Magyar Országos Tudósító, 1929. december/2
1929-12-16 [028]
MAGYAR ORSZÁGOS TLDCSITO. K é Z t T U ' jHJ^ Haim-Jncharmadik__ k J;_J_ d * J| > Budapest, 1929. december 16. XI. évfolyam 287.szám. FŐVÁR OS /A MUNKANEIKÜLISEG KERPESE A PJÍNZÜGYI BIZOTTSÁG ELŐTT. Folytat ás .5./ Ezután Vass miniszternek ahhoz a minapi kijelentéséhez fűzött ref leksz iókat, hogy a lakásépítés nem állami feladat. Lehet, hogy nem állami feladat,mondotta, legalább is igy tanitják, de igenis feladata és k^telesége az államnak munkaalkalmakat nyújtani. Nemcsak a magántőke kötelessége , hogy életetvigyen a közgazdaságba, hanem a köznek is munkaalkalmak nyújtására kell törekedni. De nem is rossz tőkebefektetés az államnak az épitkezés, mert ha pillanatnyilag nem is hoz hasznot talán, később minden bizonnyal megterül bőségesen minden kiadás. Minden rendelkezésre álló tőkével teljét minden más helyett inkább, lakásokat, utakat stb„ kellene létesíteni. Óriási a munkanélküliség, ezt legjobban bizonyitja a társadalombiztosító intézet legutóbbi statisztikája, amel? szerint £ri 35.000 kevesebb bejelentett munkástagja van, mint eddig volt. A dolgozó vállalatok is csak ugy tudják^ fentartani az üzemet, hogy redukálják a munkaidőt. A kisiparosok energiája abban merül ki, hogy munka után szaladgálnak. 40 éven felüli emberek egyáltalában nem képesek elhelyezkedni. Az idősebb emberekkel szemben a kismesterek még több megértést tanusitanak, de a nagytőke már nem ilyen szentimentális, ott elsősorban az öregeket bocsátják el« Itt Németh Béla valamilyen megjegyzést tesz, a nagy lármában a tőke hazafiságáról, de Peyer 1 Károly az asztalt verve indulatosan igy replikáz: - Ne beszéljen nekem senki a tők hazafiasságáról, mert ilyen nincs. A nemzetközi tőkének mindegy, hogy gátakat épit-e a Nilusnak, vagy a magyar szanálásra használják—é fel, mindegy hogy Ausztria kapja-e meg, vagy Kinában háborúskodnak vele. Egyébként a magyar háziurak is megmutatták, akik a konjunktúra alatt Berlinbe vitték ki a tőkéjüket és ott vettek házakat rajta'* Németh Béla: Hányan? t e y e r : - Nem tudom-:, hányan, de nagyon sokan. A továbbiakban r e y e r Károly elfogadja a tanácsi előterjesztést és helyesli, ha a törvényhatóság feür aficormányhoz, de arra kell törekedni, hogy erkölcsileg oly erősen alátámasszák az akciót, hogy ne csak formalitásnak tekintsék odafönn. Ezután Peyer Károly arrólxbeszélt, hogy szabályrendeletileg kötelezni kellene a háziurakat az alapos tatarozásokra. Ez szintén rengeteg munkaalkalmat jelentene. Nagyon sok házban még mindig nincs villany és gázvezeték, sót vannak olyan házak is, ahol még viz sincs minden lakásban. Németh Béla: - Adómentességgel. Teyer Károly erre kijelenti, hogy erkölcstelenség lenne, ha a háztulajdonosok a köz terhére adómentességgel növelnék a saját tulajdonuk értékét. Szabályrendeletekkel kell őket kötelezni. Németh B«la: - Holnanadiaa gazdasági szabadság? Peyer: %> K± gazdasági szabadság? Ez is csak frázis. Hol maradta gazdasági szabadság a hadikölcsönöknól ós gazdasági szabadság-e, hogy ugyanakkor, amikor a Kúria kimondta, hogy 8 fí-nál magasabb kamatot szedni uzsora, még mindig szabadlábon vannak az összes bankigazgatók. Ateremben nagy a lárma; - Kiss Jenő: - Az a gazdasági szabadság, hogy a munkanélküliek szabadon halhatnak éhen. Teyer azzal folytatja, hogy ha a köz nem hajlandó teljesite\ ni minimális kötelességét, akkor majd ők is eleresztik a gyeplőt és menje\ nek ki a tömegek az utcára. Közbekiáltások jobbról: - Mi ez, felhívás? 1 \ /Nagy zaj, / Peyer: - Rn nem hivők fel semmire senkit, csak hangsúlyozom, KJ hogy elérkeztünk a dolgok végéhez és nem lehet tovább várni, mert senkit sem lehet kötelezni arra, hogy öngyilkos legyen és a Dunába ugorjon. Azzal fejezte be, hogy munkaalkalmakat kell teremteni, mert elérkeztek az álla\ pótok az utolsó lépésig és nemcsak a munkásosztály van válságban, hanem a ipar, akereskedelem és a tisztviselői osztály is. Szabó József volt a következő felszólaló. /Folyt.köv./
