Magyar Országos Tudósító, 1930. március/1

1930-03-10 [033]

MAGYAR CRSZAGOS TUDÓSÍTÓ Kézirat. fl,

30 Huszonegyedik kiadás. Budapest, 1930. március IC. ' XII. évfolyam, 57, szám. TUDOMÁNY . A MAGYAR TUDOMAKYOS AKADÉMIA II. OSZTÁLYA ÜLÉST TARTOTT . Hétfőn délután a Magyar Tudományos Akadémia II. osztálya felolvasó ülést tartctt^amelyen C s á n k £ Dezső, az Á lami Levéltár főigazgatója elnökölt. Az ülésnek egyetlen tárgya p 1 n k e y Ferenc r. tagnak székfoglalója volt, aminek meghallgatására igen előkelő hallgatóság jelent meg. Ott voltak : Berzeviczy Albert, az Akadémia elnöke, Balogh Jenő, az Akadémia főtitkára, Szászy Béla államtitkár, Rottenbiller Fülöp h. államtitkár, esswald István, a Ouria másodelnöke, Kovács Alajos h. államtitkár, a Statisztikai HÍvatal főigazgatója, Straohe Gusztáv főügyész, Timkó József főügyészhelyettes, Halasz Lajos főügyész, Schütz Antal egyetemi tanár, Kaán Károly ny. államtitkár, báró Forster Gyula, Laky Dezső dékán, Tomcsányi Móric, Rados Gusztáv, Heller Farkas, Thirring Gusztáv, Hornyánszlry Gyula egyetemi tanárok és sokan az ügyészi és birói karból. F I n k e y Ferenc székfoglalójában a börtönügynek az utolsó száz év alatti haladását ismertette. Tanulmányát azzal kezdte, hogy a büntetőjogban évezredek óta két nagy vezéreszme küzd az erőteljesebb érvényesülésért : a szigor és az emberijesseg eszméi. Mig azonban a szigor, mint a büntetésnek a fogalmával összeforrott tartalma, évezredeken át magához tudta ragadni az egyeduralmat, addig az emberiesség gondolata a regi világban csak mint egyes jobt lelkű uralkodók kivételes és szórványos kegyelmi ténye, vagy egyes magasabbröptü filozófusok, vagy elméleti jogtudósak által felállitott követelmény található fel. Csak a XVIII. század második felének felvilágosodott irodalma tűzi ki céltudatos programmul a büntetőjogi barbarizmus megtörését vagy mérséklését, Ezen első humanitárius büntetőjogi korszak eredménye a tortura és a boszorkányperek eltörlése és a halálbüntetésnek vis. zaszoritása. Legnagyobb gyakorlati eredménye pedig ennek az emberies eszmemozgalomnak a modern brr tön eszméjének a megteremtése, t.i. a szabadságvesztésre elitélteknek munkára nevelése és a helyes, törvényszerű életmódra szoktatása célzatával épitett letartóztatési intézetek felállitása. A börtönügy és annak tudománya a lefolyt száz év alatt óriási fejlődésen ment át s elismerésre méltó haladást mutat fel. A börtönrendszer kérdésében, ami most száz éve a börtönügyi irodalomban és a törvényhozási ter nekten a legélénkebb viták tárgya volt, ma már nyugvópontra jutottunk. A magánzárka / filadelflai/ és a hallgatási / auburni / rendszer helyett ma mindenütt uralomra jutott / Belgium kivételével./ a vegyes,vagy kombinált börtönrendszer. Ma a rövid tartamú sza-oadságvesztes végreha jtásáre mindenütt a teljes magánelzárást helyeslik,mig a huzamosabb időre elitéltekre nézve az angol fokozatos börtönrendszert alkalmazzák, ahol az erre elítélteket a fegyházi szigor fokozatos enyhítésével Igyekeznek az önfegyelemre, kitartó munkára reánevelni. Igy lett az eleinte csak a fiatalkorú bűnelkövetőkre követelt javító nevelés eszméje a XIX. század végén és századunkban már uralkodó eszme a fel nőtt bűntettesekre is. Ma a rabnevelést tekintik mindnütt a börtönbüntetés céljának,ugy, hogy az eddigi büntetéstan átalakulóban van bűnügyi nevelés tanná. Külön foglalkozott at^előadó a magyar börtönügynek az utolsó száz év alatti haladásaval.Jellemző, hogy a mult század 30-40-es éveinek nagy államfér fia l/Széchenyi, Deák,Eötvös, Szemere p,., Kossuth / kivétel nélkül lelkesedéssel foglalkoztak a börtönügy emberiessé tételével s egy értelemmel kö vetélték a szégyenletes megyei tömlöcök helyett kulturállamhoz illő emberies fegházak es börtönök épitését. Némely megyében táncmulatságokat rendeztek az uj megyei fogház költségeinek fedezésére. Kölcsey és Sötvös szépirodalmi müveikben agitáltak a börtönügy emberiessé tétele erdekében. Ennek a a humanitárius e^szmemozgalcmnak legfényesebb jogi emléke az 1943-iki börtönügyi törvényjai>slat,mely ugyan nem lett törvénnyé, de bizonysága annak, hogy menynyire megértették akkor nagy embereink az emberiesség eszméjét s e téren is <\ a vezetőallamek közé akarták emelni hazánkat. /Folytatása következik./