Magyar Országos Tudósító, 1929. december/1

1929-12-09 [027]

MAGYAR ORSZÁGOS TbTCSITC. Kézirat Harmincegyedik kiadás Budapest, 1929. december 9. /\ —- XI. évfolyam, 281.szám. / A férfiazabóiparosok nagygyűlése a régi képviselőházban. Folytatás./ A férfiszabók elsősorban B u d János kereskedelmi miniszterhez for­dulnak, -folytatta szavait Krausz József -, aki már rövid minisztersége éta is számos tanújelét adta, hogy megértő barátja az iparosságnak. Az ipar ­törvényt sürgősen meg kell változtatni, hogy a szabóipart visszaadják azok­nak, akiket illet. ü 1 1 m a n n Jákó, az Egyesült Szabóiparosok Körének igazgatója azt hangoztatta, hogy a férfiszabóiparosoknak minden egyéb ellentétet félre kell tenniök és követelésük mellett törhetetlenül kitartaniuk. Ma hetven éves szabóipari cégek mennek tönkre és'nincs Budapesten olyan szab*, aki tiz munkásnál többet foglalkoztathatna. A bajokon politikai állásfoglalás­sal kell segíteni, meg kell alakítani az iparosok és kereskedők pártját, hogy az iparosok sérelmeinek közvetlen szószólója is legyen a parlament­ben. Vitéz Aladár, törvényhat c sági bizottsági tag, a Férfiszabó Munkaadók Egyesületének elnöke az Ígéretek helyett most már tettedet akar. Rámutat, hogy az ország nyolcmilliós lakosságából a férfiszabóiparosok szempontjából mintegy hárommillió lélek jön számitásta, ebből a hárommillió­ból pedig több mint egymillió ember közalkalmazott, akiket a szabóipari közüzemek látna 1-- el ruhával. A megmarad^ 'kétmillió rendelőre közel harminc­ezer szabómester reflektál, akik ilyen körülmények között egytől-egylg a legteljesebb cdőd felé mennek. V á g ó Jenő, a 3ZCSZ Igazgatója a sajtón keresztül a miniszterel­nökhöz kivan szólni, akit huszonötezer szabóiparos nevében megkér, hogy a szabóiparosságnak adja vissza azt a. munkát., amelyet a szabóktól a közüzemek és a kontárok elvesznek. A férfiszabók nemzeti alapon állanak, nem kivan ­ják az osztályharcot és nem kivánják sérelmeiket az utcára kivinni. Semmi egyebet nem kérnek, mint a nekik jogosan járó munkaalkalmakat. Bálint Menyhért és S z a k m á n d y János felszólalás a után, az elnöklő Németh Gynla zár r szavaival az impozáns nagygyűlés véget ért. A nagygyűlés terjedelmes határozati javaslatot fogadott el, egyhangú lelkesedéssel. A határozati javaslat kimondja, hogy képesítéshez kötött ipart sem az állam, sem a községek nem űzhetnek.Közkereseti társaságok ké­pesítéshez kötött ipart csak abban az esetben folytathatnak, ha a társaság valamennyi tagja a saját személyére Milön-külön igazolja ipari szakkép­zettségét. Felkéri a nagygyűlés a kereskedelmi minisztert, hogy az összes állami, hatásági és egyéb közüzemeket . szüntesse meg, továbbá megJteresi az összkormanyt arravcnatkozóan, hogy utasítsa az összes állami hivatalo­kat, hogy a'köztisztviselck magánvállalatoknál semmiféle tisztséget ne vál­lalhassanak. Külön megkereséssel ferdül a férfiszabóiparosság a honvédelmi miniszterhez ,hcgy tiltsa el az összes katonai parancsnokságok gazdasági hi­vatalalt attól, hogy a katonai szabómühelyekben bármily polgári, vagy kato­nai egvenruházatot készíthessenek. Végül felkéri a nagygyűlés az összkor ­mányt arra, hogy tiltsa el a közhivatalok tisztviselőit attól, hogy az or­szágos Ruházati Intézet igazgat ságában, vagy felügyelőbizottságában bármi­nemű tisztséget vállaljanak. A határozati javaslat utolsó pontja a kontár­kérdés újra-szabályozásáról szól, /MOT/KY,

Next

/
Thumbnails
Contents