Magyar Országos Tudósító, 1930. február/1
1930-02-07 [031]
rázóan jelentkezett, mint az izzó acéltömb. VíasaAemlék%aéAel-b-^-mii.lj>---ra, emberekre, eseményekre órákon át el lehetett volna hallgatni. Osak még egy embert ösmertem, akinek emlékezőtehetsége a múltba ily könnyen szállt visszax. Az is ujságiró volt: Hoitsy Pál. T3e amig Hoii^ inkább csak regisztrált, addig Rákosi valósággal rekonstruálta az-e seményeket, színesen, élőn elénk állította az embereket, 3zintemondhatnámx: eljátszotta őket, ugy, hogy néha szinte ázt éreztük,- hogy Kemény Zsigmond, vagy Jókai, vagy Gyulai Pál beszél hozzánk. 3 amig agya csak ugy pergette, öntötte, a benne feltárolt filmszalagokat, fizikailag is ép oly fáradhatatlan volt. Mi fiatalabban ki erre, ki arra kerestünk 1 ülőalkalmatosságot, ámde " állt, szivarozott, beszélt rendületlen kitartással. Hét óra felé azután Elköszönt és visszavonult szobájába cik ket írni. A legcsodálatosabb újságírói érzékkel ritudta megválogatni és egy magasrendű bölcs ember erejével, gyöngédségével, ha kellettraz op*» réló orvos kíméletlenségével, ámde körültekintései ég finomságával irta meg azokat.Sohasem diktált, se gyorsírónak, 3e gépirónak, ó maga, sajótkezüleg irt meg mindent s annyira ura volt minden témájának, hogy egy-két szó törlés is alig volt x kéziratában. Páradbatiahsága itt is csodáxscxxsan nyilvánult meg. Megeső sett, hogy megírta már a cikkét, amikor oly jelentések érkeztek,amelyfe azt közó'lhetlenné tették. A legnyugodtabban ült neki egy másik cikk írásának s egy óránxxx, ötnegyed órán belül elkészült a publicisztikai remekmű, amelyből egy szól elvenni, vagy hozzátoldani nem kellett, s nem lehetett. A főtémája azonban a revízió volt, különösen azon időponti tói kezdve, hog^ a londoni Paily Mailben megjelent Rothermere lord nevezetes cikke.E az emlékezetes ir^s 1026. július 21-én látott napvilágot és Rákosi"Jenő, a próféte intuiei ójával ismerte fel a lordban a hatalmas fegyvertársát 3 az ő cikkei voltak azok, amelyek megalapították Magyarországon a lord nagy népszerűségét. .Egy fiatalember lelkes ségével, tűzess égével, az érett férfi kitartásával, az öreg ember bölcsess égével hirdette Rákosi Jenő a Revíziónak mindenekfelett való fontosságát, jelentőségét és szükségess égét és a két férfiú között, az egyik LoMonban, a másik Budapestem, olyan barátság érlelődött meg, hogy 1928, derekán, Rothermere lord megkérte a 86 éves Rákosi Jenőt, látogatná meg őt, hogy személyesen is megismerkedhessenek s megbeszélhessék a további teendőket. Rákosi nem szívesen vállalkozott erre. Nemsokára megjelenendő nagy életrajzában, amelyre már ismételten hivatkoztam, a kivetkezőket olvasom erről: "Rosszkedvű volt az elutazás előtt. Péter Jenő, a"Franklin Társa3ág"vezérigazgatója Rakator-uccai villájában k július 3-án elnökének tiszteletére bucsuvacsorát rendezett, amelyre nem nagy, de válogatott társaságot hívott meg, Rákosi Jenő gyakran és szívesen ellátogatott a vezérigazgatóhoz, akinek családi körében kellemes estéket töltött elo Ott a jó vacsora után szivarral a szájában az egyik sarokba állott,ugy maradt akárhányszor két óránál is hosszabb ideig ás a saroktól szórakoztatta- régi é lm érv ek elbeszélésével és a napi események találó kritikájával a társaságot.. Most szótlanabb v^lt. A beszéd másnapi elutazására terelődvén, ezt mondta: - Megfogadtam, hogy addig nem lépem át a határt, ameddig csonka a hazám. Kis hipokbizissel kijátszhatnom ugyan ezt a fogadalmat, ha repülőgépen mennék, Ámde lehet, hogy odakünn nagyon fontos dolgokat x hallék és komoly elhatár r zásokról lehet szó az ország érdekéten, tehát a fogadalom ellenére is elutazom." El is utazott ••.Hazatértében én Bécsben találkoztam vele, ahf-1 egy napra megszakította útját. Éjfél tájban, amikor szállodámba hazafelé tartottam, egy kávéház előtt ott ült, Ausztriában élő leánya,veje és titkárba társaságában. Nagy örömmel üdvözöltem s ő elragadtatással beszélt a lordról s nagy reménységeket fűzött útjához. Pedig akkor mér, a távolból, közeledett feléje a halál angyala. ?kt°ber nyolcadikán ujabb küllő ldi útra indult, ami aggodalommal töltötte el barátait, akik féltették a nagy utazásokkal járó fáradalmaktól és esélyektől a 87-ik életévef elé haladó aggastyánt. Olaszországba utazott, másfél óráig volt a Puce vendége is és amikor 13-án visszatért Budapestre, a fárasztó utazás utána pályaudvarról egyenesen a Pesti Hírlap szerkesztőségbe hajtatott, hogy másnapra megirja " Mussolininél" cimü vezércikkét. Ennek a henapfcak a végén már lázas volt. November 2-án azonban még felolvasást tartott a Magyar Oobden Szövetségben "Nemzetgazdaság és revízió" olpen, A nagynyilvánosság előtt ez volt az utolsó személyes szereplése. Néhány nappal későbben még a pénzügyminisztereié vezette a magyar ujságiróintézmények vezetőit, hogy nyugdíjintézetük állami támogatásának felemelését kérje. Rajtam kivül még Lenkey Gusztáv, mmmmmcimfitem . /.
