Magyar Országos Tudósító, 1930. január/2
1930-01-20 [030]
MAGYAR ORSZÁGOS TÜD03ITC K" é z i r a t. Tizenkettedik kiadás. Budapest, 1930. január 2*. i XIIc éví>ol Y ari: 15 * szám. EGYHÁZI HIRSK /RAVASZ PÜ3FÓK ELŐADÁSA KEC! SKEMETEN. E c 1 y t a t á s,l,/ sugározni kezdtek az arcok, a szivek némán, de erősen dobogtak, egy-két perc alatt, valami hangtalan riadóra, összetohorződtak a magyar lelkek. Azok a magyar lelkek, akiknek van valami titkos legyük, könnycsepp,vagy mosoly, tragédiának az árnyéka, vagy szépségnek a visszfénye, az, ami magyar, amit nem lehet eltanulni, utánozni, amit nem lehet külsőleg megrögzíteni, hanem dalban, hangulatban, a hang melegségében, a lélek sugárzó erejében ott van, ett él, s ezen nem változtat a nagy^-város fényes palotája, üvegkoporsóban a halott, leborítva vlrágerdővel: - egy pillanatra Rodostó voltunk, s a lelkünk ugy szállt haza a lelkünk ezüst csónakján, amint az előbb csendült meg itt, fülünk hallattára egy dalban:.Duna-Tisza köze vár, ezerszer drágább itt szenvedni, mint másutt nevelni...* - Fehérek, feketék, vörösek és sárgák. Amerikában járván az európai, a már kíssé közép európai ember,nagyon kellemetlen benyomást tesz először a feketéi, a négerek látása, A néger ma Amerikának legnagyobb vérdése. Százhuszmillió amerikai ember között körülbelül tizenkétmillió néger van, ezek sokkal szaporábbak, mint a fehérek, s szakadatlanul terjeszkednek, kúsznak felfelé a kontinensen, délről elindulva ágaznak el és lepik be egész északot. A mult század ötvenes éveiben Amerika legnagyobb harcát éppen ő értük vívta. Nem ott termettek ők ezen a kontinensen,Afrikából hozták be a déli ültetvény esek, akiknek olcsó munkaerő kellett, s a négerek nagyon jó^olcsó munkaerők voltak* Megindult a felszabadító szabadságharc, Amerika nemzeti kérdést csinált belőle, egész nemzeti életét képes volt kockára vetni, hogy egy keresztyén igazságot realizáljon,mert ugy vette ki az evangéliumból, hogy az ember egyforma: nincsen ur és nincsen szabados és képes volt exlgjfcenciáj át kockára vetni az amerikai, csakhogy ezeket a fekete rabszolgákat felszabadítsa. Ma ezek éppen olyan szatad polgárai Amerikának, mint a'fehérek, éppen ugy részesülnek a műveltség minden áldásában, mint azck. Es mégis valami hiba van, a faj mélyenrejlő, kikutathatatlan, ösztöni erői szembeállátoükák . . a fehéreket és feketéket. A déli államban, ahol sok fekete van. nem szabad nekik abba a váróterembe menni,ahol a fehérek ülnek, nincs rá eset, hogy fekete ember szállást kapjon olyan hotelben, amely fehér emberek lat ogatására számit és ha egy utcában befészkelődik egyetlen fekete, akkor egész utcasorok eladóvá válnak. De tizenöt év alatt Ohlcragó egyik legszebb körútja, amelyik a mi Andrássy-utuhkhoz hasonlit, méretekben, különlegességében egészen feketévé vált, feketék itt a boltosok, a szállodások., az orvosck, a tanítók, - A fehér és fekete faj rettentő birkózásábájrmlnt valami oltünő árnyék, néha-néha megjelenik a kipusztuló vörösbőrü indiánok képviselője, a valamikori Amerika őslakója, rokonszenves, tehetséges és becsületes nép, a"hóditó kultúra kipusztította őket, ma már olyan tanyai csoportokban élnek, valósággal mesterségesen akarják fenntartani őket, nagy vagyonok urai, de hiába, pálinka és egyéb vérbetegségek, demoralizáci6 pusztítja, őrli a2 indiánt, s amikor néha a pusztáról bejönnek,végigmennek a nagyvároson, annyi vád és szemrehányás jár velük, - Közben pedig itt Is ott is feltűnik egy-egy" hazasiető sárgsjember, akivel szemben az amerikai idegesen védekezik, akik távoli kontinensről, Azsiábó^ jönnek, ott rettentő ébredő erők képviselői, egy szfinksz,-keleti nagyhatalom hirdetői. - Négy szín, amely jár-kel Amerika földjén, ahol a jövendő történelem fog lejátszódni. S e négy szin közül a vörös a letűnt mult,az elkallódott, az elveszett, A fekete valami sötét, fenyegető,terjedő és s\ erjedő erő. magában a népéletben. Olyan szomorú, olyan j*sógos,olyan sze• líd, de a lélek mélyén van valami különös keserűség^ amelyik félelmes *k akkor, ha ki fog csapni, valami rettentő következménye lesz annak,amikor 1/ a fekete népszenvedélyek veszik át az élet irányit ás át a Tul az Óceánon pedig a sárga faj nézi és várja ezt. A kontinensen magán pedig küzd, örül, • * nevel, vigad, sarived és bűnözik, saját kultúrájának súlya alatt tántorog és roskadozik a fehér faj, - Hogy mi lesz ebtől, ember ma meglátni nem tudja, nem Is volna jó,ha látnánk, csak azt tekintsük és szoritsuk a szivünkre,hpgy /folyt, köv./ r c>
