Magyar Országos Tudósító, 1930. november/2
1930-11-19 [049]
/SZEKFÜ GiiLOCSY PER. Folytatás 3 t / - Semiai ilyen befolyás érvényesüléséről nem tudok, pedig ' akkoriban is tagja voltam a tanácsnak, - Ks ..J. azt tessék megmondani, vájjon a Szekfü könyvében, ' A száműzött Rákócziban" milyen mértékben érvényesült Thallóczy anyaga, -Kérem szépen tekintetes királyi Törvényszék, aki Szekfü munkáját elolvasta és aki ért a dolgghoz, annak rögtön meg kellett állapítania, hogy "A számüfcött Rákóczinak" a stílusa, az anyag feldolgozásának a metódusa és a történelmi beállítása annyira rávall, annyira az 5 sajátosságát jellemzi, hogy még a feltételezése is lehetetten hogy az más munkája volna, x Ezután ismét az elnök intézett kérgeseket Domanovszky professzorhoz annak a tisztázására, hogy milyen médon történt Szekfü kommün alatti kinevezése, illetve mi lett annak a következménye. Domanovszky doktor elmondotta vallomásában, hogy $ ze kfü, mint egyetemi magántanár a kommün után épp ugy igazolás alá került, mint ahogy minden egyetemi professzor és magántanár^is. Megállapították, hogy Szek- >, füjra népbiztosság tudtán kivül nevezték/tanárrá ós akkor Szekfü két J^^ 1 kollegájának nyomban meg is irta ezt le'vélben, amelyben közölte azt is, hogy a kinevezést nem fogadja el. Tény az, hogy soha nem is jelentkezett a kinevezés után szolgálattételre,, Ezek az igazolások annak idején szigorúak voltak, ennek a bizonylték&az is, hogy tiz egyetemi magántanártél megtagadták az igazolást r de Szekfüt terljescn igazolták 6s abba az úgynevezett első csoportba' sorolt ák, amelybe csak a minden tekintetbon aggálytalan és feltétlenül megbízhatóan hazafias egyónidógeket sorozták, - fejezte be vallomását Domanovszky doktor. Hin^y Zoltán dr. indítványára ismertette a törvényszék Thallóczy Lajosnak a Budapesti Hirlap egyik 1924,-es számában közölt nyilatkozatát, amelyben Polonyi Géza egy nyilatkozatára reflektálva^ megállapítja, hagy csupán egyes forrásmunkákat jelölt meg Szekfü előtt, aki aztán, mikor a Rák°czi könyvet megirta, az o támogatására ezekhoz a forrásokhoz hozzá is jutott. Magyary Zoltán dr. minisztori tanácsos egyetemi tanára következő tanú, lényegtelen vallomást tett, mert Szekfü tanári kinevezésének idején nem az egyetemi osztályba volt beosztva a minisztériumba es igy a kinevezés körűlöiónyeiről közvetlen tudomása nem is volt* A bizonyitási eljárás befejezése után Hindy Zoltán dr. tartotta meg vádbeszédét, amelyet azzal kezdett, hogy Gálócsy ugy látszik elérkezettnek latja már az idot arra, hogy a "Közérdekű Levelek -bon no a kisebbségi jogokért harcoljon, ne az elszaporodó dudvát irtogassa a haza kertjében, hanem tudományos értékeknek rontson neki. - Ugy látszik megint elérkeztünk ahhoz az időhöz - mondotta Hindy dr, - amikor egymás kitaposott beleiből óhajtanak egyesek jövendőt mondani a maradék hazának. , ,1a... Azt fejtegette Hind dr. a továbbiak során, hogy ötítiszta meggyőződés vezeti, amikor a megtámadott Szekfü védelmét ellátja, mert meggyőződése az, hogy tudományos könyvekot és tudósokat olyan módon megtámadni, mint ahogy Gál^sy tette, senkinek sem szabad, Gálócsynak szerinte nem is annyira Rákóczi Ferenc fáj, mint Szokfünek másik kritikai szellemű könyve a Bethlen Gáborról szóló könyv, Ugy látszik meginf fellobbannak a felekozotieskedés lángjai és ezek szították Gálöcsy indulatát is, amikor ugy nekirontott SzekfübOk, mint hogy ha *jxx$xxt$ Szekfü valami aljas gazember lenne. Meggyőződése szerint a valódiság bizonyítása egyetlen pontban sem sikerült. Nem bizonyította a vádlott, h.jgy Szekfü Thall°czy kéziratát adta ki a saját neve alatt, nem bizonyította azt, hogy Rák°czl emlékét önös érdekből gyalázta ós nem bizonyította azt sem, hogy ezért a "szolgálatáért" lett egyetemi tanár. 1 /Folytatása következik./
