Magyar Országos Tudósító, 1930. december/2
1930-12-10 [052]
/ h. TXCtCiabAí muiis. vnd£>*\i<Jo inAuui ujjban; . ruA^uauuo i</ - Ragyogjon rátok ez az örökkévaló tekintet magyar asszonyok, akik szerteszét az országban a köpenyegforgatások gyakori forgószélében erős és rendithetetlen egységet tudtok tartani, valkkjátok és élitek, mint szövetségünk első órájában a magyar fenmaradás biztosítékát, - a keresztény ég nemzeti gondolatot és gyermekeitekkel a rendületlen magyar ifjúsággal együtt kiáltjátok oda a magyar férfiaknak, hogy szaggatottságunk meghosszabbítja az ország szétszaggatottságát, a megszállt területek magyarságának kínszenvedését, asszonyaik és gyermekeik keservéti Meghosszabbítja azt az utat, amely Nagymagyarországba,- haza vezet 0 - A magyar asszonyok odakiáltják a magyar férfiaknak, hogy csak egy összefogás, egy párt, egy akarat legyen, mert mi nem tűrünk vörös városházat és vörös fővárost! Mi nem feledtük el, hogy ez mit jelent! Akik pedig elfeledték, azokat emlékeztesse mai szenvedésünk, nyomorunk,- a forradalmak fekete akasztófái és véres árnyai, a parlament pincéje, a szétmarcangolt ország,- emlékeztesse őket Trianoni - Magyar fér/.fiak7~ folytatta Tormay Cecil emelt hangon,- vegyetek példát hazátok asszonyairól, akik a felekezeti mesgyék és társadalmi müsorompók felett találkozni tudnak a hazaszeretetben. Találkozni ifudnak, mint a keresztény asszonyok pártszövetsége és a keresztény női tábor,- még a választási harc idején, még a politika feldúlt sivatagában is„ K Köszöntelek benneteket testvérek, magyar asszonyok, akik aa elmúlt tizenkét esztendőben megrövidíteni igyekeztetek a mi régi örök hazánkba vezető magyar utat, akik megrövidíteni törekedtetek elszakított testvéreink és az elszegényedett magyar otthonok keservét, akik nagyobbá és czebbó tettétek azt, amit e földön az asszony szó jelent!, - Szegény magyar gyermekek védői, gyermekszeretet jótevői, < ifjúságunk istápolói, könnyes szemű vigaszai, reménytelenek reményadói, fajt kultúránk hirdetői és bizonyságtevői, himző-szövö asszonykezek elszánt kis gazdái, szervező országjárók, külföldiek megvilágosítói, magyar asszonyoki ti drága Sohaelnemfáradok! Talán sohasem dolgoztatok és áldoztatok többet mint az elmúlt esztendőben!, Ellankadt kis asszonyvárak, falvak és városkák : elaludt szervezetei újra feltámadtak az Ínség e nehéz esztendejében, mind talpra álltatok, hogy a hiányzó kenyér tátongó helyére odategyétek a nemzet tenyerébe a ti könnyeitek közt • .. is bátor sziveteket. Ez adta azt a magyar asszonyi szivet, amely segíteni akar és ad és újra ad még akkor is, mikor magának már jóformán semmi sem marad. - Ez az adakozó mozdulat ma a magyar asszony mozdulata,melyre legszebben.tanit mindnyájunkat Magyarország Asszonya, nagybányai vitéz Horthy Miklósa/Nagy éljenzés./ Örá nézzetek fel és őt kövessétek az irgalom áldozatában, ti magyar asszonyok* És arra gondoljatok, hogy a betelt tizenkettő után lezárul valami, ami szenvedés volt és talán elkezdődik valami, ami több le3z, mint a remény. Ti még nem látjátok, de ha két karotokban fölemelitek kicsiny gyermekeitek a fejetek felett tttl, messze, ők már meglátják azoknak az eltépett tájaknak a közeledését, amelyekért jobb jövendőnk hitével ti mindig csak dolgoztatok. - Miközben ezt a képet idézem felötlik előttem egy másik hasonló kép. Plakáton láttam,*, látszik ma végesvégig a házak f°lán. Egy aszszony, aki karjában egy vörös gyermeket emel. A gyermek újszerű, de az aszszony arca ismerős. Emlékezünk,- ő volt, tulajdon 6, aki a tanácsköztársaság napjaiban rohanva futott elő a szovjetplakátok papirosából é3 belekiáltotta a kifacsart, éhes, szennyes és szegény utcákba, hogy "A szociális termelésből fakad a jólét. 1 * Akkor kiáltott, most emelve tartja gyermekét, talán, hogy meglássa és megmondja neki, mi történik Kun Béláik orosz paradicsomában, ahol égnek a szovjet parancsára felgyújtott falvak éa vörös tüzőrség lővl a zsarnokai ellen lázadó orosz parasztokat, A - Az a gyermek nem belülről vörös, csak a messzeégő *z orosz tüz L rávetődő rőt fénye festi meg, ífl. /Polvtatása következik./
