Magyar Országos Tudósító, 1930. október/2

1930-10-31 [047]

Nem véletlen, folytatta Lázár Andor dr., hogy a függőtlonsági mozgalmait magyar földön öss zokapcs olódtak a ro^frmácio gondolatával, a hazához való törhetetlen ragaszkodás órzósót ápolta mindig a reformáció népe. Ez az irányzat, bármennyire paradoxonnak hangozzék, '• megmentette magát a katolicizmust is, s emellett bonso kapcsolat támadt a kót nagy vallásos irányzat között, k protestantizmusnak eb jen az országban nemcsrk hitvallói, hanem prófétái és vértanúi is voltak. Sohasem vesztette el igazságába vetett hif>ét a protestantizmus, s ezzel mentette mog önmagát és a nemzetet. -Egyéni u-létünkben a lelklismcrot harmóniáját kell keresnünk ma is, a társadalmi életben és az áo.lami berend.ezkod.es torén szintén érvényesülnie kell az evangélium gondolatának. Hiszon az emberek már olyan igazságokban is kezdelek kételkedni, amelyek az állam létalapját képezik. Pedig nem ezekiiek az igazságoknak az ereje változott mog, do az Igazságok nem nyilatkoznak meg evangéliumi cselekedetekben. Ha nem igy volna, nem lehetne bolsevizmus. Nem revideálnunk kell az evangéliumi elveket, hanem azokat mogvalósitanii nk. A világ mai nagy betegségében csakis az evangéliumi szolidaritás gyógyíthatja meg, annyi nyomorúság, szegénység, pusztulás örvénylik szemünk előtt, hegy nem szabad a.z apró emberi különbsógoket nézni, nyújtsuk egymás folé segítő közünket. A Budai Luthor-Szövetség ujabb énekszáma után végül Z I o r m a n n Lajos kormányfőtanácsos, soproni evangélikus lelkész, az Evangélikus Gyámintézet egyházi elnöke mondott záróbeszédet,, Buda veit az egyik első hely Magyarországon - mondotta,- ahol apáink az evangéliumnak oltárt építettek, s később itt égették meg Luther iratait, 3 az ezeket árusitó budai könyvkeres led őt. Ez a Kegyetion tüz azóta is sokszor harapódzott el a protestantizmus körül, do azért a protestantizmus nem égett el a szenvedések tüzében. Amiként Mózes az égő csipkebokorból isteni hangot hallott ki, mi is égi szózatot vélünk hallani, amely azt mondja: "Nem halok meg, hanem ólok és hirdetőm az Ur dolgait", kz "Brös várunk..." eléneklése fejezte be az ünnepet. A pesti Vigadóban jolon voltak a protestáns társadalom előkelőségei közül:Dókus Ernő kir. kamarás, a református egyetemes konvent és országos zsinat világi elnöko, Ravasz László dr. dunamolléki református püspök, Puky Endre dr, alelnök, a képviselőház és Juhász Andor dr. kir. fcuriai elnök a felsőház képviseletében, Darányi Kálmán dr., Pctri Pál dr. és Szászy Béla dr, államtitkárok, Kováts J. István dr. ny. államtitkár, ref. egyházkerületi főjegyző, Hetrmann Miksa ny. miniszter, Fleischl dán és Flodderus holland konzul, Lengyel Zsolt^áz 0T1 alelnöke, Dabasl Halász Lajos dr. ny

e koronaügyész, Szabó Sándor dr. országgyűlési képviselő, Csécsi Nngy Imre ny. altábornagy, Résé Lajos dr. koraányfőtanács os, evangélikus egyetemes ügyész, Bozegh Huszágh Miklós budapesti rendőrfőkapitány és sokan mások* Közének után Józan Miklós unitárius püspöki vikárius mondott imát, majd Bernát István dr. a Nemzeti Bank alelnöke, a Magyar Kálvin-Szövetség elnöko bevezetőbeszédet tartott. Utalt arra, hogy az ünneplőkot két indítóok hozta Össze : oryik a csalódás a XIX. század anyagias, racionális ideáljaiban, a másik az a törekvés, hogy a régieknél nemesebb célokat érjen el a társadalom. A háború utáni, s ma is uralkodó zűrzavaros állapotok, a vezetők tehetetlensége, hogy ezon a helyzeten segítsenek, eléggé mutatja a csődöt, amelybe a régi utak vezottek.A nemzetek ébredő lelkiismerete, az egyre erősbödő vallásos mozgalmak, a tömegok egyházszerotő megmozduláj sa azonban elég bizonyíték arra, hegy az emberiség keresi az uj, nemesebb < életnek, tisztább boldogságnak kifejezési lehetőségeit. A / Folytatása kövtkezik./