Magyar Országos Tudósító, 1930. március/2

1930-03-22 [034]

Budapest, 1930. március 22. 3 XII, évfolyam 67.szám. MEZ öGAZDASÁG /AZ OMGE IG^ZGATOVÁLASZTMANYI ÜLÉSE. Folyt a t á s.l-./ olcsó díjtételek mellett volna lehetséges, amire pedig a bizt^sitótársaságék csak akkor vállalkoznak, ha bizonyos kvantum dohány terület van biztosítva. Közbenjárásra tehát,ha nem lesz kellő mennyiségű dohány terület biztositva, nincs is szükség, mert nem vezethet sikerre az akció. A dohánytermelőknek tulajdonképpen az volt a szándéka, hogy a Dohány termelők Egyesülete vegye kezébe ezt a kérdést és tárgyalja, ez azonban nem jelenti azt, amit a Szabolcsmegyeiek felirata mond, mintha itt ektrojjal akarná.* az egyesület vezetősége csinálni. Különben is a tárgyalások sajnos befejeződtek, mert a biztosítótársaságok olyan, magas díjtételeket ajánlottak, hdgy nem érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni* Ha alacsony díjtételeket Sikerült vtolna is elérni, akkor is még: a dohánytermelők összessége döntött V»lna. \

ie.Ly_ca

tta Hadik grófJ Arról, hogy mi -. . fait acompli elé áilitofcuk a szabolcsi'ura ka tíytikik ugy tudom, csak tizenöten voltak és az egyesület nevében nyilatkoztak,kijelenthetem, hogy információjuk csak tévedésen alapulhat, mert eddig is mindig bebizonyítottam, hogy minden ügyet, amelyet a gazdatársadalom érdekében fontosnak tártuk, a legalaposabban szoktam áttanulmányozni's csak azután állok elő indítvánnyal, amelyet elfogadnak, vagy elvetnek, • '*> * Az a körülmény, hogy a Dohánytermelők Egyesülete a kérdés tanulmányozására bizottságot küldött ki, amelynek éppen egy szabolcsmegyei birtokos, Eszenyi Jenő ur áll az élén, azt mutatja, hogy nem egyoldalú visszautas!-' tásra számitunk a dohánytermelő társadalom részéről, mert vannak sokan, akik ezt a dolgot sürgették, s azt akarják, hogy általános megnyugvást keltsen a megoldás. Gondoskodni kell a dohánytermelők bizt ons igáról, éppen a mai helyzetben, amikor sokan hangoztatják, hogy nem érdemes búzát termelni, amit én a magam részéről nem fogadok el, A dohánytermelés mindenesetre olyan ága a mezőgazdaságnak, amelyről minden termelő.előre tudja, hogy mit kap azért, amit termei

a Más cikkeknél pedig ez bizonytalan

e

Évek óta sürgetjük, hogy megfelelő módon s zervez tess ék meg a dohány ki vitel, ami lehetővé teszi, hogy dohány feleslegeink értékesíthetők legyenek, s hogy lehetővé váljék, hogy három-négyezer holddal több területen termelhessünk dohányt. Ha a pénzügyminiszter urnák ezt sikerül keresztülvinni, még nagyobb jelentősége lesz a dohánytermelésnek, gondoskodni kell tehát arról, hogy ez biztos termelési ág legyen., é s ne legyen kitéve jégkárnak sem.Figyelembe kell venni itt << azt a köülményt is, hogy szociális szempontból is fontos a biztosítás. Lehetet len ugyanis , hogyha a jég elveri a dohányt, akkor a dohánykertész semmitse kapjon egész évi munkájáért, ami nagy veszedelmet rejt magában. Szociális szempontból helytelen, hogy aki egész évben dolgozott, ne kereshesse meg a kenyerét azért, mejrt a jég elverte a dohányt. Ezért a biztosítást nyugvópontra kell juttatni, azonban alig van erre kilátás, mert a társaságok a legmeröveb-* ben elzárkóztak attól, hogy olyan díjtételeket állapítsanak meg,amelyek mellett egy>táltalában lehet biztosítani. Az a megoldási mód, hogy előleget nem vehet fel valaki, ha előre nem bizt ősit ia a dohányt, nem jelent ieny s zerbiztv)s it ást, a kény szerb Íz tositá s ellen én is állástfoglaltam, Papp-Szász Tamás mutatott rá Hadik Jánosnak tetszéssel fogadott szavai után arra, hogy az átirat nem feleli .k^ Szaabclcsvármegye általános véleményét, mert hisz épp onnan indult ki 1926-ban a mozgalom a dohánynak a jég ellen való biztosítására, Kállay Miklós akko~ ri főispán szintén fontosnak találta a kötelező olcsó biztosit ás tf

purgly ') Elemér felszólalásában megállapította, hogy a gazdatársadalom a kötelező \í jégbiztosítást nem fogadja szimpatikusán, s a kincstárnak sincs arra szükj sége, ha előleget akar a termésre adni, mert a kincstár másutt is találhat a kölcsönre fedezetet. Egyedül a szociális szemprnt a mérvadó és rosszul került a köztudatba ez a kérdés, amelyet ugy kellene megoldani, hogy csak azokat a gazdákat kötelezzék a biztcsitásra, akik nagyobb elöle-r /folytatása következik./