Magyar Országos Tudósító, 1929. december/1

1929-12-09 [027]

MAGYAR ORSZÁGOS TUDC3IT0 Kézirat. Hatodik kiadás, Budapest, 1929, december 9, *J i^- XI.évfolyam 281* szám. VASÁRNAH&NNEPLTE NEGYEDSZÁZADOS JUBILEUMÁT A MAGYAR KERESZTÉNYA SZOCIALISTA MOZGALOM. Haller István nagy beszéde a keresztényszocializmus eszmei tartalmáról.A Keresztényszocialista Egyesületek Országos Szövetségébe tömörült szakszervezetek fennállásuk 25 éves évfordulója alkalmából, vasárnap délelőtt a Szent István Társulat székházának dísztermében jubiláris díszközgyűlést tartottak, amelyen a vidéki szervezetek kiküldöttei is csaknem teljes számmal megjelentek. Résztvett a jubiláris nagygyűlésen L i b e r Endre székesfővárosi tanácsnok, M e s k ó Pál, a Hangya igazgatója, Oepreghy-Horváth János és Lakatos Géza törvényhatósági bifeottságl tagok, Müller Antal és Pekovic3 János a Keresztény Iparosszövetség vezetői, Tabódy Tibor a Regnum Marianum egyházközség elnöke, Kossalka János műegyetemi tanár és számosan mások. A díszközgyűlést Szabó József volt nemzetgyűlési képviselő elnöki megnyitója vezette be, aki röviden méltatta a nap jelentőségét. Ezután M o r a v i t z Lajos igazgató tartott kimerito előadást a magyar keresztényszocialista mozgalom történetéről. ;l- fc-x • ... \ % Elmondotta, hogy az első keresztényszocialista munkásszervezetei; G I e s sw e i n Sándor alapította meg 1897 őszén. Néhány év múlva már a Szent Imrés ifjúság körében is tért hódított az eszme, ahol Lakatos Géza dr., akkor még egyetemi hallgató, vette kezébe a zászlót. Az első nyilvános gyűlést Szombathelyen tartották meg 1903-ban, A szervezés munkáját fiatalemberek vállalták, közöttük Haller István, Huszár Károly, Anthony jelenlegi esztergomi polgármester és mások, A következő évben már megindul a keresztényszocialisták hetilapja, az Igaz Szó, amelynek felelős szerkesztője Haller István, ünnepi vezércikkírója Prohászka Ottókájj, A mozgalomnak nemcsak a zsidó kapitalizmussal, nemcsak a szociáldemokráciával kellett megküzdenie, hanem a kereszténytársadalom idegenkedésével ls. A szociáldemokraták lépten-nyomon erőszakosan léptek fel a mozgalommal szemben és legjobban az bizonyltja a gondolat átütő erejét, hogy a keresztényszocialista munkások szakszervezetei sorban megalakulnak, - A kormánykörök eleinte feltűnő hidegen kezelték a mozgalmat, az alapszabályokat alig'akarták jóváhagyni, a keresztényszocialista gyűléseket nem engedélyezték. Az eszme ennek ellenére mind jobban tért hódított és a háború . ra és a forradalom viharain keresztül is sikerült a keresztényszocializmust teljes épségben átmenteni. A háború utáni politikusok és vezető államférfiak nagyrésze ezekből a sorokból került ki, Moravitz Lajos beszédét a mozgalom nagy harcosainak,Prohászka Ottokár püspöknek, Gieeswein Sándornak és Geőcze Saroltának és a kommün alatt vértanú halált halt Vermes Gyulának emlékezetevei fejezte be. Ezután énekszám következett, a Beszkárt kelenföldi főműhelyének dalárdája néhány hazafias dalt adott elő, majd Szabó Gyula szavalta el K i 3 s Menyhértnek a 25 éves jubileumra irt alkalmi költeményét . Az ünnepi beszédet Haller István volt miniszter mondotta, aki a keresztényszocialista mozgalom eszmei tartalmáról beszélt. Rámutatott, hogy a kapitalizmus kamaszkoróban mindenen keresztültipró erővel igyekezett magának pánzt, palotákat, gyárakat, bankokat gyűjteni és eközben teljesen megfeledkezett a gyárak árnyékában felnövekedő' éhes és sápadt embertömegekről. A szociáldemokrácia forradalmi uton akart ezeken az állapotokon segiteni, a keresztényszocializmus pedig a békés kiegyenlítés eszközeivel, A tömegeket a mi nézetünk szerint sem lehet kiszolgáltatni a reménytelenségnek, azonban a bajokból nem szabad gyomorkérdést csinálni, mert ez elsősorban erkölcsi kérdés, a társadalmi berendezkedés er0

kölc3i megtisztulásának kérdése. Meg kellett tanítanunk - úgymond - az ország hatalmasait, hogy a két mozgalom között tudjanak disztingválni, meg kellett magyaráz/ni, hogy az állam és az egyház nem lehetnek ellensé— ^ gei a munkásságnak. Meg kellett magyarázni, hogy a munkást emberhez méltó 1/ létfeltételek közzé kell állítani, mert ennek hasznát elsősorban az állam Á látja. A munkásmozgalmat nem lehet rendőri kérdésként kezelni, a magyar munkást be kell fogadni az alkotmány sáncaiba, hogy egyenrangú polgártárs Ó3 hazafi váljék belőle. /Folyt.köv./