy minden gyülekezeti istentiszteletnek egyik^ elfelé j tett alkotórészét, az adakozót /of fertóriumot/ föleleveníti és előírja. Ezen a nyomon k&ll a gyakorlatnak odaifejlődnie, hogy az isten tiszteié tnek egy ik ünnepélyes és néma része a szent tized odaáldozása, a perselybe való adakozás gyakorlata legyen, - Minden istentisztelőt alkotóelemévé van téve az ünnepi áldás, amelyet a pap hirdet, s ezáltal szimbolikusan ábrázolja minden istentiszteletnek eredményét, azt az áldást, amely az Isten imádásához, a Vele közös szövetségben, drága és bizonyos igéretkóppai csatoltatott, - Minden istentiszteletnél, lfgkivált azonban a sákramentomosoknál, úgymint á keresztségnél és az Úrvacsoránál fontos hely jutott egy elhanyagolt alkotórésznek, a Hitvallásnak, Magábanvóv e minden istentisztelet hitvallás, mert ebben kapcsolódunk össze az atyafiak hitében ós teszünk Istenbe vetett hitünkről uj bizonyságot. De ennek liturgiailag is kifejezést kell adni és ezért a hitvallás mindan istentiszteletnek alkotórészévé vált. Az igehirdetébes istentiszteleteknél ezt a szerepet O

a Miatyánk tölti be. A többi istentiszteleteknél pedig a hitvallásnak kétféle formája érvényesül. Először mindenütt, ahol szükség volt reá,meg\ jelent az apostoli hitforma, vagyis a keresztyén anyaszentegyház közönsé/ ges hitvallása és ezt egészítik ki mindenütt, ahol a különös református hitet kell kifejezésre juttatni, mint pld. a konfirmációnál és az Urvacsoraosztásnál, kérdésekre adott felelet formájában a református hitvallási