Magyar Országos Tudósító, 1930. november/2
1930-11-19 [049]
/SZEKFÜ- GALOCSY PER. Folytatás 4./ - Gálócsy röpiratában azt mondta, hogy történőimet ir, de erre én azt válaszolom, hogy ha valaki a rozsdás tollát vitriolba mártja, akkor nem tudományos birálatot mond, akkor nem történelmet ir, hanem közönséges rágalmazó - fejezte be Hindy Zoltán dr. vádbeszedét, amelyben fentartottá a vádat es Gálócsy megbüntetését indítványozta. Ezután SurgcthGyula dr. védő tartotta meg védőbeszédet, amelyben azt fejtegette, hogy a röpirat jogos kritikát gyakorol Szekfü Gyula személyével kapcsolatban és tartalma a tárgyalás során teljes mértékű 'bizonyítást nyert. Szerinte beigazolódott a fennállott körülményekből, hogy Szekfü Gyula kinevezése a ^Száműzött Rákóczi" megjelenésének volt a következménye. A könyv kutíorrásai a védő szerint olyan adatokat tartalmaznak, amelyek egyáltalán nem fedik a való tényeket, s azzal, hogy Szekfü Gyula ezeket felhasználta,alapot adott arra,hogy GrÁlAo&y Árpád a röpiratot megszerkessze. A védő beszéde végén védencének bűncselekmény hiánya címén való fölmentését kérte, Gálócsy Árpád az utolsó szó jogán hosszasan foglalkozott Szekfü Gyula személyével és munkásságával és azt fejtegette, hogy ebben a percbon védekezésével magasabb érdekeket kíván szolgálni, mert ugy találja, hogy Szekfü Gyula nem méltó az egyetemi katedrára. Ezután a biróság, Ítélethozatalra vonult vissza. Közel egy órás tanácskozás után hirdetett Íteletet a tanács, amelyben bűnösnek mondta ki Gálócsy Árpádot a rágalmazás vétségében, £zórt Kettőszáz pengő pénzbüntetésre Ítélte, az Ítélet végrehajtását azonban felfüggesztette. / Az Ítélet indokolásában a törvényszék megállapította, hogy a valódiság bizonyítása nem sikerült. A tárgyalás anyagából kitűnik, hogy Szekfü nem egyet mi tanári kinevezés reményében, nem a sérelmezett röpirat szerinti módon irta meg - a könyvet. Annak a kérdésnek a tisztázásánál, vájjon gyalázó-e Szekfü könyve Rákóczira vonatkozóan, a tcrvenyszók nem mehetett bele tudományos megállapításokba, nem mehetett bole abba sem, hogy a Rákócziról megirott dolgok történelmi igazságoke vagy sem. A törvény szók azonban' enélkül is elbxrélhatónak tartotta az ügyet és megállapította, hogy szükségtelenül sok olyan bántó részletet örökített meg Szekfü könyvében, amelyek nélkül a történeti hűség megsértése nélkül jellé-, -hette volna Rákóczi történelmi féguróját. Ez a tulszinezettség alkalmas arra, hogy az olvasót kedvezőtlenül befolyásolja Rákóczival szemben, s az is igaz, hogy a szerző sokszor kíméletlenül gúnyolódó modorban foglalkozik Rákóczival, de a törvényszék mégsem vonhatja v kétségbe sem a munka tédomanyós értékét, sem a szerző jóhiszeműséget és ezért a gyalázkodás bélyegét nem sütheti rá a sértettre. A vádlott azt sem tudta bizonyítani, hogy egyetemi tanári, vagy magántanári kinevezése bármiféle összefüggéssel lenne a kérdéses munkával, ennek éppen az ellenkezője bizonyosodott be a tárgyláasen, A büntetés kiszabásánál a törvényszék figyelembe vette a vádlott büntetlen előéletét és azt, hogy tisztán hazafias felbuzdulásból követte el a bűncselekményt. Az Ítélet ellen a felek felebbezést jelentettek be. Az Ítélet kihirdetése után a hallgatóság sorából többen éljenezni keádték Gál u csyit,j Í. 1 az elnök szigorúan rendre intette éke t ./LOT/fty-M,
