Magyar Országos Tudósító, 1930. március/1

1930-03-10 [033]

MAGYAR ORSZÁGOS TXJDOSITO Kézirat ö töd i k kiadás Budapest, 1930.március 10. XII.évfolyam 57.számi / A pájfcai nuncius búcsúztat si ünnepsége II. folytatás, / hóró 3 c h t, e n német, 7>e Vienne francia, követekkel. Az előkelő­ségek és a diplomáciai test let tagjai a pályaudvar előcsarnokában fogadták a nunciust, aki kíséretével az I* osztályn várótermen át a perrcnra ment, ahol először Mészáréi János érseki -he-lynök üdvözölte nagy öbb'"be széddel, többeff között ezeket mondja : - Bár^kit küld Ide Excellenciád helyére a Szentatya, bvzton számi.­hat a mi hódoxatunkra ésragqszkcdásunkra, w mégis ugy érzem, hegy a mai bú­csúzásnál nem ez a hivatalos tisztelet, éshagyományos ragaszkodás nyil­vánul meg, hanem ezen túlmenően az a nagy mély é-jj általános szeretet,amely Nagymeltóságcd szeretetreméltó egyéniségét, érdemeit dicséri. Nagy szive tette azt, hogy nemcsak viselte az apostoli cimet, hanem valóban apotetol volt, szent hitünk és a szeretet ap^stola^fKöszönetet mondott a magyar katolikus társadalom nevében mindazokért, amiket Magyarországon töltött ide­je alatt a magyar hit elet és a magyarság egyeteme érdekében te ttjEJbána a főváros nevében Dr. S i p ő c z Jenő polgármester mtndott búcsúztatót. : - Amikor Nagyméltóságod távozik körünkből, hogf a pápa ^szentsége parancsára eg^rendkivül fontos diplomáciai állomást foglaljon el, Budapest székesfővoros közönsége nevében meghatva és f«£daIonnal telt szivvel bú­csúzom Nagym ölt Óság ódtól. Ez a megilletődésjnemosak a katolikus híveket hatja át, hanem eltölti a nem katolikuak lelkét is, mert a ffivárosjegész közönsé­ge felekezet és osztálykülömbség nélkül mély tiatelettel Szeretettel vette körül Nagym^ltóságodat, mint kiváló főpapot és nemes szivü embert .^-agy­úiéit óságod működése megbecsülése volt a magyar nemzetnek és meleg együtt­érzés \ nemzettel a lesújtottság szomorú korszakában. Nagymeltóságcd egész működésével kimutatta, a nemzet rrultja és jelene Iránti megbecsülését, de ennek legszebb bizonyítéka az a gyönyörű tette volt, hogy édes nyelvünket megtanulta, ami meghajlás volt egy letiport, de dicsőmultu nemzőt elctt. Együttérzése, rokonszenve szólt a kicsi és letiport mai nemzetnek, amely a megpróbáltatás. legke»erübb napjaiban sem veszethette el hitét és igaz­sága diadalába vetett reményét. Itteni működését a béke és szeretet gondola­ta hatotta át. Jól tudta, hogy mit jelent a felekezeti béke ovszágur.kban és elvei érintetlenségével ennek a békének érdekelt szolgálta mindenkot az igazi krisztusi szerété müveit gyakorolva. Az egész ország érezte ezt az áldásos működést^ de legközvetlenebbül a Székesfőváros részesült benne. Nagymélt/óság»*d itt élt közöttünk, dejnem mint hideg diplomát a, ha/nem mint szerető főpop és^nemesazivü ember, aki Istenén és vallásán kivül élt a fő­város szegényeinek, szenvedőinek és betegeinek is . Nem zárkózott el pa­lotájába, ajtaja nyitva állt mindenki előtt, Nemcsak a palctákta járt el, ha n em kiment a kültelkekre a szegény emberek közé, eljárt altemplomokba, kórházakba, menzákba, az ifjúság, a gyerekek közé,szóval estettél enyhí­tette a nyomort, a szenvedők baját, mindenütt vigaszt, hiteit ésj^eményt hirdetett. É a főváros-szegényei, betegei és szenvedői nevében külön kö­szönöm meg a n béke, a^ vigas ztalásjes a hit felemelő sza vait, Jy.a jd igy fejez­te be. Meghatva ésmegrendülve búcsúzunk el országunk és fővároennk nemes tarát j*atól. Búcsúzunk, de az a vigasttalő érzésünk, hogy nem vesztettük cl egészen. m% még 3ckáig fogjuk rajtunk érezni jóságos biztat* tekintetét, szivünkben'hallanl fogjuk a hangját, amely édes anyanyelvünkön Bsólott hoz­zánk. Arra kérdjük Nagyméltóságodat, ne felejtsen el bennünket, vigye magával emlékül egy lesújtott országnak és fővárosának köszönetéé, háláját .Bennünket a bucsu fájdalmas és meghatott perceiben is az a vigasztaló érzess hat át, hogy az ország ée a vele szétdarabolt katolikus egyház az ilyen kiváló nun»* ciusok, ^z Grsenigo Cesarok munkája által is fel fog támadni'a kereszt je­r\ gyében .^sten hezzádüt mondcfct a nunciusnak a fővár őslakosságának ös szes­NJ sége nevében felekezeti és egyéb különbség nélkül é s Isten áldását kérte ut j ára. jj A pápai nuncius most ismét magyar nyelven k& önte meg a megható búcsúbeszédeket és biztosított mondenkit, hogy szeretetét meg fórja őriz­ni Magyarország és a magyarság iránt, bár hol* lesz is. / folytatása következik. /

Next

/
Thumbnails
Contents