Magyar Országos Tudósító, 1929. november/1
1929-11-07 [025]
4 . .törvényszéki kiadás. Budapest ,1929. november 75 — ZU ROMBACH-UTCAI GYILKOSSÁG /Folyt.2.kiadáshoz*/ Várady Brenner -"-la^os dr. elnök Ismertette a vádiratot,na jd megkezdte Wallenstein Man° kihallgatását* -Nekon a Ronbach-uteai gyilkossághoz senni közön sincsen, - védekezett Wallenstein Man°. Nekcn a gyilkosság napján, 1919. december 7-én egy barátommal, György Józseffel volt randevún, György a randevúra non jött el, niro elhatároztan,hegy meglátogatom régi jó barátomat, Brandl Izidort, Pel is mentem hozzájuk Rombach-utcai lakosukra,azónban láttam,hogy éppen készük lödnek, hogy kávéházba menjenek s ezért alig néhány percig tartózkodtam náluk. Együtt mentem el velük, s elkísértem őkdt az Andrássy-utona Sorrento kávéházig. -Brenner Várady elnök : Beszéljen egy kicsit artfól, is, hogy fai történt a lakásban, - Brandl éppen olyan kedvesen fogadott, mint nés kor, - Egyan, hiszen naga azelőtt nem is járt Brandl lakásán! Ezt Brandl nagáhak a szenébe fogja nondani. Ha Brandl ezt nefi nímdani, akkor tudva^valótlant állit. Huszonöt év óta ismerem fi randl Izidort ós mindig igen jó barátságban voltunk. - Miről beszélgettek a lakásban B randl Izidorral? - Hogy emlékezhetném tiz után, hogy miről beszélgettünk? Azt hiszem tojásvásárlásról beszélgettünk. - Brandl Izidor cn előtt kivette a szekrényből a vaskazettát s ugyancsak ön előtt pénzt vett ki a kazettából, - Erre non tudok visszaenlékezni; Különbon tényleg a kazettát láttán, de non tudhattan, hogy ni van benne. Az én £ejcn nem lexikon, non emlékezhetem mindenre, it Amikor a Sorrento kávéház előtt elvált Brandléktól, hova ment? - A nővéremhez, ott voltam^fél nyolcig, onnan a fivéremhoz menten a Lovrana kávéházba, majd hazamentem Üllői-ut lol, szám alatt lévő lakásomra Tiz óra előtt érkeztem haza. - Csodálatos,hogy tiz év után ezekre a körülményekre ilyen pontosan visszaemlékezik. - Ezekre az eseményekre pontosan emlékszem, tizenegy hónapig volt időm gondolkodn1. - Ismerte naga Tóth Lajost? - Nem ismertem, sohasem láttam, - A dolog azonban ugy történt, hogy miután olvált Brandléktól, találkozott az öccsével és Tóth Lajossal, velük együtt felment Brandlék lakására, majd dolguk végeztével a pénzen megosztoztak. - Ebből egy szó sem Igaz. - Járt-e maga az öccse feleségénél, Wambach Katalinnál? - Mindössze talán kétszer voltam nála. - Mit keresett nála a gyilkosságot követő napon? - Nem emlékszem, hogy a"gyilkosság után jártam volna Wambach Katalinnál. A gyilkosság vasárnap történt s én hétfőn délben a Nemzeti Újság kirakatában olvastam a gyilkosságról. - Önt huszonctévos jóbarátság fűzi Brandlékhoz. Olvassa, hogy a családot milyen szerencsétlenség érte s mégsem tartotta szükségesnek, hogy jóbarátját meglátogassa? - Meg akartam látogatni, de Jánoshalmára kellett utaznom. A feleségemnek meghagytam, hogy menjen fel hozzájuk s ő meg is látogatta Brandlé kat« - Dehogy látogatta r.c. A maga felesége se volt B r andléknál.Majd ezt fogja hallani Brandléktól is. - Akkor tudva valótlant állítanak. - Szóval mindenki valótlant állit, csak ma;-a mond igazat. Miről beszélgettek,amikor magát felkereste Wambach Katalin? - Egy házat"akartam vásárolni s arról beszélgettünk. Szóvatettem hogy nekem igen kellemetlen, hogy ő is, meg az öcsén is rovottmultuak,mort ha megindul a nyomozás, az öcsém még gyanúba keverhet engem is. Mint ahogy meg is történt. Én csak a meghurcolás tói féltem, nyugodt lelkiismerettel állok a biróság előtt, nekem bűnön nincsen, \ _ Wambach Katalin azt mondta magának: "Talán ti öltétok meg? - Ez nem i'az - kiáHtotta magából kikelve Wallenstein Manó. - Ne kiabáljon itt,T.icrt sötétzárkába csukatom - intette rendre Wallensteint ez elnök. Itt nincs a Ronbach-utcában! - Bocsánatot kérek, elragadtattam magamat. /Folyt.köv./ Sz,
