Magyar Országos Tudósító, 1929. december/1

1929-12-10 [027]

MAGYAR ORSZÁGCS TUDCSITO Kézirat, Hatodik kiadás, / / W -T—T 7 Budapest, 1929. .december 10. V —>~ XI.évfolyam 2B2.szám. HÍREK A REKLÁMRÓL TARTOTT ELÖADÜST TOLLAK ILLÉS Dr. A Oobden Szövetség keddi szemináriumi estélyen,melyen Halasi F i s c h e r Cdön elnökölt, P o 1 1 á km Illés tartott előadást a* reklámról, Előadását azzal kezdte, hogy párhuzamot vont a Darvin által Mimikrinek nevezett jelenség és a reklám közt» A mimikri a természetnek az a játéka, mellyel figyelmet akar magára vonni. Ezt akarja a reklám is: figyelmet akar valamire felhivni! - A reklám tehát nem az ember találmánya. Elindult ősi időkben, mint a fogyatékos erőnek alátámasztója és eljutott hosszú ősi változatok sorain keresztül föl az emberig. Az esi elem a maga ifjúságában, mint minden ifjúság, szint és életet hozott. De a reklám már az öltözködésnél kezdődik, {• E r mert szebbnek és vonzóbbnak mutatta az embert. A mimikri széppé, szinessé, változatossá tette az életet,mely rouge és púder,selyem és bárs«ny nélkül száraz es színtelen volna. Az ember azonban előbb-utóbb mindent túlságba visz,Az előadó rámutatott, hogy a reklám monstruózus,tulfcó, Ízléstelen és sétően lármás lett, - A fehér ember civilizációja most a felhőkarcoló jegyében mozog és éppen olyan Ízetlen, lélekölő és kulturellenes mint ez,/Lz anyag,ha értelem járul hozzá,szép. Ma csak üzlet szépség nélkül,mondhatni: korunkban az üzletesseg mint szépség és viszent a szépség mint üzlet szerepel. És minthogy a kirakatiság ősi lényege a lényeg helyettesitése a formával, a kitűnőség helyettesítése a feltünöseggel: a XX.század kezd az üres puffogások századivá fejlődni, melynek kulturrontó következményei lednek. Erős kritika tárgyává tette napjaink reklámizlését.Ezek a "felhökarcolásck" az üzleti világról átragadtak az irodalomra és művészetre.Mégis az az eredmény, hogy könyveket nem vesznek, szinházak tönkremennek, a hirlapok csak mesterséges injekciók revén tartják fenn magukat. - A háború megásta Európának és civilizációjának sirját^Bizonyos hogy a világ gazdasági és vele lelki élete fel van dúlva és mindkét irányban meggyengült a befogadóképessége. Az utolsó döfést kereskedelemnek,irodalomnak és művészetnek, a túlzások adták meg. Elfásulva és türelmet vesztve a minden izlés nélkül nap-nap után reánk erőszakoskodó maszkarádokbók,már senki sem olvassa lapjait es mint az asszonyok a regényt, mi is a legtragikusabb kothurnuszon fellépő cikkeknek előbb a végét nézzük. - Elfásultunk a dobverésektől, nem his ünk már a színházi hireknek és nem megyünk a színházba, nem veszünk könyvet, nem olvasunk regényt, nem bizunk lapunkban és pusztul lelki eletünk,- A természet rendje ellen nem szabad * <v£ vétkezni. Az egyensúly törvényének megszegése kibillenőseket hoz. Ennek a fiziológiai törvénynek legjobb illusztrációja a modern irodalom hajlamo3sága minden iránt, ami túlhajtás és bestiális. Hogy ez az irodalom mennyi kárt tesz a lelkekben, azt az amerikai Is európai kriminalstatisztlka a maga szörnyű eseteivel, bizonyltja. - Ami civilizációnk túlélte magát, saját életlehetőségeit és határvonalait kifeszítve és kiterpesztve összeroppanóban van. Azok az erők,mel lyek alapján felépült, a harmóniának,szimmetriának és a mérsá kiesnek sok ezer éves vonalrendjei, politikai, irodalmi és művészi kiegyenlítettségei,egyensúlyukat vesztve széjjel szaladtak és felülkerekedtek a bontó erők, minden ami nem szép, nem tiszta és társadalomellenes, /MOT/E.