Magyar Országos Tudósító, 1930. június/2

1930-06-24 [042]

AZ OTTHON KÖR TISZTELETI TAGGÁ VÁLASZTOTTA CSAJTHAY PERENCET. (ív. otthon írók és Hírlapírók Köre f. i"4* kedden délután rend kívüli közgyűlést tartott, amelyen Csa,jthay Perencet, A Budapesti Hírlap főszerkesztődét legfelsőbb kitüntetése és a Budapesti Hirlap ötvenéves jubileuma alkalmából a kör tiszteleti tagjává választotta. Márkus Miksa udvari tanácsos, elnök felkéréséra küldöttség•hivta meg Osajthay Perencet a kft* közgyűlésére^ S z i k 1 a y János dr., az Otthon Kör alelnö' ke lelkes beszédben ismertette azt a példaadó és előljáró munkát„ amelyet Csajthay Ferenc a nemzeti művelődés érdekében kifejtett s amidőn az Otthon Kör tagjainak ragaszkodásáról és baéátságáról biztosította, arra kérte,, hogy áz Otthon Kört és pályatársait továbbra is tartsa meg értékes szeretem tében

0 Csajthay Ferenc meghatottan mondott köszönetet az üdvözlésért: - Alkalmasint emlékeztek Schioppa nunciusra -úgymond P aki több éven át képviselte Budapesten a római szentszéket. Ez alatt az Idő alatt megszerette a magyar népet, bejárta az égsz'országot és igy eljutott a Bakonyba is, ahol a zirci apát vendége volt. Mikor a nuncius megpillantotta a vendéglátó'apát gyönyörű négyes fogatát, nagy szerényen mondogatta: ez sok

P ez sok. Én most a nuncius helyzetében érzem magamat, beleültettek egy diszfogatba és négy sárkány ragad.a hirné^. az elismerés előttem ismeretlen és'szokatlan magaslataira. Én is mondom a. nunoiussal: ez sok, ez sok nekem. Mert tudnotok kell, hogy sem lelki alkatom nincs arra berendezve, dem pályafutásom változatai nem szoktattak arra, hogy én ünneplés központja legyek. Ha most ezúttal nem tértem ki előle, annak az az oka és magyarázata, hogy örömest teszek vallomást a sorsközösség mellett, mely újságíró 'kollegáimmal egybefüz. En mindig csak újságíró, csak lapszerkesztő voltam. Soha más ambíció nem háborgatott. Sőt minnél mélyebben pillanthattam bele az újságírás lényegébe, annál inkább meggyőződéssé vált bennem, hogy alig van még hivatás, amely szebb, hagyobb és szinte beláthatatlanabb térületeket nyitna meg a legkülönb tehetségek számára is, mint az újságírás. - A magyar ujságiró'azonban nemcsak pályája szépségeitől van áthatva, hanem nfe.frázségéitől'is, Főként a felelősség^érzettől, mellyel tartozik hazájának és nemzetének. A mainál lehetetlenebbtí.dőt alig éltünk át és én •büszkeséggel állapítom meg, hogy soha a magyar ujságirás nem állott annyira feladata magaslatán,, sohasem töltötte be rendeltetését annyi Iftlkesedéssel annyi tudással, annyi önfeláldozással, mint ma, mikor a nehéz idők mindnyájunkat., egyestekfeft ugy, mint osztályokat, az'államot ugy, mint a társadalmat a lét és nem lét kérdése elé állitbbták. - Különféle utakon járhatunk, járunk is, de egyben aztán együtt érez a magyar ujságiró, hogy minden lehelletünket, minden erőnket a nemzet szolgálatába kell állítanunk. Ha majd valamikor meg fogják Írni a magyar sajtónak történetét

p akkor fel fogják róla jegyezni, hogy igazi vigasztalója volt nemzetének, biztatója, bátoritója az összetartásra és útmutatója a végcél felé, melyről soha meg nem feledkezünk. Kérdem nem kell-e büszkéknek lennünk arra, hogy ilyen harcos táborhoz tartozunk^ Én bizonyára az vagyok. Minket nem a kasztszellem tart össze, hanem a közös eszmék, a közös célok, melyeket közös oltárra helyezünk és a melyek minket a magyar élet, a magyar hűség katonáivá avatnak, - Ugy érzem, hogy titeket ezek a szempontok indítottak arra, hogy engemet ilyen nagy megtiszteltetésben részesítsetek és vállaltokra emeljetek. Hálás szívvel mondok ezért köszönetet, ugyancsak hálás szívvel köszönöm meg S z i k 1 a y János régi kenyeres pajtásomnak megtisztelő szavait. M ár k u s M-xjc

Sa elnök zárószavaiban kiemelte^ hogy Gsajthay Ferencet sem kitüntetés, sem fenyegetés nem tudta sohasem megfélemlíteni, igy tehát az ő hitvallása, az újságírók sorsközössége és hivatása mellett szivének őszinte és igaz megnyilatkozása volt. Nem Csajthay Ferenc, hanem az Otthon Kor tagjai tartoznak köszönettel Csajthaynak megjelenéséért s azért, n

hogy olyan megható'szavakban további munkára és kitartásra bátorította karó társait. /MOT/SZ,