Magyar Országos Tudósító, 1930. március/1

1930-03-05 [033]

MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ . Kézirat. r_ Hatodik kiadás. 7 • /C Budapest, 1030. március 5. / XII. évfolyam, 53. szám. IRODALOM. APRILY LAJOS SZÉKFOGLALÓJA A KISFAKUDY TARSHSAGBÁN . A Kisfaludy Társaság szerdán délután tartotta az Akadémia rteijsp termében március havi felolvasó ülését, amely ünnepélyes külsőségek között folyt le. A f&e&ie^aanítréig saraiban • '• volt: Józ s e f királyi herceg, Hegedűs Lóránt, Vojnovi

r

ci> Géza és még más irodalmi előkelőség. Ez alkalommal tartotta a költői helyre újonnan megválasztott ip r 1 ly Lajos székfoglalóját„ amel#yfel elődje Prohászka Ottckár emlékének áldcfcctt, Berzeviczy Alberfc elncki megnyitójában megemlítette, hogy aukor amikor az Akadémia képvisletétbe,i ti sztelgettHsrthy Miklós kormányzó előtt az országos jubileumi ünnepség alkalmából egyúttal a Kisfaludy Társaság hódolatát is tolmácsolt a. Az elnöki bejelntes után K e k y Lajos titkár jelentésében k* ölte, hegy a Tudományos Akadémia ujabban 1500.a ftkltuszmlniszterium pedig 800 pexigSö :* i

. os adományt juttatott a társaságnak. Á p r i 1 y Lajos székfoglalója következett ezután. Árrily költői megemlékezéssel Frohászka Ottokár egyéniségéből beszelt, a kegyelet és h° dólat szineivel átfűtött méltatásban jellemezte Prohászka Ottokár kivalö egyéniségét, fenkölt szellemét, papi és művészi elhivatottságát, prohászka - mondotta Aprlly - áhítatos abszolotlzmus felé törekedett mindig, ez tfellemezte művészi szemléletét ls. Gondolkozását áthatotta a természet imádata, ugyan-akkor hivatása magaslatán missziója lebegett mindig szeme előtt és háttérbe szorultaz egyénisége. Az emlékezés végt.n Áprily azt fejtegette, hegy amig tanulmányát irta, é pen elődjének Kvalitásai egyéni és művészi magasrendűsége lebegett a szeme előtt és sokszor éppen ezért hálával gondolt a. ra, hogy a Kisfaludy Társaság ó£pen Rnnek a nagy papnak ós költőnek örökébe v íasztetta, akinek helye tulajdonké;en sohasem le3z hetöltove. Prohászka örök szépségű sorát idézte:

w

Kem kell sajnálni a lángot ha ég, lobogjon, ez a zenéje, - ne sajnálják az embert aki elég," Percekig zugot a taps az utol3ó szavak után, amelyefe több hatásosan elszavalt költemény követett* Áprily négy nagyon finom és mélyzengésü aljább költeményét naitatta be: Imádkozom, f Legyek Tildém, - ^eleti szél^ Valaki mégis ott maradt, - Az aranymosó balladája - mind egy egy szép köl*» tői remekmű, amelyek a közöBBég hálás tapsát váltották ki. Végül egy né** met fordítást olvasott fel, amelynek Elégia volt a címe. Berzeviczy Albert szeretetteljes szavakkal üdvözölte Áprily Lajost a székfoglaló alkalmából és többek köztött ezeket mondotta: - áprily az elszakított magyarságnak zengte dalaitj&abban a turtatfean, hogy a fájdalom is néha vigsztal, A ers a'megszállt területről át•• telepítette ide hozzánk, ez veaztesség az erdélyi magyarságra nézve, ugyanakkor hyereség a törzshazára. Hisszük, hogy a veszfeasség és nyereség kiegyenlítésre talál. Az uj tagunk lélekben bizonyara megmaradt erdélyinek, hiszen költészete legnemesebb fcfcrásai ott buzognak Erdélyben. - Nem mondva le a jövőbe vetett reményünkről, elénk figyelemmel ki sár lük az erdélyi magyarság hőci küzdelmét, amelyet folytatt, 8 amely már eddig lo tekintélyes önálló erdélyi magyar irodalmat ta»ott létre - hangzott tovább Berzeviczy Albert üdvözlő beszéde - azt óhajtjuk, hogy az erdélyi magyar ircdalom a mesterséges gátek ellenére soha el ne szakadjon az anyaországétól, so£a el ne szakadjon azoktól a hagyományoktól, attél a szelÍ

emtől, amelyet társaságunk a hosszú esztendők óta híven képviselj és ápol* ptlly - hisszük élő összekötő kapocs lesz közöttünk és az erdélyi irodaion kc'zfrt és képviselője Ie3z az ircdalom egységének mindenütt, ahol magyar szó zeng. Ezek után átadta a tagsági oklevelet az elnök Áprilynak,. , aki pár egyszerű keresetlen szaval köszönte meg a megválasztatást és hangsúlyozta, y hogy ebben az ünnepélyes pillalatban érziJSL kitüntetés^ nem annyira szeméül 1 yenek, mint inkább annak az irodalmi mozgalomnak szol, am«iy több mint tiz év olőtt az erdélyi magyarság körében sarjadt* Hiszem - mondotta - hogy a magyar irodalom a maga legkiválóbb értekeiben es legmélyebb áramlásában egységes és bonthatatlan. Engedje meg a társaság, hogy szeretettel gondoljak azokra, akik az erdélyi magyarság súlyos harcát vívják tul a trianoni határon, - fejezte be Áprily szavait a közönség lelkes tapsa közben, /Folytatása következik:/ ORSZÁGOS í Rrfi TÁD ^