Magyar Országos Tudósító, 1930. március/2

1930-03-26 [034]

Magyar Országos Tudósító, Kézirat. ~* , Tizennegyedik kiadá s Budapest, 1930 március ' 26. * —- — XII, évfolyam, 69, szám. , <j # í{

y, ^ f A I Hevesi Sándor előadásának első folytatása./ Izután arról a kérdésről beszélt Hevesi,, hogv a Nemzeti Színház mindenkori igazgatójának eleven kontaktust kell tartanná közönségével, egyetlen színigazgató sem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy a^ publikuma Ízlését figyelmen kivül hagyj . ..' •••>.**.- Csodálatos valami a színpad. Ha a szerzők -ami nagyon kívánatos volna - résztvennének egy darab színpadi előkészítésében, láthatnák, hogy egyrészről milyen kemény, milyen merev és ellentálló a színpad, másrészről milyen viaszszerüen engedelmes. Vannak mondatok, amelyek olvasva közömböseknek látszanak, de a színpadon elmondva visszatetszést keltenek, nyugtalanságot idéznek elő és vannak veszélyesnek látszó mondatok, amelyet a színpadról közömbösen hatnak. Hogy milyen darabok kellenek a Nemzetinek? Erre azt feleli: a magyar életből, akár a maiból, akár a tegnapiból vett témájú müvek. Azon fordul meg a kérdés: hogyan iria meg az irö? A magyar szerzőkben; az ifajbb generációban is igen sok az ötlet, a lelemény, jól választ jak meg a témát is, de az a tapasztalata, hogy szinpad ismer ex dolgában elmaradnak az úgynevezett arriváltak és a külföld kiváló drámaírói ragott.^Arra figyelmezteti a kezdő színműírókat, foglalkozzanak többet a megírással, vessenek számot a színpad speciális követelményeivel, amelyek a film óta lényegesen megváltoztak. Ma már ugyanis naf

yoob szerepe jut a nézőtéren a szemnek,mint a fülnek, USzt a film okozta. Nemzeti Szinnáz forgószinpada, lene tő ve teszi, hogy a régi drámai .formák mellett a filmszerű technikát is alkalmazhassuk. Non kell megijedni a több képre tagolt színdarabtól. Végeredményében M k pelcskei nótárius" az első magyar revü volt. A dramatizált regénnyel szemben főleg a kritikának ellenvetései vannak. Nem látja be,miért ne lehetne regényből metiteni a színmüvek témáját, mikor a drámairodalom fejlődéstörténete azt mutatja, hogy a színpadi müvek kiencven százaléka mithoszból, népmeséből, novellából, eposzból, végül regényből készült, A mai dráma keretei kitágultak az epika felé. A legnagyobb színpadi világsikerek mögött megtaláljuk azt a nem-színpadi müvet, amelyből anyagát ? tárgyát vette. Az élet nagy nozgalmai, a szellemvilág uj jelenségei ma először mindenütt a regényben, lépne K föl. Berlin az egyetlen'kivé tel, ahol mindjárt a színpadra kívánkoznak, de gyorsan le is tűnnek. Ott Georg Kaiser már tegnapi írónak számit. ' %yík nap legázolja a pasikat. Sokkal egészségesebb, "ha a regény előkészíti, mintegy megérleli a színpadi müvet. ízt látjuk főleg Franciaországban ilőadasa vegén felkérte a megjelent szerzőket, hogy intézzenek hozzá kérdéseket a fölvetett problémákról. Harsányi Zsolt azzal a kérdesselmfordult Hevesi Sándorhoz, akit pompás előadása után percekig tapsolt a hallgatóság, hogy a Nemzeti Színház műsorának összeállításával kapcsa latban 1 ehet-e azt mondani^ hogy minden jó darabot elfogad a Nemzeti, bárki is annak a szerzőbe Hevesi azt felelte, hogy minden olyan darabot elfogad a Nemzeti, amely odf való, ezután a régi klasszikus drámák uj fordítására vonatkozólag intézet kérdést Harsányi Zsolt. Hevesi kielégítő választ adott, hangsúlyozva, hog; az elavult fordításokat ujakkal igyekszik fölcserélni. Még több színpadirodalmi kérdés tisztázása után Földes Imre elnökhelyettes megköszönte az illiaaziris előadó rendkívül érdekes fejtegetéseit. . •; • , A, Színpadi Szedők egyesületében április^.-én Radnai^ffiifcius, a m.kir. Opera igazgatója a magyar operaíibrct'tokyoi ta?"t előadást - ~ *-