Magyar Országos Tudósító, 1930. október/2

1930-10-18 [047]

/A PHLUSZÖVETSÉG TIZ ESZTENDEJE. Folyt a t é s,5,/ |I - Teljesen igazat adok Buzi Lajos tagtársamnak, aki azt mondja, komolyabb a veszély ezen a téren, mint az első pillanatban látszik. Azonban a £alu problémái nem csavargó ideológusoknak, hanem a falu népének magának kell megoldania, ugy, amint azt a következő felszólaló megállapította. A falu népének józanul kell Ítélkeznie és komolyan kell felfigyelni az ilyen 3zirénahtígu megmozdulásra. Meg kell nézni a falu népének, hogy kinek a kezébe teszi le sorsát 03 hogy be tudják-e váltani azokat az Ígéreteket, amelyeiét a csalfa hangok hallatnak. A kubikosok kérdésével foglalkozott ezután a miniszter. .'JMint mondotta 1923-ban már törvényesen gondoskodott a kormány arról, hogy azok a kubikosok, akika földmunkások vállalkozó szövetkezetébe tömörülnek, már a pályázatnál is bizonyos kedvezményekben részesüljenek, azonban a kubikosok nem tudják kihassználni a számukra biztosított törvényes 'jogokat és előnyöket. Amtfi a gépnek a kiküszöbölését illeti a kubifcuamunkából, arra nézve nem áll a kormánynak módjába, hogy a vizitársulatok autonóm hatáskörébe beleavatkozzék. Szociáli.3 szempontból komolyan megfontolandó mégis, hogy a munkások kenyérhez jussanak és ebben a kérdésben folynak is már a tár gyalások, mindent elkövetünk, hogy a kubikosokat olyan helyzetbe Juttasuk, hogy kenyérkereseti lehetőségeiket megtalálják, idejövetelem előtt is ezzel a kérdéssel voltam elfoglalva, jelentette ki a miniszter. Még a tél beállta előtt olyan vízszabályozási munkák fiognak megindulni) mondta általános helyeslés közben a miniszter, amelyek közel 2 millió penfeőt jelentenek, de egyébként az építkezés terén más beruházások is lesznek, hogy még a tél beállta előtt át tudjuk hidalni azokat a nehézségeket, amelyek 'a munkanélkü, liség tekintetében merednek felénk. Kenyérhez ós keresethez akarunk juttatni minden munkáskezet, hogy ne lehessen olyan magyar testvérünk, akinek a raunkahiány miatt kellene őhenhalnia. .Bejelentetette ezután a miniszter, hogy elkészült a kartelleket megszabályozó törvényjavaslat, am&l^-. . a parlament elé kerül rövidesen és rendet teremt ezen a téren is a mai gazdasági helyzetben. Arai amlnimálls munkabérek megállapítására vonatkozó kívánalmakat illeti, afetaa. ~*4L'.~ x a munkásnak ós a munkaadónak egyaránt joga van és a minisztériumba egyetlenegy eset sem került, amikor azonnali döntésre ne került volna az ilyen ügy. Én '• ' - errevonatkozó törvényt, mondta a miniszter, nem kirakattörvénynek tekintem, hanem olyan élő erőnek, amely meggátolja a mezőgazdasági munkások munkaerejének jogtalan kihasználását. A termelés szabályozására vonatkozó felszólalásra válaszolt ezután a miniszter, megállapítva, hogy főterményünk a busza, amelynek az ára ugyan 30 pengőről 14 pengőre esett le a dekonjunktúra következtében, de rövidesen eljöhet egy idő, amikor felfelémenő tendencia érvényesül. Nem lehet ugyanis az, hogy mi , akik állandóan búzát termelünk, állandóan ráfizessünk és hogy a gabona árát csak injekciókkal és a bolettával tudjuk tartani, mert az közgazdasági lehetetlenség. Idáig a többtermelési politika ár^p-ényesült, azonban már a minisztérium felállította a gabonakatasztert és a lisztkisérleti állomást, amelynek az a céljuk, hogy a termelés minőségét javítsák és piacképessé tegyék a magyar búzát. A tanyai kirendeltségek, amelyeknek bővítésére kerül később a sor, már oktatják a gazdákat az intenzivebb termelésre. A szegedi bérlők ügyével, ami szintén szóbakerült, jelenleg egy a helyszínre kiküldött helyetttes államtitkár foglalkozik és a szegedi viszonyokról jelentést téve, azonnal intézkedik a minisztert A borfogyasztási adóról szólott ezután M a y e r János. Huszonöt évvel ezelőtt - mondotta -mint fiatal gazda én is a borfogyasztási adó eltörlését kértem, de azóta sem sikerült ezt a kérdést megoldani. Nehezebbé tette a kérdés megoldását az, hogy a pénzügyminiszter ezt a jövedelmet azóta a községeknek engedte át és ha eltörölték a borfogyasztási adót, akkor a községek háztartásának ennek a pótlásáról kellene^gondoskodr ni. Tény az, hogy az a húszmillió pengő, amely borfogyasztási adó elmén kerül az állampénztárba, több közgazdasági hátrányt jelent, mint előnyt. // /Folyt.köv./