Magyar Országos Tudósító, 1929. november/1

1929-11-13 [025]

MAGYAR OILSZÍIXOS TUDCSITO Kézirat. Q t j/Jj Tizennegyedik kiadási Budapest, 1929. november 13. / XI. évfolyam, 259. szám. /A közigazgatáa racionalizálása. F o 1 y tatás 1*/ redukálni ksll^a kisebb ügyekben a jogorvoslatokat. Örffy I "Te ezután a legsürgősebb tennivalóról,a közhivatali ügy­rend reformjáról szólott. Összgrániszteri rendelet kiadását tartja szüksé­gesnek, amely felállítja a racionalizálás általános elveit s azok betar­tásáért fegyeiLmi felelősség alá vonja a közhivatalnokokat. Részletesen fog­lalkozott az ügyintézés minden fázisával kozdve az iktatástól egészen az irattárba helyezésig. A mai rendszert már az iktatásnál lehetetlennek tart­ja, mert nehézkos, költséges, lassú és számtalan nyilvántart°könyv vezetésé­vel jár. Konkrét javaslatokat tett a kis és nagyhivatalok iktatási rendsze­réről, az iktatás me_lözesérol. Sürgette az iktatásról szolé hivatalos le­velezőlap behozatalát. Leglényegesebb javaslatai azok, amelyeket az ügy érdemi elintézésóról tett. Ilyenek az előadói munkakör kiszélesítése, a többszörös felülvizsgá­lat mellőzese, a nem érdemi intézkedéseknek hivatalos levelezőlapon ikta«r tág nélküli megtétele az eloado által; a közbeeső hat°ságok elkerülése, te­hát közvetlen levelezés; az irásosbeli munka redukálása, a szóbeli tárgyalá­sok' fokozása különösen a tárcaközi es a hivatalok osztályközi érintkezésé­nél. Javasolta a kisosztályok összevonását, a számvevőség qrgy részének az ügyosztályokba való beosztását, mint fogalmazási segéderőket. A számvevőség szorosan vett számvitelkönyvelési munkáját ellátó személyzetet külön ügy­osztályba, tehát nem külön hivatalba kívánja sorozni, oly módon, hogy az akta külön számvevőségi kezelése elmaradjon. Végül hangsúlyozta, hogy a javasolt rendelkezések nem elegendők, ha a racionalizálás személyi részét nem oldjuk meg Mól, Jé szelekcióra van szük­ség, a protekció mellőzésére, a tisztviselők továbbképzésére, amit a köz­szolgálati alkalmazottak autonomszervének kellene megszerveznie. Mindenek­felett bizonyos következetes és kemény vezetésre van szükség, amely hatá­rozott irányban tart a cél, a hivatalok ügymenetének megjavítása felé. Eb­ben a tekintetben sokat tehet a közvélemény nyomása s ezért örffy előadása végén azzal a kéréssel fordult a jelenlévő politikai és gazdasági előkelő­ségekhez és szakemberekhez, hogy a kérdést ki ki tartsa ébren a maga fog­lalkozási körében s a maga módja szerint hasson oda, hogy a most meginduló ' kormányakciő ne lanyhuljon el, hanem alulról is állandó impulzusokat kapjon. Örffy Imre előadását nag;/ . . f Így elemmel hallgatták. Az előa­dást nagy tetszéssel és tapssal honorálta a hallgatóság. ( ,ri '*'.*, Ezután Gömbös Gyula* honvédelmi miniszter szolalt fel. A hall­gatóság elnézését kérte, hogy az egész kormány nem lehetett jelen az előadá­son, mert minisztertanácsot tartottak. A korm .ny nev.iben verifikálta örffy Imrének azt a kijelentését, hogy a Kormány maga is foglalkozik a bürokrácia letörésének gondolatával. A maga részéről abból indul ki, hogy a bürokráci­át csak az fogja letörni tudni, aki maga is valamilyen bürokrácia élén áll, A kérdés igen bonyolult, mert a tárgyi okok mellett sok személyi ügy is be­lefolyik. Tény az, hogy még seakisem oldotta meg a problémát. Annak aki ez­zel foglalkozik túlságosan bele kell merülnie a kérdésbe, ^egemlitette, hogy Amerikában is foglalkoztak a bürokcrácia letörésének gondolatával és ott az a- gondolat merült fel, hogy legjobb volna ha valakinek - annak a minisz­ternek vagy államtitkárnak aki foglalkozik vele - proviziot biztositanának a bürokrácia letörésével előálló megtakarításból, /Derültség!/ A kérdéssel 8 maga is foglalkozott a háború alatt. Megállapították ugyanis, hogy a had­sereg apparátusa igen nehézkes a túlságosan nagy adminisztráció következté­ben, I'y pl. megállapították, hogy a Monarchia" 5,200.000 főnyi hadseregé­ből kb» egy millió volt a fronton, a fennmaradó rósz pedig ezt az egymillió embert adminisztrálta. Akkor 6 felsőbb megbízás folytán különböző tanulmá­nyokat végzett az egyes minisztériumokban, hivatalokban és vállalatokban és ennek alapján leszűrte a következő konzekvenciát: A bürokrfcia letörésé­re elsősorban tisztában kell lenni a fakultatív ügyvitellel, másodszor ál­talános hatásköti decentralizációt kell létesíteni ós végül az ügymenetet ugy kell irányítani, hogy a csoportfőnökök kezébe kerüli ének azonnal az ak­ták. /F Q ly ta tá s a köv e t ke z1k: /

Next

/
Thumbnails
Contents