Magyar Országos Tudósító, 1930. február/1
1930-02-07 [031]
Nagyszülei és szülei sorozatában, ugylátszik, atyai nagyapj ának a fel sége volt az, akinek a vére diadalmasan érvényesült benne, s aki - mint most megjelenendő érdekes életrajzában olvastam - a Rákosi Jenő mondása szerint - varmegyei parasztasszony volt. A bajor, a rajnavidéki, a pozsonyi németek leszármazója lön a magyar nyelv'Herkule se a germán AugÉas-istálló acél3öprüje, Budapest m egmagyarosedácának uttc'röje, megalapítója és haláláig: harcos hőse, A magyar nyelv iránt való szerelme nem p óz volt, nem volt felöltött jelmez, hasznosítás okából kezelt közéleti kellék. Ez a legbelsőbb lénye volt Rákosi Jenő egyéniségének. Hosszú közéleti pályáján változhatott politikai, irodalmi, kritikai, világnézleti felfogása, a magyar szóért való lángolása nem változott, nem csökkent, sőt az évek múlásával egyre ragyogóbban, f-n ne n lobogott. Felejthetetlen maradjon mindenki előtt, hogy 1922-ben a Petőficentennérium évében.amikor zavaros forrósokból abeteg és di/lettánk fajelméletek buggyantak fel, a Zeneakadémiában rendezett ünnepségen mit mondott egyebek közt Rákosi Jenő Petőfiről? "Az irodalomtörténész elmondja - igy szólt - hogy any/ja egyszerű tót ~ selédleány , na p ja pedig szerb mészáros volt. Hogyan lehet az, hogy ebből a forrásból keletkezett a magyar nemzet legnagyobbszerübb inkarnációja? Amikor a csecsemő megszületik lelke, agya érifctetlen szűz talaj, amelybe - minta termőföldbe a mag - beleplántálódik a szó. A fejlődő agy mind több és több benyomást, fogalmat szerez a szavak utján, és a végén kialakul benne az a szerves valami,aminek a neve: a nyelv. Az agyvelőt a nylev átalakítja és megformálja a test és lélek egész habitusát. A nyelv k ialakitj a az embert. A nyelvből alakul ki természete, temperamentuma, gondolkodása, érzésvilága, szóval a típus, szóval a faj. Az egyetlen fajképző erő: a nyelv, ahány nylev van,annyi a faj. Ha valaki egy nyelv hatáskörébe kerül, az egy fajhoz esatlakozik" Ennek az embernek elhisszük azt, mmgp amit gyakran hallottunk tőle, hogy amikor 1863-ban Pestre jó*L 1 , mélyen elszomorította, hegy mindenfelé csak német szót hallott a magyar fővárosban, s hogy egy Ízben afeletti örömében, hogy egy koldul magyarul szólítja meg, az utolsó hatosát adta oda neki s jómaga aznap koplalt. xxxx Bizony koplalt, sőt nemesak ezen a napen, hanem eléggé gyakorta. Mert Rákosi Jenőnek kegyetlen tövisbozóton kellett keresztülgázolnia, m lg a siker rózsakertjébe eljutott, amely azonban szintén nem tövismonte3. Egy országnak, sőt egy világnak kellett rombadőlnie } hogy mindenki megismerhesse ennek a férfiúnak a nagyságát, jelentőseget, lelki fenségét, le3zarődött bölcsességét, s neki magának is meg kellett halnia, hogy teljes tudatára ébredjünk annak, mit jelentett ő a magyar hazának, mit nekünk,érdemetlen tanítványainak, s az ő sasröptéhez mérten: ólomlábu követőinekc x Ámde most még él, sőt szindarabon dolgozik. Másodéves jogászkrrában. Egyet már meg i:< irt, az V. Lászlót, be is nyújtotta a Nemzeti Színházhoz. Vissza is utasították. Most egy Aesopus eimü vígjátékot! ir. Arra nem is gondol, hogy újságíró legyen. Ez teljesen kivülesett tervezésének, törekvésének körén. Söt valahogyan ugy érzem, hugf aki későbben ellentmondás nélkül, k- koronázatlan fejedelme lőn a magyar újságírásnak, mintha kissé lenézné, helyesebben lekicsinyelné e zt a mesterséget. Shakespeare nem volt újságíró^ Moliere, % Oalderon, Goethe. Schiller sem, A fiatal Pákcsi pedig az ő dicsőségükre vágyik és néma Kulcsár Istvánére.Elméje, lelke, vágya egyelőreo ly messze van az újságírástól, mint a fecytus a Parnassustól. xxxx Bár újságíró nem volt, s nem is akart azzá lenni, kávéházba mégis járt. Pest már a mult század ha vanas éveiben nagy kávéházi város volt.Más-más kávéházba jártak a diákok, a mesterlegények, a gabonakereskedők, a textilesek, a házasságközvetitők. író nem volt annyi, hogy külön helyiséget igényelhettek volna, székhelyül tehát a Fürdő-uccabeli "Kávéforrást 1 ' választatták, amely a fakereskedőknek volt a fészke. Itt látjuk a fiatal Rákosit, itt ösmerkedik meg Kaás Ivorra, T c ldy Istvánnak, Bérezik Árpáid al, Agai Adolffal, Kecskeméthy Auréllal, a mégy Márkus-fiuvs1, egyikük késebben főpolgármestere lesz Budapestnek.
