Magyar Országos Tudósító, 1930. december/1

1930-12-06 [051]

Budape st, 1930. december 6. XII. évfolyam, 278. azám. A KORMÁNYZÓ ARGKEP .JNEK LELEPLEZÉSE AZ ÜGYVJSDI KAMARÁBAN, /f o 1 y t a t á 3 2./ A forradalom után következő események cta tiz esztendő telt el éa no&a ez az idő talán rövidnek tűnhetik fel, - mégis szinte csalhatatlan biztoa** a ággal meg lehet Ítélni ennek a korszaknak történelmi tényeit, az elért nagy eredményeket. A magyar ügyvéds égne-k, amely mindenkor' szabad és független rétege volt a társadalomnak, - régi, tisztes tradíció teszi kötelességévé, hogy a nemzet nagyjai elé megalkuvás és hízelgés nélkül járuljon. Ha ezeket a nézőpontokat figyelembe vesszük: a napi politikán velül&melkedve, tiszta és elfogulatlan fejjel kell megállapita„nunk, hogy Magyaróra tág kormányzója a vesztett háború és a destruáló forradalmak puaztitasaiteól mint Deus ex Machina toppant elő a romok közül, uj vérszerződést hozott, révbe juttatta a nemzet már-már süllyedő haj éj át, majd később, Tfcianon szörnyű gyürüjébenfa nyommasztó gazdasági helyzet mellett, a sajnosán megoszlott nemzeti erők között rendet, biztonságot teremtett és előrehaladást biztosított. . A szénok ezután klasszikus tömörséggel vázolja a forradalmi zűrzavaros állapotokat, markáns vonásokkal rajzolja meg a "kótyagos próféták álszentjének", Wilson elnöknek,pcrtréját és nagyszerű fordulattal, történelmi okfejtéssel vezeti rá haligatóságét, hegy Horthy Miklóssal maga az ellenállhatatlan ós diadalmas magyar Igaz3Óg közeledett a nemzet történetének ezeréves utján. Utalt arra, hagy ezekben a kritikus, napokban csak rövid, muló megoldást hozhatott volna bármilyen más felfogás, politikai hit esetleges valóraválása. A lejtőn egyedül Horthy Miklós volt és lehetett az a kemény szikla* amelyben megkapaszkodhatott a nemzet. A kormányzó államférfiúi bölvsességét és nagyságát demonstrálja az a tény is,... hogy Magyarország ma már nem áll elszigetelten a környező népek szorító gyűrűjében: uj, hatalmas barátokra talált. Ezekben a percekben az Isten* hez száll a magyar ügyvédség lelke, amely imájával kéri a Teremtőt, adjon erőt a magyar nemzet kormányzójának/ hogy a magyarságot, a magyar alkotmányt továbbra is megóvhassa, A szénoknak ezeknél a szavainál az életnegyságu arcképről lehullott a lepel, a diszes közönség helyéről egyemberként felállott és percekig tapsolta, lelkesen éljenezte a kormányzót, Medvigy Gábor fiefejezé3ül arra kérte meg a Budapesti Ügyvédi Kamara vezetőségét, amely kamara a forradalom idején, a legválságosabb órákban az egé3Z magyar ügyvédségnek szinte egyetlen mentsvára volt, - hogy régi tradícióihoz hiven őrizze meg a képet. Szép beszédét végül ezekkfel a szavakkal fejezte tea: Fogadjuk meg itt, mi ügyvédek, e kép előtt, hogy:"3oha többé - mindörökké"! Zugé tapsvihar kísérte az ügyvédség ünnepi szónokának szavait, majd Pap JCzsef elnök mondott beszédet, amelyben rövidén vázolta, hogy a magyar nemzet életében mindenkor nagy szerepet játszott a jogtudomány, a joghoz való ragaszkodás; a nemzeti élet leginkább ezen a téren élte ki magát. A forradalom idején az erkölcs uralma alászállott, Magyarország- . nak nem volt alkotmányos kormánya, az ország az örvény szélére jutott. Amikor a kétségbeesés a tetőpontjára hágott, akkor jött el az Ember, a Bátor Katona, a Nemes Férfiú, az aranyszívű magyar köznemes, aki formai megbízás nélkül ugyan, de valójában nemzeti missziót teljesítve megszervezte a nemzeti hadsereget é3 az ország élére állt. Horthy Miklós érezte, tudta, hogy a magyar igazságot szolgálja, ha eltakarítja a romokat ésjfelk§lti a nemzet önérzetét. Mindez sikerült is Horthy Miklósnak: a magyar igazságot nélküle nem lehetett volna érvényre juttattni. A nemzet átérezte ^Horthy Miklós küldetésének J*g«r. t voltát é3 őt választotta meg az ország kormányzójává, Tiz 3ulyoa esztendő következett ezután: ezalatt kény3ze±itették rá a nemzetre a trianoni gyaláza^tot, a pénzügyi helyzet egyre súlyosabbá vált, sötét volt a kis Magyarország körül minden. Ezzel szemA ben ma már nem állunk izolálva, barátaink száma gyarapodik, a jogfolytonosság terén igen nagy haladáist tettünk. j /r íyt. köv./