Magyar Országos Tudósító, 1930. április/1

1930-04-07 [035]

WOLFP KÁR OLY BESZÁMOLT TARTOTT A BUDAI VIGADÓBAN. Vasárnap délután négy órakor mintegy 1500 ember ©lőtt tartotta W o 1 f f Károly. ,a Keresztény Községi Párt elnöke, a budai kerület ország* gyűlési képviselője beszámolójáfa Budai Vigadóban. A Vigadó nagytermét erre az alkalomra külön feldiszitették az ország, a főt>áros címereivel és zászló** ival. ivíegjelent a beszámolón a Keresztény Községi Fárt egész vezérkara, ott voltak Szigethy János, Joanovits Pál, Botzenhardt János felsőházi tagok, Ernszt Sándor, Haller István, Petrovácz Gyula, Kossalka János és Tabódy Ti­bor országgyűlési képviselők, Pakányi Ferenc, Csonka La,jos bizottsági tagok, Gömöry Albert városi főjegyző, Antalffy Andor min. tanácsos, Rausch Aladár a Baross Szövetség elnöke, és még számosan közéletünk notabilitásai közül. Négy óra után néhány perccel- érkezett meg Wolff Károly, aki magyarruhás lá­nyok korfala között vonult a terembe, ahol a közönség zUgó tapssal és éljen­zéssel fogadta. A gyűlést V i z d o s Géza dr t ügyvéd, a kerületi pártszer­vezet elnöke nyitotta meg. A keresztény nemzeti gondolat politikája - mondotta­az igazságért harcol* Az igazság győzelemreviteléhez vezető ut'azonban rögös, s a» keresztény tömegek könnyen eltáhtoródnak az Igazság mellőlj. s J a világnézet gelé fordulnak^ amely a leghangosabb. Üdvözölte a megje­lenteket, majd felkérte Wolff Károlyt, tartsa meg beszámolóját. I L^Qá Nagy figyelem közepette kezdte meg W o 1 f f Károly beszédét: —J \^ KJL ^ ~ Nyugodt lelkiismerettel állok választóim előut", Amit Ígértem, betartottam és elveimhez hü maradtam. Ugy a parlamentben, mint a városházán megtettem a kötelességemet. A közérdeket iparkodtam szolgálni, munkámban, a krisztusi igazságok és hazám szeretete vezettek. De- magánéletben is megtettem kötelességem. Ezer és ezer embernek adtam kenyeret. Hogy nem tudtam többnek adni, annak nem a felfogás, hanem az az oka, hogy egy ember a maga munkajá­val nem tud minden feladatot elvegezni. De ez nem jelenti azt, hogy a mi po­litikánk nem az igazi, hanem csak azt jelenti, hogy 10 év munkájával nem le­het megszüntetni a bajokat, amelyek azért érték a nemzetet, mert a keresztény­séget és a nygyarsógot nem akarta és nem tudta érvényesíteni. - Ellenfelelnklnem tudnak kultúrát adni nekünk. A keresztény­ség kultúra s mikor mi görcsösen ragaszkodunk annak megvalósításához, a kul­túráért dolgozunk. A valorizációitörvényjavas latnál a hadikölcsönök valorizá­lása mellett foglaltam állást. Az volt ugyanis a hitem,' hogy a tömegeknek a Haitelmüveletekbe vetett bizalmát nem'szabad megingatni. Külföldi kölcsönökkel nem lehet egy nemzetet felszabadítani., ha a belső kölcsőnképződés nem indul meg. Meggyőződésem, kegy kellő körültekintéssel többet lehetett volna tenni mint ami történt. A nyugdij-és a köztisztviselői kérdésben is meleg szeretet­tel foglaltam állást aziránt, hogy a jogos igények kielégíttessenek. Az állam teherbiróképősségét azonban szem előtt kellett tartanom. Nem tartom helyesnek, hogy csak a hadsereg és a rendőrség felügyelői személyzete részesüljön fize­tő sjavitásban, mert minden köztisztviselő elvárhatja az államtól, hogy jo­gos/igényeit kielégítsék. - Nehéz ma a politikus helyzete. A^zabadkőmüvesek bűnös kézzel megbontották a nemzetek harmonikus együttműködésének alapfeltételeit. Ha va­laki kritikálni akar, jóakarattal kritizáljon, Nem fogadhatom el azoknak a kritikáját, akiknek politikája vezette a nemzetet Trianonhoz. Nem engedhetem, hogy Ugyanez a politika a nyomor vámszedőjeként jelentkezzék a politikai élet terén. Követ akarnak ránk dobni és a keresztény nemzeti irányzatot a tehetet­lenség bűnbakjaként állítani. Nem engedhetem, hogy a keresztény nemzeti irány­zatot tetemre hivják, mert az nem rehdezett forradalmat és nem vezettek nem­zetet a trón és az ország rombadöntéséhez. Kérdem,miért nincs kenyerünk, miért kell elbocsátanunk a gyárakból a munkásságot, s a hivatalokból a tisztviselő­ket, azért, mert csonkaorszóg lettünk. Agrikulturállama tettek bennünket, de terményeinket nem engedik kivinni és meg akarnak fullasztani," A munkásság sor n iban újból el akarják hihteni az üszkök* Szomorú jelenségek tapasztal­hatók, de azt mondani, hogy eztaágpolitika csinálta, amely a krisztusi szere­/ tet jegyében akar dolgozni a nemzetért, nem lehet. Vakmerőség ezt a politikát ^ felelőssé tenni olyan bűnökért, amelyeknek nem mi vagyunk az oka, hanem csak 1 áldozatai vagyunk- /Fclyt.köv./ y\ ORSZÁGOS LEVÉLTÁR

Next

/
Thumbnails
Contents