Magyar Országos Tudósító, 1929. november/1

1929-11-07 [025]

--- ZU ROMBACH-UTCAI GYILKOSSÁG /Folytatás 5. kiadáshoz./ - Azért, nert én kidobtam a nyomdából. Az 3 helyében én Is igy cselekedtem volna, - Szóval maga képes egy halállal büntetendő bűncselekménnyel megvádolni valakit ártatlanul? Mondhatom, szép fotográfiát adott magáról - jegy zi meg erre az elnök, Wallenstein Manó kihallgatása ezzel véget is ér ós az cinek Wallenstein Ödön másodreneü vádlottat szólítja he a terembe,akit szintén szuronyos fogházőrök vezetnek elő. Azzal kezdi vallomását, hogy ártatlannak érzi magát, 1919. decemberében vagy Budapesten vagy pedig Bécsben tartózkodott most már nem emlékszik vissza. Az olasz fogságból ugyanezen év szeptemberében jött vissza. Előadása szerint Tóth Lajost már régen, katonakorábóí ismer te, ez azonban csak futólagos Ismeretség volt és csak nagyritkán találkoztak Abban az időben egyébként kereskedéssel foglalkozott. Elnöki Beszéljen most már arról, hogy hogyan egyeztek meg a rablás kivitelére. - Semmiféle rablásról nem beszéltünk^ - válaszolja nagy *nérzeto* sen a vádlott, - Nono, magának nem olyan szokatlan dolog egy rablást megbeszélni* Hát majd fogja hallani,hegy adatok vannak erről. Most mondja azt meg,hogy találkozott-e Tóth Lajossal decemberben? - Nem - vágja ki határozottan a vádlott. - Nézze, mit tagad maga Wallenstein'Ödön? Hiszen arrc is tanuk vannak, éppen ez a konok tagadása gyanutkeltő^ Hiszon ha maga ártatlan lenne, akkor ogész nyugodtan megmondani, hogy igenis, találkoztam velo, Wallenstein Ödön megmarad tagadása mellett', majd a továbbiakban 1 előadja,hogy Bécsbe azért távozott,mert Budapesten a megélhetési viszonyok nagyon rosszak voltak. Az valór hogy bátyjától, Manótól több alkalommal pénz kapott,mert akkor,amikor a hadifogságból haza jött,rcndkivül le volt rongyc lódva és a legszükségesebbekre sem tellett> a gyilkosságról azonban sem bátyjával,"sem mással soha nem beszélt. /Ma,/ A Mikor vette maga feleségül Wambach Katalint? - 1913-ban, s 19-ben váltam el tőle. Nem lehetett velo együtt élni hisztérikus természetű, kellemetlen teremtés volt, aki egész nap verekedett, s semmi pénz sem volt neki elég. -'Ugyan no, Wambach Katalin kéjnő volt, aki magát tartotta el-és nem maga őt. Maga még fel is pofozta Katalint, ha nem kapott pénzt tőle, - Ez nem felel meg a valóságnak, - Maga később összeállt egy másik asszonnyal,akivel elment egy szállodába, jött a detektív, igazoltatni akarta magát s maga a detektívet lelőtte. Mit kapott ezért? - Két évet és egy hónapot. - Marra azután megint elment a Katalinhoz, aki közben egy más férfivel állt össze, maga azt a férfit kilökte s ott maradt pár napig a Katalinnál. Közben mit keresett magánál a Manó? - A Manó jobb útra akart téríteni, ki akart ragadni a Fertőből s egy kéjnőtélépet akart vásárolja! nteköm. - Mit csinált-maga BeScsbon, arról beszéljen most? - Koroskedtom. " - És a bécsi Landesrericht a maga kereskedését hatévi fegyházzal honorálta. No most térjünk át^arra, hegy a gyilkosság után Wambach Katalin nyakonfogta magát és megkérdezItei Mit csináltál már megint? - Engem? - Igen, magát,a Damjemich kávéházban. - Ez fantázia, én nen is voltam a Damjanich kávéházban. - Szóval maga a Damjanich kávéházban Kimondta Wambach KatalinnakJ icsgyxFöl ne jelents, mert agyomváglak. Maga nagyon szépen elmondta a Kata-' Unnak,hegy a Manó elment a Bra\ndl Izidorok lakásába, körülnézett a lakásban s amikor Brandlék elmentek hazuilról, maga, a Manó meg a Tóth Lajost felmentek a Rombach-utcai lakásba, na. a kint maradt, a Tóth nekiugrott a két B

rand1-gyereknek s fejbevágta Skót, maga a kis Etelkának ment neki, megkötözte, egy zsebkendőt tömött a szájába" megfojtotta s amikor igy elintézték az otthonlevőket, a pénzt magukéhoz vették, elvitték Tóth anyjához,majd későb megosztoztak. - Ez az egész vád ala^ptalan. Nem tudom, hogy honnan vette mindezeket a Katalin. /Folyt ..köv./Sz.