Magyar Országos Tudósító, 1930. január/2

1930-01-31 [030]

MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ Kézirat, Tizedik kiad.a s. 2 'l/o Budapest, 1930. január 31. / XII. évfolyam 25.szám. P 0 LIT I K A /Lloyd-vacsora. B e 1 á t i r y Arthur beszédének folytatása,/ - Igen tisztelt Uralmi A

z elmúlt évben az irodalmi Nobel-dijat az a kiváló német iró - Thcmas Mann - kapta, akinek nagy regénye a Buddenbrcoks, a kereskedelem legnagyobb irodalmi megörökítése. A Buddenbroeks-Ok, ezek a királyi kereskedők, amint ő nevezi, a Hansa városok legkisebbjéből szervezték meg azt a kereskedelmet, amelynek szálaival összefűzték egész Eszakeurópa népeit. A kereskedelem a népek összekötője. Nélküle nem alakulhatna ki az emberiségnek az a nagy munkamegosztása, amely "lehetővé tette a mai gazdasági kultúra elérését„ A magyar kereskedelemnek a háború után sajnos nem sikerült ezt a történelmi feladatát a maga teljességében folytatnia. Ez nem a kereskedelem rátermettségének, leleményességének hiányával magyarázható, Nem is sikerülhetett a kereskedelem munkája, mert olyan politikai nyomás nehezedett régi képcső lataira,amellyel szemben jórészt tehetetlen volt. - A világpolitikában szokásos azt a szólásmódot alkalmazni, hegy a kereskedelem nyomában nyomul előre a zászló. A fennforgó esetben más volt a sorrend. A zászlónak kellett előre menni, hogy azt a kereskedelem követhesse. Ezt a zászlót Bethlen István tartotta a kezében és az a politikai siker, amit Hága jelez, teszi lehetővé azt, hogy úttörő munkája megnyissa a teret a keresl<edelem tevékenysége és a nemzetközi forgalomban oly nagy értéket jelentő ezen erőnek az ország érdekében való érvényesülése számára. Már idézték a miniszterelnök urnák azt a megállapítását, hogy a hágai paktum uj atmoszférát teremtett, amely elsősorban gazdasági szemponttól előnyös és ha gazdasági téren hatása mutatkozik, akkor politikai gyümölcsei is megérlelődnek. Ebből a tisztult atmoszférából remélhetőleg el fognak tünnl a háború visszamaradt szellemei, mert ne feledjük el azt, hogy a gazdasági önellátásra való törekvés, mely Európa államaiban a világháborúután érvényesült és amel7>r ma is uralkodik, voltaképpeni nem más, mint a háborúnak gazdasági eszközökkel való folytatása. Amint a Hágából elutazott államférfiak egy flottaleszerelési konferenciára gyűltek össze most Londonban, ugyanúgy szükséges volna, hogy a háború pénzügyi likvidációja után, felszámolják a háború utáni gazdaságpolitikai harcot, hogy olyan megállapodások jöjjenek létre az eurépa 1 államok között, amelyek végre leszerelik a gazdasági háború ittfelejtett arzenálját és követik ezen a téren Magyarországot, amely egész Európában elsőként szüntette meg a kiviteli és behozatali tilalmakat és sohasem gondolt arra, hogy akár a kereskedelem, akár a közlekedéspolitika, akár pedig egyéb adminisztrációs téren folytasson gazdasági harcot a többi államokkal. - A magyar kereskedelem mély hálával van eltelve a mlitiszterelnök ur iránt, hogy a politikailag és pénzügyileg is történelmi jelentőségű alkotásával szabaddá tette ar utat arra, hogy a kereskedelem újból kiépíthesse régi, sok évtizedes kapcsolatait és hogy szabaddá tette az utat, a nemzetközi tőkepiac felé. - A pénzügyi önállósággal szemben azonban szemelött kell tartani egy ország hitelpolitikájában a produktivitás imperatívuszát,amelyre Fopovics Sándor a közelmúltban oly határozottsággal rámutatott és amit a miniszterelnök ur teljes egészében aláirt. Valóban nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy rénzügyi önállóságunk visszaszerzése sem ragadtathat más hitelek igénybevételére, mint amelyek a nemzeti munka jobb kihasználásának szolgálatába állíthatók. - Eddekes játéka a történelem kronológiájának, hegy pénzügyi függetlenségünk visszaszerzésének éve egybeesik Széchenyi Hitelje megjelenésének centenáriumával.- A százados évfordulók rendesen alkalmas pillanatok arra, hogy a centenáris egyéniséget a kor szempontjából ujjáértékeljük. Széchenyi Hiteljének erre nincsen szüksége, ellenkezőleg a ma száz éves nagy munka olyan vezérelveket állit elénk, amelyeket változatlanul követnünk lehet és kell. Mégis amidon a hágai megyegyezés egyik kimagasló jelentőségét éppen nemzetközi hitelképessegünk visszanyerésében látom,nem mutathatok elég nyomatókkal azokra az örök értékű tanitásokra,melyeket Széchenyi az egészséges hitel alapjáról, feltételeiről és helyes felhasználásáról az utókornak hátrahagyott. Ha a huszadik század harmincas éveiben a kormányzat magáévá t^szi Széchenyinek a hitelről és a kereskedelem sza-