Magyar Országos Tudósító, 1929. november/1

1929-11-07 [025]

MAGYAR ORSZÁGOS T0DC3ITO. Kézirat. . f

, ' j .1 . /j \ ' ,—

y 7 oldal* Budapest, 1929. november 7. /A főváros közg-ülése. Folytatás./ Baracs Marcel beszéde után az elnök szünetet rendelt el. Majd folytatták a költségvetés tárgyalását. Posta Sándor volt a következő szónok. A törvényhatósági élet - mondotta - beteg, az orvosok konziliumot tartanak felette, de ott settendkbdik már a temetkezési vállalat ügynöke is. Egyre több támadást hallunk az autonómia ellen, 3 küzben folyton kormány/táiaogatásrél beszélnek, A kormány nem fizeti meg a fővárosnak a .betegápolás! dijakat, nem fizeti meg a választok összeírásának költségeit, ©{Laktanyákért járó dijakat, igy támogatja a kormány az autonómiát. n^vfctér ezután a költségvetés bírálatára. A költségvetés pénzügy, akrobatizmus. 27 milliónál nagyobb összeg szerepel benne üzemi hozzájárulásként, pedig az üzemek nagy jövedelme bün a polgárság ellen. Az aaminisztró eió tnl van dimenzionálva, ekkora adminisztrációt fentar tani normálköltségvetóssel nem is lehet. Kormálköltsegvetósben nincs helye üzemi hozzájárulásnak. Az adminisztrációt modernizálni kell, i.é ezt a modernizálást végezze a város. Az autonómia védelmét ezen kellett volna kezdeni. Szól ezután arr-.ól, hogy a mostani rezsim kielg§Itette a főváros k lföldi hitelezőit, elégítse ki most már a belföldieket is, rendezni kell a fővárosi kölcsönkötvények ügyét. A költségvetésnek egy több évre terjedő programmrészenek kell lennie. Ezt a programraot azonban seholsem látjuk. A költségvetés toldott-foldott munka. Indítványozza, hogy 15 évi programra összeállítására hirdessen a főváros titkos pályázatot. A költségvetést nem fogadja el. . iíörmöc zi Zoltán a következő szónok. Mindenekelőtt tiltakozik az ellen, hogy a költségvetés fontos tárgyalását póstamunka módjára, ilyen túlhajtott tempóban végzik. Kritizálta a kormány magatartását, amellyel negligálja a főváros fontos kérdéseit. 1927 óta nem hagyták még jóvá a kórházi költségvetéseket, késik a Rókus-korház ügye, majd a fürdópolitlkáról beszélt és megállapitfctta, hogy ezt a nagy kérdést nem lehet szónoklatokkal elintézni. Kívánja, hogy sürgősen hivják össze az állandó gyógyfürdő bizottságot és dolgozzák ki az egész programraot. Védelmébe vette egy tegnapi támadással szemben a Bicskén épülő leányotthont, ós csecsemovédo intézetet, megállapította, hogy ott nem 210, hanemm 550 ápolt számára lesz hely, amelyből 80 csecsemő lesz. Ennek a 80 csecsemőnek táplálására és gondozására nem is eléj22 dajka. 3eszéde végén a takrék<;sság szükségességét hangoztatta és azzal fejezte be, hogy a baloldal, amilyen férfiasan állta a jobboldali támadásokat, épolyan férfiasan fogadja Wolff Károlynak az egységre vonatkozó felszólítását és hajlandó a múltra fátyolt borítani. Halasi- Fis cher Ödön beszélt utána, az országos gazdasági politikát birálja. Nincs helye optimizmusnak. Kérdi, hogy birja el a trianoni Mag7^arorsz4g azokat az állami és fővárosi költségvetéseket, amelyek ugylátszik egyáltalán nem számolnak Trianonnal. Az adópolitika mindig csak az állam igényeivel számolt és nem az ország adozoképességével. Á takarékosság csak jelszó marad. Még mindig hallani kamatmentes állami kölesönök nyujtásáról, erdő és palotavásarlásokrol. Az adót fon. perdue-nek tekij ti mindenki, ezért csökkent az adómorál* Nemcsak Budapesten él minden tizedik ember a fővárosból, ahogy a polgármester mondta, hanem sajnos igy van az egész országban. Bírálta a Társadalombiztosító Intézetet s kérdi, ez-e az az intézet, amely a társadalmat fogja bebiztosítani. Ez-e az az intézmény, amellyel ugy a munkás, mint a munkaadó meg van elégedve. Azt hiszi, egyedül csak az intézmény van megelégedve önmagával, más senki, A Társadalombiztositó 1928ban egyedül 7^.800 végrehajtást foganatosíttatott Budapest polgárainál. Korai volt az egész reform. Akkor kellett volna megosinálni, amikor már az egész gazdasági élet virágzik, nem most, amikor alig van különbség munkás és munkaadó között. Nem lehet a jövőt biztosítani akkor, amikor a jelen sincs biztosítva. Mindenki egyetért abban, hogy ujabb jóvátételi terheket nem vállalhatunk. Tiltakozunk is. De nem vagyunk-e bűnösök abban, hogy a magyar helyzetet tévesen itélte meg a külföld, nem mi hirdettük-e külföldön nag.yyhangon, hogy itt hegy virágzik a konszolidáció, hogyan virul minden. Nem lehet egyik nap! ról a másikra taktikát változtatni. Fel kell tárni az igazságot kifelé, mur tássuk meg azt is ha rosszul állunk. /Folyt.köv./