Magyar Országos Tudósító, 1930. január/1

1930-01-03 [029]

MAGYAR GRSZAGCS TUDÓSÍTÓ Kézirat. Hetedik k.i ad ás. Budapest, 193°. január 3. . ^ fjj XII.évfolyam 2.saám. /Fleissig Sándor előadása a Cotden Szövetségben.Folytatás 1./ jut tul a beteg tüneti kezelésén. Örömmel állapithatom meg azonban, hogy a magyar iparos és a magyar kereskedő egyre szélesebb körben észlelhető megértéssel vizsgálja a mai, sck vonatkozásában beteg üzleti élet kórtüneteinek eredetét is. Egyik legfontosabb tennival-6, segiteni azon a bajon, hogy a megkisebbedett; vevőkör és az ennélfogva megkisebbedett forgalmi lehetőségek-nek megfelelően fúziók 'és összetÉrsulást'k utján ugy a kereskedelem, mint az ipar terén, sőt pénzügyi téren is, a fennálló vállalatok száma kisebbedjék, anyagi erejük és tevékenységi lehetőségeik pedig megerősödjenek. Itt is nagyon erősen belejátszik az a lelki folyamat, mely az embereket visszatartja attól, hogy az igazsággal szembenézve, azt felismerjék és belássák, hogy a jelenlegi állapot ebből a szempontból a legnagyobb veszedelmeket rejti maga ban minden egyes vállalat számára, hogy az egyes kisebb, vagy középvállalatok külön maradván, nem birják a racionális üzemvezetéshez okvetlenül szükséges kéltségeket, le kell mondaniok gazdasági szabadságuk egy bizonyos részéről és egyesülve másikkal kell., próbálni ezeket a terheket elviselhetővé tenni. Talán elég rámutatnom arra, hogy százakra megy Magyarországon azon kis pénzintézetek száma, melyek saját anyagi ereje az 1/4 millió pengőn alulmarad. Pedig az ilyen Intézet betétekben és hitelekben is természetszerűleg csak néhány százezer pengő felett rendelkezhetik, az ezen elérhető kamathaszon és a kis saját tőkének a jövedelme pedig nem lehet elegendő az aránylag nagy vezetőségi, személyzeti és tárgyi költőégek fedezésére. Ennek egyik k Ővetkezménye, hegy ezek a kis pénzintézetek igyekeznek a bajukon ugy segiteni, hogy a pénzeket oly horribilis kamatláb mellett helyezik ki, mely kamatlábat természetsen csak olyanok fizetik meg, akiknek a bonitása nem valami k iváló. Ugyanez áll nagyjában mák ezer kisebb kereskedelmi és iparvállalatra is és ha ezen a téren erőteljes javulás állna be fúziók és összetársulások utján, ugy ezzel is a magángazdaság maga segítene a bajok egy részén. A másik nag:/ hiba, hogy az egy és ugyanazon szakmában dolgozó vállalatok nem egymással vállvetve, sőt nem is egymás mellett, hanem egymás ellen dolgozva, igyekeznek a lehetetlent lehetővé tenni és a számbelileg lényegesen megcsappant f Qgyás ztókat az árakban hozott áldozatokkal és a hitelezés terény nyújtott túlzott, látszólagos előnyökkel a maguk részére meghódítani. Ez áll nem csak a kisebb- és középvállalatokra, hanem a nagyvállalatoknak egy nagy részére vonatkozólag is. Fleissig Sándor kitért a kartelikérdésre is és többek tö zött ezeket mondta: - Aki a kartellek ellen harcol, az nem látja a modern gazdasági fejlődésnek az irányát, az csak ezen a téren tényleg létező kinövéseket és visszaéléseket látja és az azok elleni harcban olyan törekvések ellen harcol, melyek alkalmasak gazdasági életünk egészségesebbé tevésére, " és a gazdasági harcoknak enyhébbé tételére. Természetsen nem minden szakmában lehetne tényleges, szilárd kartellekről szó, de azt hiszem, hogy minden szakmában lehetne bizonyos megállapodásokat kötni, akár árakra nézve, akár a vevők egymásközti felosztására nézve, akár az eladási feltételek megállapítása körül, akár a termelésnek az egyes résztvevők közötti észszerű felosztása dolgában, s mindez enyhítené a krizises helyzetnek súlyosságát, 3 hozzájárulna ezen kritikus idők átélésének a lehetővé tételéhez Fleissig Sándor előadásában rátért az értéktőzsde csökké* nő forgalmára, az árfolyamok csökkenésére és az értékpapírok eladhatóságának kérdésére. Kifejtette, hogy mindenkinek kereskedőnek, iparosnak, hivatalnoknak, minden polgárnak egyformán érdekébe vág az, és gazdasági létét veszélyezteti, hogy hogy áll a tőzsde, mely a gazdasági életnek a tükre. A legtöbb emter képzeletében a tőzsde egy olyan intézmény, ahol játékot folytatnak, hogy vagyonokat nyerjenek vagy veszítsenek az emberek és elfelejtik, vagy nem tudják, hoyg ez a tőzsde intézményének csak egyik kinövése, mert a tőzsde tulajdonképpeni rendeltetése az, hogy többé kevésbé nagy célok elérésére sokaknak tőkéje legyen igénybevehető. Itt az előadó rátért még a tőzsde külföldi kapcsolataira, htfcgy miért, és mikor vásárol a külföld és milyen reményben egy ország tőzsdéjén papírokat, s ha éveken át meggyőződik a külföld arról, hogy az illető országnak a tőzsdéje nem funkcionál kellőképpen, akkor megszűnik érdeklődése s tőkéit erről a piacról elvonja. /Folyt.köv./