Magyar Országos Tudósító, 1930. március/2

1930-03-28 [034]

MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ Kézi r a t . 0ff Tizenegyedik kiadás Budapest, 1030. március 28. XII. évfolyam, 71. szán. HEVESI SÁNDOR A NEIvíZETI SZÍNHÁZ IGAZGATÓJA . J ' ELŐADÁST TARTOTT A CCBDEN SZÖVETSÉGBEN A TÁRSADALOM ES A SZÍNHÁZ VISZINYÁROL. • A Magyar Cobden Szövetség szemináriumának rendes előadássorozata keretében pénteken este Hevesi Sándor, a Nemzeti Szinház igazgatója tartott nagy érdeklődéssel kisért előadást, ezzel a cimmel : " Társadalom és szinház". Az előadáson igen nagyszámú érdeklődő közönség jelent meg és az élső sorokban - többek között - Márkus Emília, a Nemzeti Szinház örökös tagja, Hegedűs Lóránt nyjag. pénzügyminiszter. Madarassy-Beck Gyula báró, a Hitelbank elnökigazga" tója, Eppinger Károly, Magyar Bertalan, valamint a társadalmi ós közgazdasági közélet számos más kitűnősége foglalt helyet. Halas i-F is cher °dön kormánvf őtanács os, a Cobden Szövet ség elnöke meleghangú bevezetőbeszédóben rámutatott, hogy Hevesi Sándor egyike azoknak a keveseknek, akik teljesen eggyé válnak a vezetésükre bizott intézménynyel, Hevesi Sándor nélkül a Nemzeti Szinház szinte elképzelhetetlen, - dramaturg, rendező , iró és igazgató egyfezemélyben, aki bizonyos tekintetben talán konzervatívnak mondható, a szónak nemesebb értelmében, de reagál mindenre,ami mai, és modern. Hevesi Sándor ajándékozta meg tulajdonképpen a müveit magyar közöndéget Shakespeare-val, Shaw-val, mert nagyobb hozzáértéssel, több tudással nála senkisem műveli a szinpadmüvészét tudományát. Hevesi Sándor extrém, rendezési trükkök nélkül, a hagyományok és szentesitett elméletek tiszteletben tartáséval a mult szerves folytatójává avatta a jelent a szinpadi művészet körében. Mai előadása a szinház és a társadalom viszonyáról szól ós eseményt, élményt jelent azok számára, akik szerencsések meghallgatni. Hosszantartó lelkes taps köszöntötte az előadói emelvényre lépé He ve s i Sándort, aki bevezetőül rámutatott arra, hogy a társadalom és^ ' szinház viszonya bonyolult, amelynek világos,megállapodott formulái nincseni.ek. Ezzel a kérdéssel mintegy harmadfélezer esztendővel ezelőtt már Aristoteles""is foglalkozott, de r probléma mai napig sem nyert kielégítő megoldást. Kétségtelen, hogy a szinház régi intézménye az emberiségnek, de maga a társadalom még régibb, és a szinház ennek a régi társadalomnak a függvénye, amely egyszerre fejezi ki a társadalom legfelső és legalsó fokának jellegzetességeit. A szinház egyszer vallási kultusz, másszor vásári komédia, néha mind a kettő egyszerre,az emberiség-törtenetében. Aisch^los és Aristpbhanes, a tragédia és a komédia , egyszerre megfér a színpadon,amelynek középkori története ugyancsak ilyen járnia -arcot mutat, mert a Fassió-játékokban például a legáhitatosabb jelenetek váltakoznak a valóságos blaszfémlával, olyan frivol jelenetekkel,amilyenek a mai színpadon elképzelhetetlenek. A helyzet ma is ugyanaz. Kezdetben volt a közönség , folytatta érdekes fejtegetéseit Hevesi Sándor ~ minden primitiv társadalmi közületnek meg voltak a maguk ünnepnapjai, amikor a közönség kikacagta, vagy kis irta magát. Ezek az ünnepségek fejlesztették ki Attikában a tragédiát és a komédiát, amelyekben eleinte még mindenki aktor és résztvevő volt egyszemélyben, mindenki táncolt, játszott és énekelt, - mig ebből a közjátékból az idők folyamán kiváltak a szólisták, az önálló aktor ok, akik jobban tudtak táncolni, énekelni, játszani, sirni a többinél, és ezeknek a kiválónknak a szereplésében élte ki magát a tömeg kacaja, és fájdalma. A szinésze

1

" ig7v' szakadtak el a közönségtől, amely lassanként passziv szemlélőjévé vált ezeknek a közjátékoknak. Ennek a folyamatnak az oka emberileg nagyon is érthető, mert a táncolok, a mulatók és sirók között mindig akad egy, aki a legjobban táncol, mulat és sir, és igy a többi táncolása, mulatása és sLrás'3 feleslegessé válik. Kezdetben volt tehát a közönség, azután jött n színész és legvégül : a drámaíró. A szinház ma is az élő társadalom egyedüli közvetlen művészi megnyilatkozása, mert a rádió, a mozi és- a hangosfilm nem vonható ez alá a fogalom alá A szinház ugyanis ma is tagadása minden gépszerűségnek,a színházi produkció közösségéből, ahol a közönség előtt alakul ki úgyszólván a produkció, a hangosfilm ég a rádio közönsége kikapcsolódott, a szinpad deszkáin ma is a kultusz misztériuma lebeg, a szinóázi diszpozíciók a közönséggel együtt estéről-estére változnak.A rádi° nem valósithatja meg azt a hagy paradoxont, hogy X-szinészről elhitesse közönségével, hogy az Napóleon, amit a szinház teljességgel neg tud valósítani. A r xlio kétségtelenül felbecsülhetetlen szolgálatokat tett az emberi kultúra'haladásának, mert a miveltségot eljuttatja oda is, ahová soha el nem juthatna. y / Folytatása következik. /