Magyar Országos Tudósító, 1930. május/2

1930-05-26 [037]

EGYHÁZI HÍREK /*.NTAL GÉZA PÜ-SPQK ü LEÉGETT T-iKÁCSI KÖZSÉG REFORMÁTUSAI KÖZÖTT.

Folyt.1»/ Ha szivemet bánat járja S szemem keserűség árja, Előtted való zokogáson, - Titkon ajtómat Lehajtva és magánosan sóhajtva _ Akkor is édes ujulásem, Mert minden könnyel,jajjal , Könnyebbül sorsom egy bajjal... Jakab Áron, az ösz, öreg esperes kezd, ének után,bevezető imájába, elcsukló hangon: "Segitségül hivunk Téged, Uram, a mi nyomoruságunk idején, jövel, ne késsél! Rettentő a Te harag'oö búsulása és mi meg* rettenve emeljük fel fejünket az üszkös romok közül, mert tüz és viz viaskodva osztozkodnak emberi munkánk gyümölcsen*.• De ^észen át felónk sugárzik isteni szerelmed: Mit féltek, kiesinyhituek?I"\%t*t^p«^ Megint ének következik, majd a püspök,A n t a~í" Géza dr. léj a Katedrára .Mindenki érzi, hogy megrázóbb aktualitása alig lehet vigasztaló,biztató beszédnek, s a kiváló egyházi szónok egyik legmélyebb prédikációját mondja el, élet,halál és örökkévalóság melódiái csendülnek ösz* szs a megrendátú tanítás gondolataiban, Dávia király 50. zsal tárának 16. versére épiti fejtegetéseit a főpásztor: "Hivj segitségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem..." A püspök ezeket mondja: - Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és ami urunktól, a Jézus Krisztustól... "Kegyelem nektek,.." é, mennyire érezzük a kegyelem szükségét ebben a pillanatban, amikor ennek a községnek lakosait rettentő csapás látogatja meg. Hiába vetjük bizodalmunkat földi dolgokba, egyedül az Istenben lehet bizni... És "békesség tinektek..." nem e világ békessége, amely, Íme, csak Ideig-óráig tart, hanem az én Uramnak, a Jézusnak békéje, amely ha megvan, hasztalan ostromolják a zt a világ rettenetei.,. 6, milyen más érzésekkel jöttem volna én közétek, ha nem sn j t benneteket a szörnyű csapásJ Hova lett mindkettőnk öröme: diadalkapu helyett égfelé meredező üszkök, zöld gallyak he]yett fák leperzselt lombkoronája, virágillat helyett egy leégett falu üszkeinek szaga, szomorú arcokat, csüggedt tekinteteket látok magam előtt. A padokban mindenütt fel-felcsukló zokogással hallgatják a püspök szózatát, "0, nem igy gondoltuk mi a találkozást... - és én mégis vigasztalást hirdetek, orvosságot kívánok nyújtani minden bánatokra a üzent Igével, amelyben maga az Úristen nyújtja le segítőkezet hozzát«k« Ilyenkor látjuk, mit jelent Isten segítsége, mcst láthatjuk, milyen gyarló dolog, ha az ember csak önmagában bízik... M - Kétszáz esztendeje, igy folytatja a föpásztpr, - Rákóczi nagy szabadságharcában, amikor földönfutóvá lett s ok jó magyar, azt énekelték: "Hol csillag jár, szél zug, felhő repül: arra veszem utamat, Ha minden elmarad, Isten el nem marad: reá bízom magamat,.." Ugy van, ha minden elmarad, Isten el nem marad... Á püspök beszédének ennél a részénei már mindenki sir, a nagy» tiszteletű urak is zsebkendőt szoritanak szemükre ós egy feketekendős ájult asszonyt sietve visznek ki a templomból. -Isten nem bosszúálló Isten, hanem maga szélit fel arra, hogy hivjuk öt segitségül és 0 megszabadít bennünket. Ezek a csapások nem érhetnek fel a mi hitünkhöz, lelki életünkhöz, tehil^emelkednek a testi nyomorúság okon, szenvedéseken.. Nem láthattunk az Ur végzéseibe, szándékaid ba, De Jó>, akit barátai arra biztattak, hogy átkozza meg Istent és haljon meg azután, elutasította ezt az együgyű biztatást, azt mondván: "Az Ur adta, az Ur elvette, áldassák érte szent neve..." Csakis ez a szó 11lik ma a ti ajkatokra is, takácsi gyülekezet, hiszen máris megindította {) Isten embertársaitok szivét, azokét, akiket megvédett hasonló csapástól \ os/a bölcs, gondviselő Édesatya megnyitja a könyörűlet forrásait, fogékony* i nyá teszi az adakozásra. í A tűzben megfiatalodott főnix példájához hasonlítja végül a püspök a leégett és majdan újjáépülő magyar falut, s a hivő ember meggyőző* /folytatása következik/