Magyar Országos Tudósító, 1929. november/2

1929-11-15 [026]

MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ Kézirat, Harmadik kiadás. .Budapest, 192S* november 15. f XI. évfolyam, 261. szám. EGYHÁZI H I H E ii i /EVangélikus egyetemes gyűlés, folytatás 1*/ Volt idő, amikor az evangélikus hitre tért község egész lakossága,lelkészével ólán, saját istentisztelete előtt, minden vasárnap végighallgatta a magáramaradt, öreg plébános miséjét. w A múltból hoztam példákat. Most pedig a jelenből veszek. Német — országban, ahol pedig még élesebb a keresztyénség két nagy tábora között az ellentét^ nemrég bizottság alakult a két egyháztársadalom vezetöegyéniségeibol, mindazoknak a ^-érdesüknek lehető békés megoldására, amelyeit a felekezeti békét veszélyeztethetik. Nem tudom, nem merem elképzelni, hogy nelohessen módot találni ma is. a protestantizmus és a iróniái katholicizmus kölcsönös megbecsülésére, egyező akarattal való összefogására, a közös veszedelemmel szemben. Feljszeretmém rázni az egész keresztyénség lelkiismc-* rétét, hogy Krisztusért, akinek nevét viseli, létéért, mely komoly v'*szél;-» ben forog, hagyjon fel a testvér-harccal és fogjon össze, - Ennek a célnak érdekében az államnak is minden lehetségest el kell követnie, ezt ptsdig leginkább azzal munkálhatja, ha egyenlő mértékkelmér. Feltétlenül békétlenségre vezetne a felekezetek között., ha amig az ©gyík dédelgetett, addig a másik cs

n

k mostoha gyermeke lenne az államnak. Nem vezetne jóra, ha egyik egyház,törvényes joga ellenére som tölthetné be saját iskoláinak megüresedett tanári állásait, amikor a másiknak érzékenységét honorálva, állami egyetemen létesítenek számára külön világnézeti tanszékeket, A törvény csak egyenlőséget és viszonosságot ismer, külön kedVEzéseket nem; nincs tehát itt'szó másról, mint a törvény szellemének és betűjének szigorú betartásáról. Az 18-A8. évi XX* t.c, végrehajtása a legjeb szolgálatot tenné a felekezetek közötti béke ügyének, de méginkább az egyház és az állóm barátságos viszonya elmélyülésének. Az állmomnak magának is eminens érdeke, hogy az egyházhoz való viszonya minél jobb legyen* Ezért; a célért egyházunk, messzemenő önmegtartóztatással, nagy áldozatokat hoz. Az államháztart's válságos éveiben törvénybiztositotta államsegélyünk morzsáival elégedtünk meg, lelkészi karunk szőnélkül szenvedte az anyagiak hií nyát• Annál méltányosabb lenne tehát az állam részéről, most a viszonyok ^rendeződésével, államsegélyünk gyorsabbütemü valorizálása és lelkészi karunk jogos igényeinek sürgŐ3 kielégítése, mert a késedelem miatt mind nehezbbb

e

pótolható hiányokkal vagyunk kénytelenek küzdeni. - Az iskolapolitikában több méltányosságot, tételes törvényeink fokozattabb szemmeltartását várnók az államtól: iskoláink dologi államsegélye., a tanítói és tanári nyugdíjjárulékok s a törpeiskolák kategóriájába sorolt iskoláink léte tekintetében. Az államnak még sajfct iskoláinál is féltőbb gonddal, nagyobb szeretettel kellene istápolnia az egyházi iskolául. Nemcsak azért, mert századokon át államifeladatbt végzett az, és végez ma is, de mert a felekezeti iskola még általános destrukció idején is megőrzi konstruktivitását. A felizgatott kedélyek hajlamosak konstruálni is sérelmeket, melyeknek talán Mncs reális alapjuk: szeretném megértetni tohát ugy az állammal, mint minden egyházi tényezővel, hogy közös az ellenség, ilyenformán közös érdek, hogy minél tökéletesebb legyen n. harmónia egyhár és állam között. De azt sem hallgatom el, hogy végképp megáll a fejlődés o t ahol a saját táboron belül harc folyik. Tehát: egymással karöltve, nemes,. Tersenyre kelve. Mindenki csupán egy-egy épületkő, gondolatok végletedig ••• ernszakolásával, csak robbantani lehet. Boldogok a békességre igyekezők. Radván3"zky Albert báró egyetemes felügyelő gyönyörű beszédét elragadtatással tapsolta meg a közgyalés. jr^ * /Folytatása következik./ -^^H