Magyar Országos Tudósító, 1930. február/1

1930-02-07 [031]

nagyobb rabság, amikor aranylánc van a nyakán és hazugság abszivében. Amikor irói munkásságának ötvenedik jubileumát ünnepel te a ország, az üdvözlő beszédekre felelve, a többi közt igy nyilatkozott: "Az újságírás az én felfogásom szerint a legnagyeáserübb al kotása a modern szellemnek. Az újságírás a legszebb, a legbefolyásosabb tényezője az idők életének. Az ujságirók hozzáférhetnek a haladás nak olyan,m;. sMlönben hozzáférhetetlen tényezőlhez,amelye khez s emmifióle más hatalom hozzáférni nem tud. Se a kormányhatalom, se a katonai hatalom, se a pénzhatalom, se semmiféle más erő nem tudja a maga befolyását elvinni odáig, ahová a zsurnalisztika elviszi. Mert o mindennap szakadatlan sorozatban beállit a lakásokba, beállít a családokba, kiáll az uccára, beállít a kávéházakba, minden nyilvános helyre és ott, a maga meggyőződését, a maga igazságát, a maga szellemét, a maga irány nyét az emberek fülébe sugdossa. Teszi ezt állandóan napról napra és olyan tényező, mint a természetnek a harmat. Mindennap beharmatozza az egész világot és larsan, biztosan eléri a maga célját* Azon a lakomán, amelyet Sopronban adtak a tiszteletére, aj& amikor emléktáblával jelölték meg a bencCsgimnáziumot, ahová járt és ahol érettségitKtí: tett, igy jellemezte az ujságiróst: AZ újságírás nem egyéb, mint egyik elmének szakadatlan kopogtatása, izgatása a más ezrek és milliók elméjén. Clyan munka ez, mint az e3Őcseppé, amely kivájja a követ - no vi sed saepe cadendo. Az ujságiró mindennap jön, bekopogtat kunyhóba és palttába, mindennap füledbe súgja a maga ítéletét, igazságát, gondolatát, sokszor őrületét, lényét átsugározza beléd és más embert formál belőled. Azt hiszed magad beszélsz és nem tudod, hogy az újságod beszél belőled.Ilyen j eln tős mesterség az újságírás és boldog, ezerszer koldog az,akié dicső mesterségben hivatott tcllal szolgálhat hazájának és azért ne rem mondani, hogy ha századrésze volt csak arany annak,amit e téren produkál-, tam, nem éltem hiába, teljesítettem feladatomat." A Hirlapirók N7ytugdijintézete egyik közgyűlésén igy jells mezte a sajtót: "A sajtó hasonlatos ahh«z a Jancsihoz,akinek a halálos ágyához * a ment a pap és azzal vigasztalta: Janc3i fiam te ugyan a mig éltél a falu keze-lába voltál, de most egy boldogabb hazába fogsz mcnn ni,ahol öröm és boldogság vár reád. Erre Jancsi ezt felelte:Hagyja el plébános ur, tudom, hogy odamegyek, de ott is csak az járja mindig:Jan esi, debj egy ha3á bot a napba! Jancsi töröld meg a holduraság orrát* ííancsi pucold meg a csillagokat, hogy fényesebbek legyenek! Jancsi kend meg a kiagöricölfi.! Mindig csak Jancsi, mindig csak Jancsi. A mffimmammmmti émsrmtacKm modem életben ez aJancsi mi ^JQ gyünk.A 3ajtó az élet minden viszonylatában az egyénekben, az osztályokban az egész országban azt a szolgálatot teszi, amit serrmi a világon nem helyette3ithet .Mert ha a sajtót elves?ik egy nemzettől,azt süketnémává tették és tehetetlenné... juixacxxy Mint mái emlitettem, az Otthon írók és Hirlapirók Körének megalapítója és elnöke volt. Ezt a tisztét is olyan lelkiismeretes segg el látta el, me^yim mint mindent amit vállalt. Mindenre volt ideje és mindenki részére s ha nekilátott valaminek, azt mindenre kiterjedő goxidoss ágg al végezte. Gyakran m ondta el nekünk, hmikor elbámul tunkazon, minő aprólékos gonddal törődik a legkisebb részlettel is hogy ezt nagyanyjától tanulta, aki, öregasszony létére, ti:szer Is lement a pincébe, egy-egy kanál tejfölért, hogy a főztje tökéletes legyen. Amig a körnek aktiv elnöke volt, minden délutánon három órafelé pontosan megjelent ott, megitta feketekávéját és rágyújtott kedvenc virzsinia szivarjára. Volt a körnek egy klasszikus tarokkpartija, amelynek én is tagja voltam. Egymagam maradtam meg belőle. Rákosi Viktor, Gelléri Mór, Alszegh- Kálmán,Fenyvesi Emil, már elmentek. S utánuk ment játékunk naponkénti figyolő.p és birálója:Rákosi Jenő is Az olyan feareos egyéniségnek, aminő Rákosi volt, termesze tesen voltak ellenfelei is. a zsurnalisztikában Is, sőt főként ott. Ebből az ellenérzésből született meg a Budapesti Ujságirók Egyesülete, amelynek első elnökévé Mikszáth Kálmánt választották meg. A két egyesü let jósokáig ellenségesen állott egymással 3zemben, meg kell állapitanom, nem a Rákosi Jenő' hibájából. Sn az Otthonban maradtam vele, évekig tagja sem voltam az uj egyesületnek .Később enyhült ez a festült ség, sokat dolgoztam ezern magam is és bekövetkezett idővol az is,hogy az Ujságirók egyesülete SÍ Rákosi Jenő és az Otthon főtSrkárát választotta meg elnökévé,ami azután természetesen megteremtette a teljes ösa /v. uangot.^Ma pedig, - sajnos - az egykor ellenségesen szembenálló két U

Jaágirótestületnek közör elnöke van, sajnosnak kellett ezt mondanom,