Magyar Országos Tudósító, 1929. november/1

1929-11-13 [025]

ZU ROMBACH-UTCAI GYILKOSSÁG /folyt .4 .kiadáshoz ./ Várady-Brenner elnök: Tudta-e maga, hogy mivel foglalkozott Ödön? - Csaknem mindig Tóth Lajosnál tartózkodott s együtt jártak lop­ni. Meg is mondtam néki, hogy vagy tőlem váljon el, vagy Tóth Lajostól. - Mikor szerzett tudomást a gyilkosságról? - A lányok,akik nálam laktak, mesélték el nekem a gyilkosságot. Akkor még nem is mertem rágondolni,hogy a férjem a gyilkos. Másnap,amikor hazajött Ödön, nagyon ideges volt. Kati! - mondta nekem - ha Lajos pénzt hoz add at M a nónak ? majd rögtön igy folytatta: - Brandléknál meggyilkolták a gye rekeket. Talán te vagy a gyilkos? - kérdeztem. Ödön nem válaszolt, hanem rögtön elszaladt. Én mindjárt elmentem Man°ékhoz, M a n° ágyban feküdt s a fe­lesége nyitott ajtót. Elmondta nekem, hogy mi történt Brandléknál, mire én tölo is megkérdeztem: Talán Ödön a gyilkos? Nekem nagyon gyanús volt a'dolog mert tudtam, hogy Ödön mindig ideges szokott lenni, ha csinált valamit.Manó felesége megemlitette, hogy ott volt Brandléknál érdeklődni a gyerekek iránt, mire én megkérdeztem, miért nem ment el M an ó. Manó engem kért meg, ­válaszolta a felesége - s mondjam azt,hogy ő elutazott. Este Ödön egy kis­gy erekkel lehivatott a lakásomból s elmentünk a Damjanich kávéházba. Sír­va mesélte el nekem, hogy hogyan történt á gyilkosság. Hiszen van mit en­ned - mondtam neki - az Isten szerelméért, miért tetted ezt s ha már rabol tál, miért kellett gyilkolnod isl Muszáj volt, - válaszolta - különben fel ismerték volna Manót. Elmondta ezután,hogy a szekrényből kivették a vas­kazettát, átvitték B uc iára s ott osztoztak Tóth Lajossal. A gondolatot Manó adta nékik, Manó leste meg, hogy mikor van otthon pénz s mikor mennek el hazulról Brandlék, még el is'kisérte őket,hogy biztosak lehessenek,hogy Brandlék eltávoztak hazulról. Elmondta, hogy Lajos verte a gyerekeket s ő fojtotta meg a cselédlányt,mert nagyon kiabált. Én feljelentést akartam ten ni ellenük a rendőrsége, Ödön azonban sirva könyörgött, hogy ne tegyem tönkre őket, mire én megsajnáltam, nem jelentettem föl,de beadtam ellen, a válópert s amikor a biróság hatévi fegyházra itélte Ödönt, elválasztottak tő­le. - Ödön nem fenyegette meg magát semmivel sem? - Do igen, azt mondta, ne merjek ellene feljelentést tenni, mert ha őt le is csukják, lesz más, aki engem elpusztít. - A gyilkosság után felkereste-e Manó Ödönt? - Igen, egy este feljött a lakásomra s egy barna táskát ho­zott magával, amelyben ezer, ötven és huszkoronás bankjegyek voltak./Sz./ A továbbiakban Wambach Katalin határozottan ki jelentette,hogy Ma.no a Kx- Valero-uccai ház megvásárlásáról a gyilkosság után beszélt vele. Ö 192o év májusában jött aztán újból vissza Budapestre, Wallenstein Manó hívására és átvette a Valero-uccai ház vezetését .Ezen időben kezdte mégis merni Pried Árpád bádogos és szerelőt,aki a házon dolgozott, igen jóvisel­kedésü volt, és szóbahozta egy alkalommal azt is, ha elválik a férjétől, ol fogja venni feleségül. Pried azonban Wambach Katalin előadása szérint ­nagyon fiatal volt, ő különben is már nagyon félt a^férfiaktól és igy nem adott igenlő választ, készőbb azonban látván F'ried Árpád rendes viselkedését hajlamos lett erre, és a végén bele is egyezett. Csakhamar azonban nézetei térés támadt közöttük,mert Friedet elővették valami orgazdasági ügyből ki­folyólag a hat óságok, amiről - csak utólag értesült és igy különváltak me­gint.Az elnök most újból a Damjanich-kávéházbeli beszélgetés részletei fe­lől krdezl Wambach Katalint,aki elmondja, hogyx ő megkérdezte < ^ ö­cni '', aki kijelentette,hogy muszáj volt zsebkendőt dugni a cselédleány szájába, mert nem hallgatott el. Nagyon félt, hogy kiderül a zsebkendő miatt az egész ügy mert valamilyen tarka zsebkendő volt. - Hát nagy zaj és lármával járt az eset? - Igen - folytatta Wambach Katalin - én meg is kérdeztem tőle, hogy Igaz-e az, amit a nép^k beszélnek,hogy a gramofont megindították és igy öltek, amire azt a választ kaptam, hogy ez igaz,mert ugy a cseléd,mint a gyerekek nagyon sikitottak s ezért kénytelenek voltak a gramofont megindíta­ni. Elnök: Tudja-e az*t,hogy Manó abban az időben mivel foglalkozotil Tanú: Nekem csak panaszkodott, hogy nincsen keresete és nagyon rossz helyzetben van. Akkoribam valamiért 1c is volt tartóztatva. /T—I _ "1 J_ 1 _ * • /n ff -

Next

/
Thumbnails
Contents