Magyar Országos Tudósító, 1930. december/1

1930-12-02 [051]

Budapest, 1930 . december 2. XII« évfolyam, 274. szam. /<*Z ÜGYVÉDI KüKttlU DISZV^CSORAJU. P olytatás 1./ Ezután osztatlan figyelem közepetto Z s i t v a y Tibor dr, igazsáeugymlni3Zter emelkedett szólásra és nagyvonalú, hatalmas elokvonciával előadott beszédében egyebek között ezeket mordotta: - Engem ucleg és szoros kapcsok fűznek a magyar ügyvédséghez. Az ügyvédi pályát megtanultam bocsülni, mert itt a jogról való tiszta fölfogás és a szabadságért való lelkesedós tüze lobog, k magyar sorsnak osztályosa a magyar ügyvédi kar, A kormányon levonok ogyedüljaz élet ad jogot arra, hogy az élet útjait igazgassa,Az élet számára a burokban, aktázással nem lehet jogszabályokat készíteni; az elméletet össze kell egyeztetni a praxissal, az elő élettel. Az ügyvédek az élet mesterei, n,ert minden tünetben tanácsadók, akik felemelik az Ucsottct, megszilárdítják a jogban való hitet, visszaadják az embereknek az igazság tiszteletét. Szűk látókörre vallona, ha valaki nem tudná felbecsülni az ügyvédi hivatást. Ilyen felfogással ki kell emelnem, sohasem találkozom a magyar birói karnál, amely a legnagyobb megbecsüléssel adózik az ügyvédségnek, az ügyvédi hivatásnak. Legfeljebb éppen azok részéről találkozhatunk e pálya lekicsinylésével,, gáncsolásával, akik éppen rá vannak szorulva az ügyvédi munkára, Ehh^z a pá lyához a tudáson és a kvalitásokon kivül elsősorban szív kell. El jó pajjű az idő, amikor itt is azt fogják mondani, amit a klasszikus római korban hangoztattak, hogy az ügyvéd a nemzet katonája, aki a polgárok igazáért és jólétéért harcol. Felemelő példáit mutatta a hivatás ilyetén felfogásának éppen a uagyar ügyvédi kar, amely nagy érdekeit hagyta veszendőben, lemondó áldozatkészsége miatt, k pálya, a kar és a testület megerősítésében a magam részéről teljes erőmmel részt veszek ós nagy kitüntetésnek tartom, ha az ügyvédség az Inn, a céh tagjául fogad, A jószándék mindig megvolt bennem a segítésre és ha törekvésemet eddig nem is koronázta mindenkor a várt és kívánt siker, - higy jék el, ez nem rajtam és nem a jószándék hiányán múlott, itz eredményeknek egyszer el kell következniük. /Hosszantartó, lelkes taps./ Az ügyvédség ügyvédeként akarok cselekedni és sohasem késtem a magam részéről visszutasitani azokat a fel-felbukkanó, kicsinylő és gyanúsítgató jelenségeket, amelyekkel itt-ott találkozom. Azon az uton akarok a jövőben is haladni, hogy az ügyvédséggel szemben a gáncs hangjai elnémuljanak, Pion: munkámnak azt hiszem, meg lesz az eredménye,Nemrégiben a Kúria elnöke is hangoztatta, hogy az ügyvédségért tenni kell valamit; az ügyvédi kamara elnöke ugyanezzel a kívánsággal jött hozzám, ígérem, hogy legközelebb össze fogunk ülni és kidolgozzuk azt a programmot, amely a lehető legalkalmasabb lesz a fenyegető bajok elhárítására. - Tisztában vagyok azzal, mit jelentene Magyarországra egy erkö! csileg leromlott ügyvédi kar. Jelentené magának az igazságszolgáltatásnak a csődjót, meg akker is ha a birói kar továbra is megőrzi intaktságát,Éppen ezért kellőképpen értékelni is tudom azt, hogy az ügyvédség a legnehezebb helyzetben- u csak tiszta fegyverekkel küzdött és erkölcsi intaktságát mindenkot} megőriz te .Egyenesen bün lenne tehát, ha egyes megtévelyedő ttok miatt általánosságban lekicsinyelnék és támadnák a . J tisztes magyar ügyvédséget. Az ügyvédségben mindig meg volt Ö hajlandóság, h-gy a maga érdekeiről megfeledkezve csakis az igazaágért szálljon sikra. Elcsüggedni azér senkinek sem szabad, a kishitüséget el kell riasztani a küszöbökről, mert a hit volt és marad mindig a legerősebb fegyver, Magyarország ma mély hullámvölgyben van, de- az első galambok, amelyek Noé bárkájából kiröppentek, már a tavasz bizonyos jeleivel térnek vissza, Apponyi Albert grófnál, a ma gyar nemzet nagy ügyvédjénél nem láthatunk csüggedést. Vagy tekintsünk például Bethlen István grófra /nagy éljenzés/, aki - ha külföldön jár, mlndenüt a magyar hitet hirdeti és meg kell állapítani, hogy akkor itthon sincsenek különböző pártok, megszűnik minden kicsinyesség és csak a nemzet egyetemes, nagy érdekei maradnak fenn. E nagy férfiaink nem ismerik a csüggedést és végeredményben valamennyiünk sorsa, az ügyvéd sorsa is az ő kezükbe van le[/ téve. Magam sem maradnék helyemen, ha a hitemet elveszíteném, mert erős hit li nélkül alkotni, cselekedni, élni nem lehet. Ml\ /Folytatása következik./