Magyar Országos Tudósító, 1930. február/1
1930-02-04 [031]
_ , , , . „ T i a e n n y o 1 e a d i k kladá K h z i r a t jfé' Budapest,193C.fenruár 4. * III. évfolyam, 2fi.szám. SSINYEI - LAKtMA. Ma este zajlett le fényes külsőségek között a HUftgária-szálló termeiben a Szinyei-lakcma^melyre többen* m£nt kétszázan^gyűltek ösaze a társadalom és a művészvilág előkelőségei közül meghallgatni fl tt e v&l€ai n 3 z ^ vándor Szinyei-serlegbeszédét, A megjelentek között $gr** H í^!.-. m . T Jgrcn GábcrV Petry Pál, Komis Gyula, Kert ész K. nóbert , Schwőder Ervin, Bárány ö erő, Nagy' Árpád államtitkárok, Csék István,Fetrovics Elek, Végh Gyula, Tresaly Elemér Jeszenszky Fál,Dohn. ? >nyi Er»* Kozma Andcr, Ballá Ede, ludits Andor, Iványi Grünwald, Márk Lajos, »latz fszkár, festőmüvészek,Magyary Seltán, vitéz dr. Haász Aladár, Tihamér Lajos miniszteri tanács-ísjtíf, Gerevich Tibor, Walder Gyula egyetemi tanárok, Hleissig Sándor, Baumgarten Nándor, báró Hatvány Károly, Wolffner Gyula és'még számosan. A fényes társaság^anr* .* nagy számmal voltak hölgyek is, • " Jeszenszky Sándor ?. .* ünnepi beszédében a következődet mendetta : • flyan megilletődéssel javulok a serleg után , mintha az a szent 3-rál kelyhe lenne,mellyel évről-évre* megújítjuk szerződésünket a mi szeretett nag.v mesterünkkel, Szlnyei - ^erse Pállal. Idézzük szellemét, hogy az utókor is elevenen érezze, mit jelentett és mit jelent ő ma ls nemzeténe 1- ^s művészetének. -Ma, mikor ideálok dőlnek össze, mikor uj ideálok után kutat a nemzet öntudata, különösen szükséges, hegy nagyjaink szüntelenül megéleveneijenek a mi emlékezésünkben. A newzet szivéhez, nagyjai közül azek férkőznek legközelebb, kiknek élete &s hitvallás # nagy tetteik,vagy alkotásaik mellett. A magyar pantheonban többségben vannak azek, akiknek élete ser^a martirium szent bélyegét viseli, kik egyénileg megszenvedtek azért, hogy mindnyájunkért tettek valamit, Hiszen nálunk még Tetófinek, az emberiség legragyogóbb ifjú zsenijének élete is , a nemzet egyik gyönyörű, ie balsorsra Ítélt lendületének tragikus szimbólumává lett. E lélekemelő, de ktmer hangulatú galéria alakjai között az optimizmus reménytadé fényében áll előttüjtó Szlnyei Merse Pál. A megpróbáltatás keserves korszaka őt sem kerülte el, ée a jé sors hozzáfűzte életéihez, ragyogó "seda képen az elismerés, a fjladal esztendeit. Ezért oly vonzó és harmonikusan kiegyenlített Szinyei élete, mint egy tökéletes művészi kompositl*, mely felébreszti az emberi lelkekben rejtőző hitet, hogy "mig valaki bcldcg nem volt, addig meg nem halhat." - Szinyei mellett Madarász, Székely, Munkácsy mind a kiegyezés korának emberei, de amig ezek lelkében maradt valami az előző idők szomorúságából, addig Szlnyei volt az elsc, ki felismerte ós hirdette azt a verőfényes mely 1P*7. után derült a magvarra. Nemzete szellemi virágzásának leggazdagabb kcra iklette meg és ez a kor teljes őszinteséggel nyilatkozik művészetében. Nem kellett neki idegen Ptmpa, sem a mult lélekemelő pillanatai; a : már kialakított művészi szépet sem hivta segítségül. Néki elég vrlt egyedül a magyar valóság. A magyar nap töretlen fénye a magyar égbolt tiszta kékja, ragyogó bárány felhői, fenn a nagastan egy esattogé peesirta és lent a zöld pázsiton néhány szép, boldog ember,- Es ezzel eltudott mindent mondani. A jelent, a jelen szépségét, boldogságát igy átérezni csak kiválasztottaknak adatik meg. Általában az emberek a szépséget, a boldogságot csak a?rkor Ismerik fel, amikor már elmúlt, vagy szüntelenül a jövőtől várják, de hogy az itt van. hogy tenne --lünk sohasem tudják, sohasem érzik. Csak nagy művész lelkeknek van meg az az erejük, hogy a boldogság egy egy nagyszerű pillanatábanm'az örökké váltó zé széi|» y ngy remek fázi3a előtt megállitsák az emberiséget, Szinyei is odahajolt nemzetéhez, vallása tette kezét: magyar! ez a te szépséged, ez a te bcldcg3áged, ismerd meg, élvezd, merits belőle, légy büszke reá, érezd a siVert, hiszen a siker a legnagyobb erőt adói Es mégis közel negyed század telt el, mig a nemzet ráeszm lt, hegy mit is mondott néki Szlnyei. - Gyakran kérdezik, kegy a félreismerés ideje alatt miért volt tétlen Szlnyei. Való igaz, hogy az alkot^ művész függetlenítheti magát a külvilágtól, alkothat egyedül ewtaga számára is, fe Szlnyei nem az ítlyen müVeSzek közül való volt; az c alkaté kéressége nasenlutes a villamosságioz, melynél hiába halmozzuk fel a hatalmas positlv energiákat, ha hiányzik a földdel való A kapcsolat/ mely a negatív áramot ad^ía^ Je azért Szlnyei tétlenségéből sem / hiányoznak a nagyszerű vonásek^ Nem erőszakolta meggyőződését, nem harcolt V\ /Folytatása 'következik:.' T f Anni £ _ . '
