Magyar Országos Tudósító, 1929. december/1

1929-12-14 [027]

MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ. Kézirat. Tizenhetedik kiadás. Budapest, 1020. december 14. XI. évfolyam, 286. szám.MEZŐGAZDASÁG. MEZŐGAZDASÁGUNK VÁLSÁGA SZÁMOKBAN. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület most inditja útnak befejező részét annak a nagyszabású és országos érdekű munkának, melyet az 1928 év folyamán megindított országos adatgyűjtésből nyert s melynek célja a mezőgazdaságra nehezedő válság részletes és számsterü kutatása volt. Az adatgyűjtés eredményei feldolgozva és táblázatokba foglalva a "Köztelek" larban mint külön mellékletek sorozatosan jelentek meg. F. év augusztus 25.-én került közlésre az első táblázat és azőta 15 közlemény minden alkalommal más és más szempontból vllágitotta meg a magyar mezégazdaság 1927. évi helyzetét. A most megjelent táblázat befejezése enneka nagy munkának. A magyar gazdaközönséghez címzett előszóval Hadik * János gróf, az OMGE közgazdasági szakosztályának elnöke foglalta össze a'kutatómunkának előzményeit. Megemlékezik arról, hogy már 1927 december 11.-én megtartott országos gazdagyülés behatóan foglalkozott a mezőgazdasági válság okainak vizsgálatával és" határozattá lett, hogy az orvoslás módjának megállapítása* céljából széleskörű adatgyűjtés feg megindulni. 1928, év nyarán országszerte megindult az adatgyűjtés. Több mint 500 gazdaságból beszerzett adatokból 252 kis, közép és nagygazdaság adatait sikerült részletesen feldolgozni. Az adatokat a gazdaságé*számtartásáiból kiküldött szakemberek vették fel. Éppen ezért tekinthetők az eredmények minden célzatosságtól mentes hü tükörképnek, amelyek-az ország minden részéből a legkülönbözőbb termelési feltételek mellett ga;sdóJ_kodő üzemek eredményeit mutatják,Nemcsak tanulságul szolgálhatnak tehát ezek a leszűrt eredmények az egyes gazdáknak a helyes gajd álkodásra nézve, hanem az egész ország általános gazdaságpolitikájának irányításéra is útmutatással szolgálhatnak. A mezőgazdasági termelés passzivitásának egyik főoka a termelési költségek aránytalan magassága. Amíg a megvizsgált gazdaságok á^Öag-js ^ holdanként! összes bevétele 147.69 jpengőt tett ki, addig az összes kiadások J 133.#9 pengőt értek el^ vagyis a nyersbevételnek 90,11^-át tette ki a gaz' dák kiadása és csak 14.60 pengő maradt meg kat.holdankint,mint tisztajö\ vedelem. Még jobban megvilágítja a helyzetet, ha ezt a 14 pengős jövedelmet I a befektetett tekéhez viszonyítva tüntetjük fel. Ekkor azt látjuk, hogy a ' mezőgazdasági üzembe fektetett összes tőke csak 1

0

24^—kai kamatozott, ü A termelési költségek elemzése, ha azokat néhány gazdaság háboruelőtti állapotával hascnlicjük össze, azt mutatja, hogy a kézimunkaköltségek emelkedése nem jelentékeny, csak a napszámbéreknél tesz ki 25-30$-ot. Igen jelentékeny már azonban az a költségtöbblet, amit a gazdaságok ipari anyagvásárlásokra fizetnek. E

z a költség a háboruelőtti adatokhoz képest kétszeresére emelkedett. Közterhekre a nagy^ közép és kisgazdaságok átlagosan 1913-ban 5.37 pengőt, 1927-ben már 12.28 pengőt fizettek. A közterhek emelkedése is több mint 100^-os. Nagy tételt képviselnek a termelési 1 öltségek között az adósságtörlesztésre és hitelkamatra fizetett összegek. Ez országos átlagban 7.72 pengőt tesz ki,' mig a háboruelőtti néhány eredmény szerint 1913-ban csak 1.61 pengőt fizettek a gazdák hitelkamatra és adóss ágtfty.le s z té sr e • A "Köztelek"-hez mellékelt utolsó közlemény "A mezőgazdaság ' vámterhe" cim alatt 06 gazdaság adataiból igen részletes számításokat közöl annak a kimutatására, hogy a mezőgazdasági termeléshez szükséges Ipari cikkek igen magas árának tekintélyes részét képezik az ipari védővámok,amelyeket a vámvédelem élvezői kartelszervezeteik utján Igyekeznek az iparcikkek árának emelésével kihasználni. Igen érdekes a számitásnak az a része, amely azt mutatja ki, hogy átlagosan a gazdaságokba

n felhasznált lpar- elkkek értékének 26.31$-a esik a vámra.