Magyar Országos Tudósító, 1930. június/2

1930-06-23 [042]

Az amerikai kvantumokkal kellene tehát ebben az esetben versenyeznünk. S a orkánynak kellene vállalnia egy ismeretlen összeget,az esetleges veszteséget. Ennél sokkal egészségesebb volna akkor, ha mi is monopóliumot csinálnánk, ahol nemcsak a kár, hanem a haszon is az államé,ez azonban irtózatos adminisztratív kiadásokkal járna. Ezért kellett olyan szisztémát választani,amely'mellett,ha már áldozatot hoz a polgárság, az legalább a termelőnek jut, - Az a kérdés, akarunk-e a mai helyzetben segiteni a gazdákon, vagy sem.Ha igen, másodrendű kérdés az, hogy milyen szisztéma szerint. Felelőssége teljes tudatában kijelenti, hogy az államháztart᧠semmiféle enged émyre, segitségre, vagy prémiumra nem képes, csak akkor,ha arra a fedezetet is kijelölik. Nincsenek feleslegeink. Van száznyolcvanmillió pengő adókövetelésünk. Ez nem elvesztett pénz, ez csupán annyit jelent,hogy a korárny a mai gazdasági viszonyok között nem forszirozza az adóbehajtást,ami agrárországban észszerű,humánus és teljes mértékben indokolt eljárás. Ez az adóhátralék annyit jelent,hogy az állam ekkora összeget hitelezett adófizetőinek, ez az összeg azonban be fog folyni a későbbi hónapokban. A gabona árának megdrágításával a vámok révén akarjuk mi is megtalálni a fedezetet, olyformán, hogy a vámot egy későbbi stádiumban érvényesitjük, - Nem más, mint damagőgia az> hogy a koldustarisznyákba nyuunk belel, azért, hogy fedezetet teremtsünk.A kormányban van annyi szociális érzék,mint azokban, akik ezt hangoztatják. Nem arról van szó,ingy felemeljük a gabona árat magas nivóra, hanem arról,hogy olyan árat érjünk el, ami két évvel ezelőtt volt, A buza árát ugy emeljük,hogy a kenyér ára ne dráguljon. Más kérdés az, hogy mennyire drágitja meg ez a rendszer a lisztet és azt a bizonyos turóscsuszát, de ez a drágulás sem jelent annyit, mintha a gazdaasszony véletlenül félrenéz s valamivel több töpörtyűt ad a csuszához. Lehet-e Magyarországon élelmiszerdrágasagról beszélni akkor,amikor minden tömegfogyasztási cikk ara lent van, a zöldségé, a tojásé,a tejé, a krumplié és a zsiré is mélyebben, mint szokott lenni. Csökkentek a munkabérek azóta, hogy lementek ezek az élelmiszerárak? Altalános drágulást fog most előidézni a néhány filléres emelkedése a lisztnek? Nem szabad ebbe a hisztériába esni. - Más kérdés az, hogy miként visszük ezt a támogatást keresztül. De ne tévesszük szemelől azt az elvet, hogy amit adunk, azt dirrekt adjuk a gazdának. Tarthatatlan dolog, hogy vannak malmok, amelyek magas őrlési dijat állapitanak meg azért, mert 15 kilométeres körzetben egyedül vannak. Ha egyszer meg lehet szabni az árakat a patikában, amelynek monopolisztikus helyzete van egy faluban, éppen a vámőrlo malmoknál ne lehetne ilyen rendelkezést életbeléptetni? Az őrlési bolettának nincs más inditóoka,mint annak megakadályozása, hogy a kereskedelmi őrlés kijátszásával elfolyjék az az adO, amelyet t/iztositani akarunk. Ez azonban nem jár vekzaturával.Ha a rendszer azon épül fel,hogy a vámot adóval helyettesitjük,amely a gabona árát e eli,ugy ennek logikai konzekvenciája az,hogy hasznát az élvesze,aki a gabonát termeli. Számbajöhetne a forgalmiadó emelése, de ebben az esetben . félszázalékos emelés is tulajdonképpen nem ennyi megterhelést jelent e£e a fogyasztóknak, mert'ezen a cimen 2-3^-al emelnék az árakat és ezt a hasznot nem a gazda élvezné. Mielőtt a gabonához nyúlt volna,végigvizsgált minden forrást abbéi a szempontból, hogy mikéit lehetne másképpen, igazságosabban és jobban megoldani a kérdést. Legjobb meggyőződése azonban a javaslatban lefektetett elhatározásra vezette, B u d János kereskedelmi miniszter utalt arra, hogy ma az egész világon egy kérdés van előtérben, ez pedig az agrárválság kérdése. Könnyű azt mondani, hogy függesszük fel az ipari vámolmt. Ez olyan alá-' ásása volna a gazdasági életnek, amely végzetes következményekkel járna. Rámutatott arra, hogy két évvel ezelőtt a külkereskedelmi mérleg passzivitása miatt támadták a kormányt. Most pedig, hogy olyan rendszert t\R*7fon*ictéittJpifrtp't.ása következik/ Uhbl^abh LEi/ELiAR I 9