Magyar Országos Tudósító, 1930. november/3

1930-11-27 [050]

—-A TÖRTÉNELMI TÁRSULAT FELOLVASÓ ÜLÉSE. A Történelmi Társulat csütörtökön tartott felolvasóülésén M a r k ó Árpfi a Hadtörténolmi Levéltár főigazgatósági titkára adta elő a Magyar Tud. Akadémia mult évi hadtörténelmi pályázatán: pályadijat nyert nagyobb tanulmányának "A trencsóni csata 1708. augusztus 3." két fejezetét, A csata előzményeinek összefgglalása után részletesen ismertette a csata lefolyását, A kun sereg, amelyet Rákóczi Ferenc egy Szlléziába tervezett betörés céljaira kitűnően felszerelt és pihentetett, váratlanul és a fejedelem akarata ellenére keveredett harcba Heister gróf császári tábornagy lovasságával, Trencséntől délre, Hamrl ós Túrna községek között és az Inócz hegy északi lejtőinek lábalnál. Körülbelül 14,500 kurucból és 14 ágyúból állott Rákóczi serege, Heister viszont csak körülbelü.1 5200 lovas felett rendelkezett. Ezért nem is nagyon merte a hegy lábánál cserjós, szakadékos terepen előnyös helyzetben lévő kuruc arcvonalat megtámadni. Augusztus 3.-án a hajnali órákban seregével a küzdőtérre ért Heister ki akarta kerülni az összeütközést ós parancsot is adott seregéhek a Trencsén vára felé való elvonulásra. Ekkor a császári lovasság élén haladó Pálfffy • János gróf altábornagy észrevette, hogy a kuruc arcvonal jobbszárnyán rendetlenség támadt, Rákóczi ugyanis megparancsolta Pekry Lőrinc gróf tábornagynak, aki a jobbszárny lovasságát vezette - hogy támadja meg a visszavonuló császáriakat. Pekry lovasai két tó között vezető szük töltésen megkezdték az előrenyomulást, de azután Ebeczky ezredes tanácsára Pekry visszarendelte őket, mert a terepet nom tartotta alkalmasnak a támadásra, H lovasok tehát újból risszalovagoltak egyesével, kettősével a szük töltésen, ami némileg összezavarta a kuruc arcvonal eme pontját, Pálffy altábornagy saját kezdeményezéséből egy kis lovascsoporttal megrohanta a töltés körül tétovázó kuruc ezredeket ós azokat visszaverte. Menekülésük nyomán a kuruc lovasság többi részénél is nagy zűrzavar támadt. Ezt felhasználta Pálffy hogy támadásának sikerét kimélyítse. Rövid harc után sikrült neki a kurucok jobbszárny én lévő egész lovasságot állásaiból kivetni. Amikor ezt Heister látta, egész seregét visszafordította és széles arcvonalban támadásra indította Rákóczi egész vonala ellen, A kuruc gyalogság hősiesebben ós szívósabban küzdött, mint lovas bajtársaik, de a tömegpánik a lovasság megfutamodása után a délelőtti órákban már a gyalogságra is átragadt ugy, hogy az egész sereg felbomlott és a barátlehotai uton és az Inócz hegy tölgyerdőiben keresett menekülést, A fejedelem személyesen akarta a visszaözönlők egész csoportját feltartóztatni, de közben lovával felbukva, súlyosan megsérült és eszméletét vesztette. Kísérőinek sikerült ót a fogáágbajutástól megmenteni ós Nyitraszerdahelyre kísérni, A kurucok vesztesége rendkívül nagy volt, de ennél még nagyobb volt a vereség erkölcsi és politikai kihatása, mint azt Rákóczi ,T

emlékirataiban" ismételten is megállapítja. Markó alezredes mélyreható forráskutatás alapján, főleg a bécsi Kriegsarchivban most már hozzáférhető eredeti császári hadműveleti iratok beható tanulmányozása révén a csattá lefolyását sok részletében egészen más szemszögből ismertette, s különösen a vereség okaira vonatkozólag fejtette ki érdekesen azekat a megállapításokat, amelyek kellő megvilágításba helyezik e harcászatilag is rendkívül érde»kes csatát. Felkutatott forrásai alapján nyomós érvekkel kimutatta, hogy az eiddigi köztudatba begyökerezett az az állítás, hogy Rákóczi e- csatát Ocskay árulása miatt veszítette el, nem helytállók, mert Ocskay semmiképpen sem érkezhetett volna idejében a csatatérre és arról, hogy csatára kerül a sor, nem Is tudhatott. A csatavesztés főokai voltak: a kurucseregnek az a tulajdonsága,, hogy a nagy csatákat nem állotta, hogy az összeütközés pillanatában nem voLt elég lelkiereje s hogy vezetői a küzdelem alatt nem gyakoroltak kellő blefolyást csapataikra. /MOT/E. ///)