Magyar Országos Tudósító, 1930. február/1

1930-02-07 [031]

amely sohasem fáradt el a harcban. Nem ismert pihenést, megállást ez asugárzó szellemű férfiú, aki sokoldalú gazdag tehetségének bármely fegyverét vette kezébe, sohasem a maga hírnevéért, nevének dicsőségéért küzdött. Amikoraz Író ihletével feltárta kortársai előtt alkotásaitan a legendás magyar mult kapuját,, amikor mint a Népszínház igazgatója, megismertette őket az élő csodával, felfedezte Blaha Lujzát,akinek kivételes tehetségével mosolygós kedvében ajándékozta meg Isten a magyar nemzetet, amikor az ujságirás lázas ihletében felvetette a "harminsmililó magyar" nagy gondolatát, és a jövő háza építgette, - jelenben, múltban éojövőbe, hivő lélekkel, a legnagyobb magyar eszméket szolgálta. Ti tani feladatok megoldására volt hivatva, titáni munkát végezett meggyőződés hevétől átitatott ifjúságában, harcos férfikorab an ez a nagy ember, .öe a végzet a legsúlyosabb feladat elé dckor állította, a legszörnyűbb megpróbáltatást akkor mérte rá, amikor küzdelmes m?a élete alkonyán, már a nyugalomról álmodozott és békés derűvel szivében ugy érezte, hogy méltón bevégezte fökdi küldetését. A magyar álmok nagy álmodójának őszbecsavarodott fejjel végig kellett néznie, hogyan tapossák sárba idegen martalócok a három hegy és négy folyam szent cimerét. Neki, aki a boldog, Nagymagyarországot a nagy eszmék megvalósítására elhivatottak örök elégtelenségével egym ég boldogabb, még nagyobb birodalom eljövetelét várta, látnia kellett, mint vetik rá magukat éhes dögkeselyük ólálkodó sakálokra megkötözött országunk vérző testére, hogy darabokra tépdessék. A megpróbáltatások első legszörnyüb óráiban a világtörténelem legvéresebb szörnyűségének szeges ostoresapásai alatt reménytvesztetten görnyedeztek még azok is,akiket a legerősebb lelküekffek ismertünk, Pe az agg Rákosi Jenő alakja ugy egyenesedett fel a fájdalom komor mél~ tóságában, mint a százados tölgy, amelynek viharral dacoló ereje, fejedéi mi hatalmassága csak akkor nyilatkozik meg igazán, ha lát juk, milyen k önynyü szerrel dönti ki mellőle a pusztító orkán az ifjú szálfákat. Széttekintve a megcsonkított hazának, reménytvesztet t,csüggd dő arcokat pillantott meg mindenfelé. Füléhez elért a kishitűség vénás zszonyos sápitozása és haragos szeme remegni látta a kardot, a vezetés nélkül, fejet lentil hadakozó Ifjú daliák kezében. És az uj idők legendás agg Toldijának szivében döngve visszhangzott a csatakiáltás: Vén sas, ifjodjál meg, nem érsz rá meghalni! Az ország zászLója, tépett büszkeségében fellobogott diadal m asan egy örökifjú kézben. Ujjongó lelkesedéssel a hivő magyarságú j reméji re ébredt, milliói tódultak a vezér nyoméba, hogy kövessék a megjelölt uton - a történelem legvéresebb gazságainak jóvátétele, a revízió felé. Rákosi Jenő hangja mint aharci kürt rivalása, bátorságot ö» tött a csügg edők szivébe. A megcáfolhatatlan igazság ereje csengett ben* ne és visszhangja kel idegen országban, a tengerentúl is. Tübörögve halad azóta az igazság győzelme felé a történelem feltartóztathatatlan, szekere. Már azok is belát iák, akik tegnap még ellenségeink védelmezői voltak, hogy amig orvoslást nem nyer a magyarság szörnyű sebe, nem alhatnak nyugod tan azok, akik mérgezett tőrdöfés ükkel ezt a sebet okozták. Rákosi Jenő ajkáról a feltámadás hit nek kürtszava szólotta magyarsághoz, hogy felrázza ájult kábultságából és a nagyvilághoz, tudtára adandJS, hogy vagyunk és leszünk. A magyarok nagy prófétájának 3 zen t h 1 vatása betelt,amikor uj életre ébresztette, küzdelemre vértezte a már re ménytverszéett sziveket, sugárzó lángelméjének fényével bevilágította az utat a jövő Magyarország felé.Miként Mózesnek, ugy neki s em adatott meg ez i steni kegyelem,, hogy népét az Ígéret földjére vezesse. fisak az ösvényt mutathatta meg azoknak,akik hivő rajongó szivvel követik útmutatását. A szent kéz, amely a válság óráiban e gy nemzet támasza tudott lenni, lehanyatlott, a magyarság emberré lett lelke megtért teremtő jéhez „ De az ige .amelyet végső leheletéig vallott, továbbél minden igaz magyar szivében és Rákosi Jenő prófétai szózata asirontulról is továbbhirdeti az igazság diadalát, - a feltámadás napjáig, - fejezte be Márkus Miksa költő szárnyalású s az egész közörs éget szive mélyén megfogó hatáámas emlékbeszédét. /MÓT/M,