Magyar Országos Tudósító, 1929. november/2
1929-11-26 [026]
6-t örvény széki kiadás* Budapest ,1929 .november 26. — -ZU ABDAY GTSZTAV ÜGY /folytatás 4.kiadáshoz/ •rnBaz Eszem ágában sem volt - folytat ta Abday vallomását- hogy kölcsönadjak heü és ezért azt mondtam, hogy sürgősen el kell msnnem hazulról,mert a Margithidnál randevúm van.Bors abban reménykedett, hogy talán mégis csak megkapja tőlem a tizpengőt és ezért elkísért a Margithídig.ahol niár várt rám az a lány,akivel randevúm volt .Bors Ádámot bemutattam a lánynak,amit hamarosan megbántam,mert Eors különös szinten tüntetett fel a lány előtt. Azt mondtaneki, hogy nős ember vagyok és gyermekeim van ak otthon. Bor3 ezut.n elkérte tőlem a villamos jegye 1, s elment. Én a lánnyal a KorallUcca felé sétáltam. Megfelelő alkalmas helyet ke restem, ahA;l egyedül maradhassak vele, mert tetszik tudni, csinos volt a lány. Schadl elnök: Ez igazán nem tartozik ide. Atday: A Korallucc ában megálltunk az egyik ház előtt. Egyszerre <"sak valami zuhanást, majd kiabálást hallattam* Beugrottam a ház kapuján, és négylépcsőt is ugorva, szaladtam fel a lépcső n, Valaki nagyon kia ált, hogy fogják meg, rabló! Valaki elszaladt mellettem, mire én utánair rrcdtam, és üldc'tten. £>ehadl elnök: Mi történthez alatt a lánryal? - A lány közben eltűnt. En az embert továtbüIdőztem a Pannóniaucca irányában, üldöztem, de egyszerre osab üldözőből.ülWzötté váltan). A Pa nnónia-ucca sarkán elémtorpant a hatéság képviselője, a rendőr. Én elbotlOTfctam, a rendőr rámugrott. N e engem fcgjen meg, mondtam neki,hanem azt, aki üldözött. - A rendőr nem akart rámhallgatni és megmotozott, A zsebemben csupán egy villanylámpát talált. -Hol szerezte azt a villanylámpát? - Az dobta el valószínűleg.akit üldöztem. Én felvettem és zsebrevágtam. Kértem a rendőrt, hogy vigyen vissza abbax a házba, ahol valószínűleg lopás történt, s a rendőr vissza is vitt.Itt itegtudt«k, hogy tényleg betöréses 1 opá s történt. Bevittek a főkapitányságra. A detektivek munkábavettek, én azonban természetesen mindent tagadtam,hiszen nem én követtem el a lopás t. A rendőrök faggattak, hogy^kivel voltam együtt délután.Megmondtam, hogy Bors Ádámmal, Igen, Bers Ádámmal? - mondták a detektivek.- Nagyon jól ismerjük a barátodat, üreg régi ssthrenkar". Síkkor már egy szavamat sem akarták e lhin^i. Másnap a fogalmaz A ur elé ál1 itottak, aki azt mondta, hogy vissszavitet a detektívekhez, ha nem vallok, ííe vitessen viasza - mondtam neki - hAszen félig már agyon vagyok csapva. InkáDb mindent beismerek.Ekkor mártottam be Bors Ádámot és ekkor születet' meg a namis vád büntette . - Ez az óra hogy került magához? - Ez az én órám. - Akkor miért dobta el? - Nem dobtam el, elejtettem. - És ez.a csipesz? Miért volt ez magénál? - Nem tuiom hogy került hozzám. - És ez a fogó? - Kérem, nekem fogkcvem van, azt 3zedem le vele. - Ház ez az élkulcs? - Az uton találtam, amikor a betörőt üldöztem. - No és ez a hidegvágó? - Az a sógoromé,aki autószerelő. - Hát ez a feszítővas? - Ezt is az uton találtam, amikor szaladtam a betörő után. A W> az enyém,nem volt hozzá szerencsém, Atday Gusztáv kihallgatását ezzel be is fejetze az elnök, s a sé: tettet,Weigl Géza ór. hirlapirót hallgatta kJ. tanúként. - Mársius 17-énvas ; rnap délután a feleségem nem volt otthon ós én lefeküdtem alugni^Arra ébredtem, hogy a hálószobában világosság van. Első pillanatban azt hittem, hogy a feleségem jött haza, de azután észrevettem, hogy egy idegen ember van a szobában.Rárivalltam:Mit keres Itt! Erre az ember valanit motyogott és els zaiadt .Arra emlékszem, hogy egy sál volt a nyakában. /f o-lyt.kcv.
