Magyar Országos Tudósító, 1929. november/2

1929-11-20 [026]

MAGYAR ORSZÁGOS TUDÓSÍTÓ Kézirat, Hatodik kiadás, ; r . JjJ Budapest. 1929. november 20. \ V '^ XI.évfolyam 265.szám, EGYHÁZI HÍREK /A tiszántúli református egyházkerület közgyűlése. Folytatás 1./ megáll is, lesz-e az államnak ereje az uj kötelezettségek teljesítése fGlett a félbonhagyott regi kötelezettségek teljesítését egészében foganatosítani, - Felekezeti viszonylatban a javulásnak semmi jele nem tapasztalható, még a reverzálisok szerzése ós az állások betöltése terén is mind feszültebb lesz a viszony• A "Mortalium animos" cimü pápai onciklika pedig' még lobbancbb olajat öntött a tűzre és végképpen elvette a lehetőségét annak, hogy a többi keresz-tyén felekezetek, a romai egyházzal, a keresztyén hit és szolgálat célja és eszközei felől, a békesség fejedelmének: Jézusnak egyetlen királysága egyenlő alattvalóiként együtt tárgyaljanak. Amig benn hazánkban a nagy országpusztmlás a keresztyén egység gondolatát és szükségét hozta előtérbe, addig Réma ennek az egységnek lehetősége elé gátat vetett, amikor a "Mortalium animos"-ban, a Jézussal való törvényes viszony szüziségének és tisztaságának megsértése nélkül, magára, Illetve a római egyházra nézve lehetetlennek jelentette ki együtt—tanácskozni, a jogiság ésiszorvezettség minden momentumát nélkülöző legelemibb közösségben is» A protestáns papok előtt kötött vegyes házasságokat ágyasságnak és az ilyen házasságbél született gyermekeket törvényteleneknek minósitő és -igy lealázó "jje temere" cimü pápai onciklika után, megkaptuk hamarosan a második mementót arra, hogy a római egyházzal való egység reménysége a levegőbe épített várnál nem egyéb. - Ha Róma a maga álláspontját anélkül jelentené ki, hogy sértene, akkor magatartása legfeljebb csak szomorúságra adna okot, de mikor magatartásának indokolásában a legsúlyosabb sértést követi el a többi keresztyén felekezeténeken: akkor nem szabad csodálkozni, sem megütközni, mégkevésbbé súlyos Íteletet tartani, ha ilyen lelki támadásokra a megbántott lélek az apostolok és reformátorok keménységéire! felelő Arra, hogy a római sajtó egyházi ós politikai, vidéki ós központi orgánumai, a keresztyén szeretet és műveltség alapjairól letérve és olvasóközönségük szellemi szinvonalat és Ízlését megsértve, támadásokat intéznek ellenünk: nem vetünk ügyet. A velük való állandó tusakodás sok időt és orot vonna el az építés elsődleges feladataiból, A serelmek tűre se ilyen oldalak felől nem nehéz és nem is veszélyeztet semmit. De már a 1 ;gilletékesobb hely, vagy helyek támadása és pedig olyan támadása, amely lelki es erkölcsi értékünk legbelsőbb tartalmáig ér, hallgatás és visszaverés nélkül tűrve, alkalmas lenne arra, hogy lassanként kimossa a kálvinista öntudat magyar nemzeti szempontbél is ápolandó kősziklájának a tövét. - Nincs semmi kétségem aziránt, úgymond Baltazár püspök jelentése hogy a magyar református egyház egyetemében és vezetőibon, az egyházpolitikai kérdések kezelése is meg fogja találni azt az egyseget, ami ugy tanügyi,mint a szoros értelemben vett lelkié let terén már olyan szépen és áldásosán építette ki magát. A közös, egységes és egyetemes állásfoglalás keménység nélküli^ határozottsága, az egyöntetűség es egybehangzás erejénél fogva, sokkal hatásosabb eszköz a véd kezesre, mint a részleges állásfoglalások módszerbeli különbözőségei, amelyek azzal a kárral járnak, hogy a nagyközönség által lényegbeli különbözőségeknek minősíttetnek ót 0 - A gazdasági helyzet romlása mellett és az állami segélyek eszközök fogyatékossága ellenére is az épülés nyomai amellett bi- ' zonyitanak, hogy az egyházunk életében élő lélek nem fogyatkozott meg. Templomok, iskolák, egyházi épületek javítása, építése, a belmisszió munkája terén imtatkozó ntgy lelki életét, az egységesítő eszmék es célkitűzések nagy országos megnyilatkozásai, az egyházak nekilendült lelki élete, a kívánságok jelentkezése és a szükségletek teljesítése körül felpezsdülő szorgoskodás: mindmegannyi jelei annak, hogy keresi egyházunk lelke az életnek az útját. - Országos zsinatunk igénytelen személyemet, úgymond a püspök, < a lelkószelnöki disszel ruházta fel. /Éljenzés/ Ez aminőségem, a velejáró ) felelősségteljes ós súlyos feladatokkal mégsulyosbitotta a vállaltára nehezedő igát... A zsinat elé sok nagy szükségében, nagy várakozással tekintett az egyetemesegyház, viszont a zsinat nyugodt' önérzettol állapithat ja meg- hogy első ülésszakában ennek a várakozásnak megfelelt, /f o!y.,t 1: köv t

/