Magyar Országos Tudósító, 1929. november/2

1929-11-28 [026]

MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ Kézirat. Ötödik kiadás. . Budapest, 1929,november 28. ^/ XI. évfolyam 272.szarni HÍREK A MAGYAR KÖZGAZDASÁGI TÁRSASÁG ÜLÉSE. A Magyar Közgazdasági Társaság E b e r Antal elnöklete alatt tartott ülésén kisléghi N a g~"y Dénes dr. kereskedelmi akadémiai tanár előadást tartott Marx munkaérték-elmólctének bírálatáról* Kifejtette ennek az elméletnek a lényegét, amely szerint az áruk értékét a létrehozásukhoz társadalmilag szükséges munkaidő határpzza meg* Kimutatta azután,"hogy Marx tanítása a gazdálkodás materiális^technikai felfogásában gyökerezik, ehhez járul materiálisa*. . • % lélektani iskolázottsága és szélsőséges racionalizmusa. Elméletében ugy az érték, mint a munka fogalma mechanikus és materiális értelmezésben jelenik meg és kapcsolódik össze. Végül rámutatott az előadó az ellentmondásra, hogy egyfelől az árult értékét a létrehozásukhoz társadalmilag szükséges munkával határozza meg, másfelől a munkás munkájának valódi értékét végeredménybon az általa előállított áruk árában látja, ami körben való forgást jelent* Az emberi munka éseredményeinek értékelése két különböző síkban fekszenek, az áruk értékének nincs objektív mértéke s közelebb jutnak az igazsághoz azok az iskolák, amelyek az értékelés alapját az emberi lélok folytonosan változó motívumaiban kerosik./MOT/B. • • ..'."'JB FELOLVASÁS GROF BATTHYÁNY LAJOS PERÉNEK VlfcSGÁLOBlRÁJÁRéL* Csütörtökön este a Magyar Tudományos Akadémián felolvasó ülést tartott a Magyar Történelmi Társulat, melyen Domanovszky Sánder dr, elnökölt. Az ülésen Friedrich Endre dr. piarista tanár "Leuzendorf hadbíró,gróf Batthyány Lajos perének vizsgálóbírója" cimü tanulmányát olvasta fel, A tanulmány elején ismertette Leuzendorf életrajzi adatait, majd a következőket adta elő: - Leuzendorfot 1849, január elején a budai Hadpolitikai Központi Vizsgálóbizottmányhoz vezényelték és gróf Batthyány Lajos ügyének vizsgálatát i3 reá bizták. Budán az év tavaszán tízszer, augusztusban pedig Olmützben ötször hallgatta ki Batthyányt. Ugyláfcfezik, hogy szeretett volna a meggyőződésével ellenkező kinos feladattól menekülni és időközben folyamodott a velencei hadbiróságért, azonban kérését nem teljesítették. 1849.augusztus 30-án az olmützi haditörvényszék az ő inditványa. alapján egyhangúlag halálra itélte Batthyányt, de egyúttal elfogadta és meleg ajánlással támogatta a kegyelmezési javaslatot is> amelyben Leuzendorf a félreismerhetetlen részvét és rokonszenv hangján szokatlan hévvel és bátorsággal emeli ki a Batthyány politikai tevékenységét mentő körülményeket. Ámbár az iratokat a pesti haditörvényszékhez kellett volna küldenie, azokat mégis a lehető leggyorsabban a bécsi katonai főtörvényszékhez irényitotta^ hogy ezáltal a per újrafelvételét, vggy az itélet enyhítését eszközölje ki.' - Foglyaival szeptember 12-én érkezett Pestre, Itt, még Haynau távollétében - mint önéletrajzában irja - igen kemény szemrehányásban részesült az iratoknak a bécsi főtörvénysZékhez való felterjesztése miatt és ezért foglárfogsággal is fenyegették, "immár sejtettem - irja - hogy Haynau a 3atthy<*ny~ügyébnn szerkesztett alapos kegyelmezési javaslatomat semmibe Sem fogja venni, mert hiszen a hadügyminisztériumtól erőszakosan és tolakodóan kérte, hogy az iratok az ő döntése alá kerüljenek." - Az a körülmény, hogy Batthyány Ítéletét nem Leuzendt-rf hirdet1 te ki és a'kivégzésen is "más hadbíró volt jelen, különös magyarázatokra adott okot. Azt beszélték, hogy"megtagadta az itélet kihirdetését", majd hogy "'egészen odalett és megőrült". Vagy ő maga tért ki a kihirdetés és a végrehajtáson való részvétel "kegyetlen feladata elől, vagy talán Kempen tábornok, kerületi parancsnok, "ki annak idején az iratoknak Bécsbe való küldése miatt Haynaunál följelentette, gyanús szemmel nézte és azért vezényeltotte ki helyette Kanzler hadbírót. Való igazság," hogy Leuzendorf Batthyánynénak az Ítélethirdetés utón megizénte, Hogy kérje a végrehajtás elhalasztását és a katonai iratokból az is kitűnik, hogy az itélet Leuzendorf ot annyira lesújtotta, hogy elájult és az Ítéletet becstelenségnek mondotta. - Amitóta látta, "liogy kegyelmezési javaslatai hiábavalók,tartózkodott az enyhitő körülmények felsorakoztatásáról.Innét magyarázható a /folvt. Vöv-/