Magyar Országos Tudósító, 1930. november/3

1930-11-24 [050]

/Ernszt Sándor népjóléti miniszter ós Wolff Károly nagy beszéde a Keresz- . tény Községi Párt vízivárosi nagygyűlésén. Folytatás 2./ - A kisiparnak a hóna alá fogunk nyúlni, hogy a közszolgál­tatásokban ne csak a mohó nagytőke, hanem a kisiparosság is bekapcsolódjék. Fajtánkat minden körülmények között védeni akarjuk. Kenyeret akarunk adni a rokkantaknak, vitézeknek és a frontharcosoknak is. Törvénnyel kívánjuk biz­tosítani a munka szabadságát, hogy ezáltal kiszabadítsuk a magyar munkássá­got a szakszerv@zetek béklyóibél. Nem tűrünk panamákat, viss zéléseket, igaz­ságtalanságot, nem leplezünk semmit, mert a kereszténységnek nincsenek tisz­tátlan foltjai. A győzelemhez vezető ut azonban nem lehet a széthúzás utja, ezért össze kell tartani a keresztényeknek, tomboló lelkesedéssel, felállva ünnepelte a közönség Wolfff Károlyt beszéde végén, végül Petrovácz Gyula szólt a hallgató­sághoz. /MOT/SS. -—A WOLFF-PÁ RT LIPÓTVÁROSI NAGYGYŰLÉSE. A Keresztény Községi Párt vasárnap délben a Mária Valéria-utcai Lloyd-épülot nagytermében választói nagygyűlést tartott, amelyen a Lipótvárosnak mintegy 600 választópolgára és válás ztópcl­gárnCje vett részt, A nagygyűlést a magyar . Hiszekegy elimádkozásával nyi­tották meg, majd L á zár Ferenc dr, kormány főtanácsos, mondott elnöki megnyitót. Az első szónok Magyary - Kossá Aladár volt. Ezután Wolff Károly állott fel szólásra, aki nagyhatású beszédet mondott. Utalt arra, hogy a Lipótváros keresztény közönsége a nagy­tőke kerületében valóságos missziót teljesít. A szociáldemokrata párt nem akar polgárságot látni, a polgár* t deklasszifikálja proletárrá és a munkás­osztály kizárólagos uralmáért küzd. Mi nem akarunk testvérharcot munkás és polgár között, a mi demokráciánk, amelyet Krisztustól kaptunk, magasabb erkölcsi színvonalon áll, mint a szociáldemokraták marxi demokráciája, fik ki­irtják a hitet, a vallást és a hazafiságot az emberből, akit valósággal ál­lattá aljasitanak; mi a hitet nemcsak a templomokban akarjuk ébrentartsni,' hanem ki akarjuk vinni az életbe Is. Ma világnézetek küzdenek meg egymással r A magyar szociáldemokrácia nem tud és nem is akar ellenállani az orosz bolse­vizmusnak, amellyel közös tőről fakadt. Az angol szoiiáldomokraták nemzeti alapon állanak, viszont nálunk próbálnának valakit közülük a külügyminiszteri sékbe ültetni: Benes tapsolna ennek a legjobban. /Ugy van, ugy vanl/ A mi pártunk nem szűnik meg követeto.i a munka szabadságát, mert lehetetlen az, hogy az éhező munkás tora egek csak ugy jussanak munkához, ha szakszervezeti igazolvánnyal rendelkeznek. Nem tűrhetjük, hogy a munkásnak a kenyeréért le kelljen mondania Istenéről és ha zajáról. Ml nem szedünk pártadót, a mi pár­tunk nem küzd hatalmi célokért, Magasabb ellenőrzés alatt: a lelkiismeretünk felügyelete alatt állunk és küzdjük végig a harcot. Ha a lelkek felszabadul­hatnának a te-rror nyomása alól, ha a munkások kiléphetnének a párt rabszol- f gaságáb ól, ^ akkor tfóVető nélkül rruáradna a magyarországi szo dáldemokra tapárt,es vezetőik elmondhatnák: "itt már nines keresni valónk, mehetünk tovább egy országgal", A Keresztény Községi Párt tiz óv alatt 16.000 keresztényt he­lyezett el a városnál. Mi a magántulajdon elvi alapján állunk, mert ezt a kér­dést nem száraz tudósok elméletei döntik el, hanem a gügyögő kisgyermek, aki siml, kapaszkodni fog a kezébe adott csörgő után, mert bele van oltva lel­kébe az Istentől a magántulajdon gondolatának szentsége. Nem fogadhatunk el olyan tanokat, amelyek az emberi alaptermészettel ellenkeznek. Kérdem: a mun­ka álma vájjon nem a kis családi ház-e, az önálló tűzhely, Áz igazság nem Marx nál van, hanem Krisztusnál. Mi igenis támogattuk és támogatni fogjuk a ke­resztény iparost és a keresztény kereskedőt, tía ők a sa£át fajtájukat védik, A az haladás, de ha én azt mondom, hogy nem hagyom el a fajtámat:, az Balkán! \ Nálunk van az erő, amelynek segítségével meg'fogunk és meg kell küzdenünk a I) vörös veszedelemmel, Kincs az a hatalom, amellyel szemben ne tudnánk magunkat ]f megvédeni. Nem ijadünk meg a vörös seprőtől, hiszen ők egyszer már sepertek itten és attól koldul ma is az ország. Semmiféle vörös kalapács nem verheti le a keresztet a városháza ormáról, amelynek kereszténynek kell maradnia. /Folyt.kov,/ * '

Next

/
Thumbnails
Contents