Magyar Országos Tudósító, 1930. december/1

1930-12-01 [051]

KAPI BÉLA PÜSPÖK "A TÖRTÉNELMI IGAZSÁGTALANSÁG ÉS AZ ISTENI IGAZSÍO KIEGYENLÍTÉSÉ" -RÖL, Szeghalom, december 1* Néhány év óta a Tiszántúl egyik jelentős kulturtényezőjévé lett a békésmegyei Szeghalom köZ3ég, ahol egy egyszerű gazdaember, modern és mégis annyira régiszabásu jcltevo, Péter András ezerötszázjfholdas adománnyal gimnáziumot alapitott, Az intézet élére kitűnő igazgató került, aki lelke a környék minden kulturális megmozdulásának. Az érdemes fiatal igazgató, N a g y Miklós rendezte az alapítóra emlékeztető András-nap estéjén a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság tegnapi, 3ikerült ünnepét is, amelyre leutazott a társaság egyik alelnöke, K a p i Béla dr, ^dunántúli evangélikus püspök, Török Pál dr, akadémiai, könyvtárnok, főtitkár és mások kia éret ében, A pÜ3pököt a pályaudvaron többi közt I k r i c h Arnold dr, kir .közjegyző, a kaszinóban rendezett e 3tély megkezdésekor pedig a helybeli evangélikusok nevében N é m e t h y Zita köszöntötte. Az irodalmi ünnep hangveraenyródzéb&n S„K r i n g Olga operaénekesnő adott elő szárnyaló és nemes csengésű hangján áriákét 03 dalokat, Verseny! György hegedült, Mező Imre dr. tanár felesége kisért© zongorán a művészeket, a "Féter Andrásreálgimnázium" vegyeskara Nagy József tanár pompás vezetésével énekelt, Török Fái dr.. a Protestáns Irodalmi Társaság főtitkára jóizü törökkorbeli történejket olvasott fel, Fülöp Károly tanár versét adta elő, majd K a p i Béla dr. püspök tartotta meg előadását, - Bizonyára könnyebb éi hálásabb volna a Karácsonyról, a magyar Karácsonyról beszélni, arról, hogy jöiv az igazság, hogy a nemzet a maga dicsőségének palástjában végigs záruld a történelem terein, s úszik utána erejének fénye. De ma Inkább szükséges a nemzet adventjéről 3zólsnunk,mert ez mindig felfelé mutató időszak; ellentétes érzések eredője és betetőzése, mert ebben mindig benne van egy ország;, egy nép jobb élet után való vágya, megtisztulása és önmaga-feltalálása, a történelmi igazságtalanság é3 az isteni igazság kiegyenlítődése,, Nem várhat diadalt C3ak az a nemzet,amelynek története ismeri az- adventi várakozás és készülés napjait. Mindig katasztr fához vezetett, amikor frázisokkal akartuk elintézni azt, amit csak az élet erőinek teljességével, jellemmel és odaadással lehetett megoldani .Csak annai a nemzetnek lehet karácsonya, amely érzi, hogy jelenlegi sorsa méltatlan hozzá, többre éa jobbra van hivatva. Érzi, hogy a társadalmi és családi élet meg kell hogy őrizze azt, amit magyar léleknek nevezünk, hogy a közéletben, kint a fórumon megmarad a régi magyar becsület patinája, érce,., - Ha Isten adna nekünk egy olyan őszinte pillanatot, amikor magunkat leplezetlenül meglátnánk, nem tudom, nem töriiénk-e össze a tükröt, hogy ne lássuk milyenek vagyunk.De lássuk mégis önmagunkat, mert csak olyan nemzet érkezik el álmai karácsonyához, amely az önvizsgálat kötelezettséget ismeri.A világot nem formálhatják erŐ3zak és tévedések,hinnük kell,hogy a történelemben benne van Isten keze, hinni kell, amit imádkozni szoktunk a Magyar Hiszekegyben, hinni kell, hogy méo nem játszottuk végig szerepünket, hogy minket misszióval állított az élet porondjára az isteni akarat. - Minden nemzetnek annyi életereje v«n, cmennyi hite van,nincs fontosabb nemzeti kötelesség, mint az, hogy hitre tanitsuk meg egymást„Amikor rémlátók halálmadárként kuvikolják közöttünk a halotti prédikációt, "í^eg kell mondanunk, hogy hisiünk jövónkben, hivatásunkban, - a boldog magyar karácsonyban... Megújhodott nemzeti jellemet szül és testvéri összetartást jelent ez az önbizalom, ez a felbuzdulás, A haza nemcsak a föld, ahol gyermekjátékaimat játszottam* nemcsak az az ifjúkori eszmény, amely álmaimnak szárnyakat adott, nemcsak az az Édesanya, amely egykor föld-ölébe zár, hanemja nemzet közösségében jellememmel, be csületemmel való benne élés, tovább' adása ezer esztendő nemzeti örökségének, annak tudata, hogy egy közösséghez tartozom, mert abból táplálkozom, - a haza az emberi szellem magasabb öntudata. /folvtatása k'óVtítVcarA le/