Magyar Országos Tudósító, 1929. december/1
1929-12-14 [027]
K é z i r aj_. ' JH}.*** 1 - * * l . ±A±l Bnd^l^l^Tdecembev 14. 1 XI. évfolyam, 286. szám.$ oyH 4 2. (fi \% ?K J Ö s á n k 1 Benjámin rektor felhívására most az uj tudrrok letették a hivatalos fogadalmat, a dékán átadta nékik az okleveleket, a tanács tagjai kézfogással doktorrá fogadták okét. A rektor köszöntő "beszéde következett:"Nem véleLlen, hogy az utolsó évtizedek két legnagyobb magyarja Kenderesről és Gesztről indult el. Debrecennek a csonkaországban vállalnia kell Kolozsvár, Gyulafehérvar, Nagyenyed tudományos szerepét é? ebben a szerepvállalásában nagy szüksége van az uj doktorikra, akiknek imádság az egyetlen fegyverük... Imádkozzanak értünk!*... mondotta a rektor. Antal Géza dr. püspök állott most fel, hogy elsőnek válaszoljon a rektor szavaira: Egy külföldi nagy tudós lekiosinylő nyilatkozata érlelte meg benne - mogdja Antal püspök - még ifjúkorában azt az elhatározást, hogy igyekezzékSmagyar teológiai tudományt minél magasabbra em átnij Az "Elnémult harangok" íXjnánA^tAtütónt^mientem a magyar paróchiák segítésére, folytatja Antal Géza. A háboru%ii olyan erőket szabaditott fel,amelyekkel szembon az ember tehetetlen, de amig élek, munkálkodni akarok az anyaszentegyház legszebb céljaiért. Amit szent kegyelettel kezdettem meg, ami az élet változásai közben megtartottam, azt életem alkonyatán is megakarom őrizni. Megújuló éljenzés közben állott fel Ravasz László dr. *- E pillanatban meghatott és ünnepi érzések egész klaviatúrája halad át a lelkemen, mondja Ravasz László, Érzem, hogy ezt a kitüntetést a debreceni egyetem teológiai fakultásától veszem át, amely egyetem négyszáz esztendőn keresztül a legnagyobb és legszebb magyar református főiskola volt és amelynek minden nagy protestáns iskolák között, a magyar művelődéstörténet: a legtöbbet köszönhet. Ez az ideola változott át egyetemmé, jelkép . ez f4rr § n gíg ve / Rogy az evangéliumi hit, protestantizmus és kálvinizmus ***a nemzeti "kultúrának szava és a szónak meg kell olvadnia, hogy megizesüljön az étel, de az ételből soha el nem szabad maradni a só tizének, mert tönkremegy az étel... ; - mm A Tisza István Tudományegyeten adja nekem a kitüntetést, a legtrakikusabb, a legszomorúbb, a legszenvedóbb emberről elnevezett egyetem és most ugy érzem, a nagy és örök magyar tragikum megtestesítőjének fényes árnyéka borul felém> hullámos, sötét sátor gyanánt. Mennyi fájdalom,mennyi ' dac, mennyi erő és mennyi sarkantyú vág bele minden lélekbe az ő alakjából! Én kapóm ezt a kitüntetést akkor, amikor Magyarország nagy fejedelmének, Bethlen Gábornak hódolunk, aki egy református egyetem gondolatát először horíozta a lelkében, aki.* Gyulafehérvárén egy ilyen nyugateurópai tudományegyetem megalapítását akarta, akinek dicsőséges magyar nemzeti állama az evangéliumi tudomány alapjára volt állítva. - Egy élet-halállal küzködő törött €*ónak most Erdély,árvíz zel borított vidék, ahonnan egy-egy összetört> ^.iszapos sudár> egy elmerülő szigetnek fái, leomlott templomoknak ormai és néha megkonduló, zugó harangok szava csapódik csupán a lelkünkbe... Te mindaz, amelyről Bethlen Gábor álmodott, a független magyar nemzeti állam és nemzeti kultúra végső mentsváraképpen ide helyezkedett Debrecenbe, Debrecen a szent menedéke a Bethlen Gábor jóslatának, Debrecen és a lelki kapcsolt részek: az egész magyar protestantizmus, Ugy veszem át ezt az oklevelet, szoritom a szivemre) köszönöm meg minden méltatlanságcm érzetében, hogy igéremt a Bethlen Gábor> a Tisza István, a debreceni magyar kálvinizmus, a magyar nemzeti kultúra es a jobb,külön*,a ^\ fögl) áhított magyar jövendő szolgálatára minden erőmet felteszem... ff r Soltész Elemér protestáns tábori püspök azt mondotta L válaszában, h«gy könnyekig meghatja az emlékezés, hiszen harmincegy esztendővel ezelőtt vett bucsut a debreceni kollégiumtól,amelyaek megelőzőleg tizenf négy éven át volt növendéke.A csonka hazának kicsiny hadseregében,egy még ki ebb lelki csapat élén állok, úgymond a tábori püspök, egy szerűen^ szeretetben igyekszel szolgálni másoknak, ez volt, ez lesz orogrammorc a sírig* /folyt, köv./
