Magyar Országos Tudósító, 1930. október/2

1930-10-16 [047]

/A DUNÁK IN KENI EVANGÉLIKUS EGY HÁZ KERÜLET KÖZGYŰLÉSE. Folyta £ á s 4./ Szünet után tért át az egyházkerület évi rendes közgyűlésére. Nagy figyelem közepette terjesztette elő évi jelentését Kiss István püspök, egyházi elnök, k jelentés a többi között ezeket mondja: - Szegény hazánk, da«ára a gon f i egyezménynek, még mindig végtagjaitól megfosztva, csonk? testén a jóvátétel nehéz kősziklájával fekszik a földön, Nem cs"*"~oda, ha ebben az állapotában egyházunkkal szemben nem tud eleget tenni már"~ré gébben vállalt, országos törvényekben is biztosított kötelezettségeinek, annál k.vésbbé a haldó korral járó egyházi és iskelai kívánalmaknak, pedig ez az állapot rendkívüli veszedelmet hordoz méhében, különösen a mai válságos idő közepette, amikor ugylátszik, a réginek romjain egy uj világ készül. Mert ne ámítsuk magunkat: az a bolsevizmus, amely esküdt ellensége, minden eddigi történelmi fejlődésnek, a vallásnak és egyháznak, a hitnek és erkölcsnek, éppor\£ugy mint a ma 1 államnak és társadalomnak, s benne egyénnek, tudománynak és miíté s zetnek, - ez a bolsevizmus állandó veszedelme és réme mar^d nemcsak Európának, hanem az egész müveit világnak. Ez ellen nem elég védelem a rendőr és a katona, a gépfegyver és az ágyú, ide az egyházak lelki fegyverei k llenek. Minthogy azonban a legideá 1 isabb mozgalmat sem lehet megindítani anyagi erö nélkül, ugy az egyházak lelki fegyverei sem forgathatók a siker reményében megfő le ló anyagi eszközök nélkül. - Éppen ezért felette leverőig hatott ránk, hogy az anyagiakban éppen.i nem bővelkedő és különben is szegényesen dotált protestáns egyházak államsegélye nem korült az állami költségvetés azon tételei közé, amelyek az öt-^sőt tiz százalékos redukció alól kivétettek. Fájt, de nem zúgolódunk érte, ha csakugyan állami szükség volt. Mert nincsen áldozat, oeüt a háza jóvoltáért meghozni n-ni tudnánk, annyival inkább, n&rt lelkünkben törhető tlenül él a reménység, hogy ez nem lesz mindig igy . El lohet-o felejteni Húrban próféciáját? - És ez P hit, a boldog Nagymagyarország, folytatja Kiss István püspök, nemcsupán egyesek fanatikus hite, ellenkezőleg ez a történelem lo gikája , az élet követelménye, az igazság diadala. - Nem hihetem, hogy Húrban Józsefnek, a tótok nemzeti hősének és proféjátának élete és működése feledésbe menjen. Húrban volt az, aki a tót nyolvhez, a tót néphez való nagy szeretetétől ver erőltetve, minden beszédében és munkájában meggyőzően hirdette, hogy a tót népnek jövője szempontjából s emmitől sem kell jobban Őrizkednie, mint a csehekkel való államk özösségbeni élettől, mórt oz, a két nyelv közeli rokonságánál fogva, menthetetlenül a tót avolv és nér, mint nópfaj halálát jelenti, iíbrt államközösség esetén, a • tót nyelvnek és népnek a cseh népbe való teljes beolvadása csak idő kérdéso lehet.Ezért hirdette szüntelenül, hogy a tótoknak a magyarokká 1 ke 11 államközös ségben élniök.Támogatta ezt a tételét az ezerévos múlttal, az ország geográfiai fekvésével és azzal, hogy n

z államközösséghez való hűségükért a magyarok non fogják akadályozni, h

°gy nyelvüket használják ós műveljék. - Lehetetlen, hogy a feledés leple boruljon Húrban nevére és működésére, akit a tótok annyira szerettok, akiről egyik rajongó hive azt vallotta: ha Húrban kiütné az egyik szememet, a másikkal még mindig mély hálával tekintenék fel reá, azokért a nagy szolgálatokért, melyeket a tót nyelvért és népért tett. Azt hiszem, már nem vagyunk messze attól az időtől, a.i ikor a szerencsétlen tót nép is ráeszmél Húrban igazságárai a ** -kzt hiszem, hogy a.^int az első kozák ezredek megjelennek BeCsz// arabiában - úgymond mcst Kiss püspök - a románok szemében is egyszerre maii gasra fog emelkedni a ^ó szomszédi viszony értékelése, s ugy is fordulhat a \

; dolog, hogy önként kinálják fel Erdélyt és a többi magyar terülőteket»

Jug^szlávlára nézve is el tudok képzelni olyan helyzetet, amikor az lesz*~ré"sicroTTz okos dolog, hí bevonja vitorláit és visszatér az idegen folyók vizeiről szűkebb hazájába... /folyt, köv./