Magyar Országos Tudósító, 1930. november/3
1930-11-26 [050]
AZ EEBüERZSÍBETI ESPERES PLÉBÁNOS TOLVAJ INASÁT EGYÉVI BÖRTÖNBÜNTETÉSRE ÍTÉLTÉK, • Petter Géza a pesterzsébeti plébáni esperes plébánosa ez év tavaszán ész revetté, hogy a hálószobájában lévő mindig bezárt szekrényből kisebb nagyobb összegek tűnnek el. Ebben a szekrényben tartotta az esperes plébános azokat a pénzeket, amelyek a Szentpéter perselyből kerültek ki és amelyeket a hivek egyházi célokra adományoztak. Feljelentést tett az eset ről a rendőrségen, ahonnan meg is Indult a nyomozás és az egyik detektív lesben állott a szomszéd szobában az egyik este, amikor Petter Gésra^ eltávozott otthonról azzal a bejelentéssel, hogy két napra vidékre utat zik. A detektív leshelyéről megfigyelte, hogy nyomban azután, amikor a plébános léptei elhangzottak a ház előtt, kinyilik a bezárt szoba" ajtaja és a házi szolga óvatosan belép a szobába és egyenesen a périzszekrény felé indul. Ezután kivett a zsebéből az inas egy kulcsot és azzal nyitogatni" kezdte a szekrényt ós éppen kiakart venni egy kis csomagot, amelye ben az összeszámolt pénz volt. amikor a detektív hátamögé érve, lefo ta a merész házitolvajt, A gyerek, aki alig mult el 18 éves és a versegá plébános ajánlatára került a pesterzsébeti Plébániára a tettenérés álcáiméval csak annyit ismert be, hogy körülbelül 400 pengőt lopott el gaz dájától. Az időközben visszaérkező Petter Géza 'plébános' azonban nem 400 hanem sokkal nagyobbösszegü lopásról tett jelentést. A vizsgálat során megmotozták a fiatalembert: Fábián József holmiját és a ruhanemük közé elrejtve meg is tatáta körülbelül még 200 pengőt kitéve összeget, találtak azonban egy pár vadonatúj cipőt is, amelyről kiderült, hogy szintén lopott pénzből vasáfcolta a tolvaj háziszolga. * Az ügyészség folytatólagosan elkövetett lopás büntette c imén adott ki vádiratot Fábián József ellen, akinek ügyét ma tárgyalta a büntetőt orv én-szék Flórián tanácsa. A tolvaj inas a tárgyaláson is megmaradt ál litása mellett, hogy osak 400 pengő összeg erejéig károsította meg szolgalatadoját, tagadta, hogy nagyobb Összeget lopott volna kI a szekrényből. Kihallgatta a bíróság Petter Géza esperes plébánost is, aki előadta hogy kezdetben arra^lett figyelmes, hogy a borát lopta az inasa, azt nem állitja, hogy maga itta meg, valószínűleg valaki más részére dézsmálta a borUKesobb észrevette azt is, hogy álkulccsal valaki behatr' a pénzesszekrénybe és ezek utan tette meg feljelentését. Kijelentette az esperes plébános, hogy régen megbocsájtott volna, ha inasa töredo"UnMan beiamri ' ltn f j£ g Z T??" ^. ott f a hová tette a Wt, minthogy azonban rendkívül konok, keri megbüntetését, , 1 ut» M 1 , , 8 : ügyészségi alelnök-és Jobb Érv LP ios dr vedő felszólalása után bűnösnek mondta ki Fábián J6,safet a fJlytatóla! ITA MSI?*SÍ«I 101M ? üntett H ében és e *ért egy évi börtönbüntetésre Ítél te. A büntetésből az elszenvedett Vizsgálati foesárpal f»mr k/W™* A on napot vett kitötltöttnek. Az Ítélet jogerős. /SoT^f? ^ P 3 2 ° , ELÍTÉLTÉK A RÁKőCZI-UTI RETIKÜLTOLVAJT, Október 4-én történt ,hoe;yx a Rákóczi-ut és a Károly-körút sarkán if j. Lustig Antal soffőr kiragadta Patai Irénnelt, a Stühmer-gyár elárusitónőjének hóna alól retiküljét, amelyben 25So pengő volt és azzal futosnak eredt. A fiákóczi-uton akkoriban folytak a villamossínek átrakásának munkálatai és a vadul rohanó lustig Antal a? ott felhalmozott egyik kőrakásban megbotlott, elesett és mire föltápászkodott, már rendőrkézbe is került. Az eljárás sor.'ín a királyi.' ügyészség rablás büntette elmen wmelt vádat ellen és ügyében ma tartott tárgyalást a büntetőtörvényszék Méhes-tanácsa, A letartóztatásban lévő Lustig sírva önérte be, hogy kirántotta a lány retiküljét a lánynak a kezéből és azzal védekezett,hogy rendkívüli nyomorban volt, felesége betegen feküdt, ő maga pedig sehol sem tudott munkát találni. A Wekerle Sándor-utcában járt aznap munka után, uryancsak eredménytelenül, amikor meglátta Patai Irént, aki retiküljéből naoy c3oraó pénzt vett ki és azt számolgatta. Amikor aztán újból megltídult az utcán, követni kezdte a lányt. - Csak néztem, néztem őt, amint könnvedén tartotta hónalja alatt a retikült, amely néha lelecsuszott. "Istenem,Istenem, milyen könnyű lenne kirántani azt a táskát onnan!" - gondoltam szüntelenül. Amikor aztán a Rákóczi-ut elejére érkeztünk, képtelen voltam ellenállni ennek a fagynak, magam sem tudom, hogyan, de hirtelen hozzáléptem és könnyeüszerrel kihúztam hóna alól a retikült. /Folyt.köv./Ma.
