Magyar Országos Tudósító, 1930. november/1

1930-11-10 [048]

KÖZSÉGI VÁLASZTÁSI HÍREK• ERNSZT SÁNDOR, WiDLFF KÁROLY ÉS TOPERCZER ÁKOSNÉ NAGYSZABÁSÚ VÁLASZTÁSI BESZÉDEKET MONDOTTAK VASÁRNAP DÉLELŐTT A KERESZTÉNY KÖZSÉGI PÁffiT KATHOLIKUS KÖKBE LI NAGYGYŰLÉSÉN. A Keresztény Községi Párt belvárosi szervezete vasárnap déylelőtt a Katholikus Kör Molnár-utcai palotájának diaztermébeh a közelgő fővárosi választások alkalmából propaganda nagygyűlést tartott, amelyen a választópolgárok százai vettek részto A nagygyűlésen Szőke Gyula felsőházi tag elnökölt, aki arra hivta fel a választóközönséget, hdgy ne térjen el a keresztény nemzeti zászlótól, mert a dolgozó magyar polgárság érdekeit egyedül ez a párt képviseli, amely meg akarja és meg fogja tartani a keresztény és hazafias eszmének Budapestet és a budapesti városhazát. Ezután E r n s z t Sándor dr. népjóléti miniszter mondott rendkívül nagyvonalú, mélyenjáró beszédet, amelyben rámutatott, hogy jelenleg világszerte éles és hatalmas küzdelem folyik a különböző világnézetek képviselői között, Magyarország fővárosának, illetve e főváros népének most kell számotveiinie magával, hogy e harcban melyik világnézet mellé álljon. Bécsben már eldöntötték a harc sorsát, Budapestgfik sem szabad lanyhának lennie A német birodalomban a választópolgárok, főként a hazafias és keresztény alapon álló választópolgárok szinte egy szálig megtették kötelességüket s remélem, hogy Budapest népe sem marad távol a köteleségteljesités harcmezej.éről. Ha az ellenzéki irányzatok leküzdenének bennünket, nem engem az öregembert, akinek már nincs sok remélnivalójia az élettől és nem Wolff Károlyt, az önzetlen harcost győznék le, hanem legyőznék a keresztény és nemzeti gondolatot. A vesztes nem Sipőcz Jenő lenne, aki azután is megélne valahogy, hanem Budapest kereszténysége. Európa többi országaiban még nehezebb a keresztény világnézet helyzete, de a népek megküzdöttek érte és nekünk is meg kell fogadnunk, hogy amig élünk és tudunk harcolni, mi is küzdeni fogunk e nagy és szent gondolat igazáért és dicsőségéért. Ha nincsenek mögöttünk tömegek, megfelelő nagy számmal, akkor nem tudnók megállítani a mindannyiunkat elsöpréssel fenyegető ifiolyamatotj a magyar főváros választónépének tehát nem szabad kényelmesnek és lagymatagnak lennie, - Moszkvából kivetették a világ piacaira a búzát, a fát és a nyeresterményeket, még önköltségi áron alul Is, csakhogy tönkretegyék Európa államait. A szovjet ezt az eredményt csak ugy tudta elérni, hogy miként egykor Egyiptomban a Fáraók, ott is rabszolgákkal dolgoztatnak. Sokkal mélyebb dolgok ezek, semhogy szamár viccekkel lehetne a lényegüket elütni. Azok az úgynevezett politikusok, akik nem foglalkoznak állandóan és behatóan mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi kérdésekkel, könnyen kritizálnak, könnyen beszélnek, de nem tudhatjuk mi lenne, ha nekik kellene gondoskodniok nyolcmillió magyar ember sorsáról. Mi mindent összeteszünk, mindent meg hányunk, vetünk, csakhogy senkiről,a legkisebbről sem feledkezzünk meg; ugy végezzük reánk rótt munkánkat, hogy arról majd a legfőbb bírónak az Istennek is számot tudjunk adni. Szembe kell néznünk minden feltornyosuló nehézséggel, mert ha Európa nemzetei és közöttük a magyar nemzet nem tudnak kitartani, könnyen erőszakra kerülhet a sor és amit egyszer itt Budapesten már sikerült megakadályoznunk, hogy t,i, ne folyjon vér az aszfaltékon, nem lehet biztosra venni, hogy ez mégegyszer sikerülni fog. Az esetleges bekövetkezendőkért nemcsak mi, hanem a polgárok is felelősek. Ma az összes európai államokban arról van szó, hogy a szabadságot lehetőleg kisebbítsék, sőt sok államban diktatúra van, Svájcban az emberi gondolat szabadságának klasszikus hazájában szintén azon törik a fejüket, hogy ha a nemzet m.aga nem tudna elég okosan dönteni a saját sorsáról, erőszakkal is meg kell akadályozni, hogy elvesszen, Hekünk,Budapest keresztény polgárainak szabad Budapestet kell akarnunk, de becsületes és keresztény alapon álló Budapestéirt kell harcolnunk.Mindnyájan emlékezhetünk a nagy nyári Szent Imre-ünnepségekre, amikor az itt járt külföldiek elragadtatással beszéltek arról, hogy Európa egyetlen fővárosa sem mutathat keresztény katholikus szempontb°l olyan fenséges és impozáns képet,mint amilyet a magyar főváros mutatott, . ./ Mi. keresztény iskolák at,keresztény intézményeket akarunk. Ha a város szelleme megromlik, akkor - merem állítani - vége van a keresztény Magyarországiak is, Nekünk azt kell akarnunk, hogy a Városházán keresztény tanácsnokok intézzék sorsunkat, akik nem hanyagolják el a keresztény néprétege ke t« /folytatása következik/