Magyar Országos Tudósító, 1929. november/1

1929-11-07 [025]

MÁOYAR ORSZÁGOS TUDOSITC. Kézirat. n****J . ... V W 5 oldal. Budapest, 1929. november 7. 4 /k költségvetés tárgyalása a közgyűlésen. / A közgyűlés délutáni ülésén folytatta a költségvetés általános vitáját. Az első felszólaló B e c s e y Ahtal volt. Azzal kezdte^ hogy régóta elfogadott szokás szerint a költségvetés elfogadása, vagy el nem fogadása bizalom kérdése. Ma nem nagy alkotások korszakát éljük, de el kell ismerni, hogy a város igazgatásának Vezetői jóhiszemű, jószándéku, tisztakezü emberek, Bizik bennük, tehát elfogadja a költségvetést. Szol ezután arról, hogy az ország fizetési mérlege roppant mértékben passziv. A helyzet enyhül már, kez* dünk v^gre ráeszmélni, hogy mi a tenndő. A passzivitás elháritására első te» endő a takarékosság. Ez nem jelentheti az életstandard leszállítását, mert ezzel a fogyasztási válságát még jobban kiélezzük, de az igenis jelentig hogy külföldről lehetőleg keveset hozzunk be. Általában azonban a takarékos* ciág ez-t jelenti: Többet termelni, hegy többet vásárolhassunk. Ami a városkormányzatot illeti, sok panasz hangzik .el ellene éa van köztük sok jogos panasz is. A közterhek igen magasak, az adók antiszociálisak, a vámok drágítanak, a közszolgáltatások drágák, drága a közélelmezés Is. Itt külön kell szólni a tejellátásról, amely szerinte nem hagyható meg magánkézben, hatósági gondozásba kell venni a tejellátást, legalább Is azt a mennyiséget, amely az anya és gyermekvédelem szempontjából szükséges. Az üzemekről szól ezután, s azzal a megállapitássál kezdi, hogy a városnak nem lehet hivatása üzemekkel versenyt támasztani iparnak £0 kereskedelemnek. Amely üzem tehát osak ezt szolgálja, arra niní>s szükség. A jövendő feladatairól szólva sürgeti pályaudvarok kérdésének megoldását, a két hid megépítését, s itt megjegyzi, hogy a hidak felépítése folytán az érdekelt környékek telkeinek értéke emelkedni fog, a hidakat ebből az értékemelkedésből ls fel kell tudni ópiteni. A fővárosnak egyébként is bevételi források után kell nézni, s itt elsősorban kínálkozik a természeti kincjek kiaknázása, mert hiszen uj adókkal jönni nem lehet, sőt arra kell törekednünk, hogy az antiszociális adókat fokozatosan leszállítsuk. Ami a kiadásokat illeti, ezeknek a csökkentése is takarékosságot jelentene, de ha végigmegyünk a költségvetésen, látjuk, hegy kiadások csökkentése réven nem sokat takaríthatunk. Legfeljebb a tanügyi kiadásoknál azt tehetjük meg, hogy kormányhozzájárulást kérünk azoknak a tanügyi káirdásoknak fedezéséré, amelyeke tervényes kötelezettség nélkül fentartott Iskoláinkra fordítunk. Bevételi forrásaink közül a legelsők az üzemek. Ezeket racionalizálni kell és a racionalizálás folytán feleslegessé váló embereket uj munkaterületeken kihasználni. Egy kézbe lehet összpontosítani a forgaImivállala tokát, az élelmiszerüzemeket, a létesítendő tejüzemmel együtt, a világítási üzemeket stb. Szól ezután a földgázról és indítványt nyújt be, hogy a főváros keresse meg a kormányt, hogy a fcldgázfurásck k"zül legalább egy a főváros közelében legyen. Indítványt ter jeszt be még a pályaudvarok rendezése és a hidak ügyében is. Beszéde végén reflektál Wolff Károlynak az erők összefogására venatkazó felszólítására is. Vannak belső erőink, igenis össze kell fognunk ezeket az erőket, a gazdasági erőket is hogy boldogulhassunk. /Zajos helyeslés és taps./ Utána dr. B a r a c s Marcell beszélt. Azzal kezdte, hogy a költségvetést nem fogadja el. Nem a várostól tagadja meg a gazdálkodás alapjait, mert szereti ezt a váxost, szülővárosát, még hibáiban ls ós büszke az erényeire, Nem is a tanácstól tagadja meg. A tanáos mai összeállításában az 1920. év egyoldalúságából eredményeződött, de srömmel állapítja meg, hogy ez az egyoldalúság az utolsó évek során lefoszlott róla és a tanács megfeszített, részben kitűnő munkát végez. A város Intézményei javultak, a gépezet nagyjában rendesen, szabatosan, becsületesen, hasznosan működik. Ezt túlnyomó*észben a polgárság áldozatkészségének köszönhetjük. Ez az áldozatosség ^zonban elérkezett a felfokozhatóság végső határáig. Ma már csak csökkenteni lehet a polgársáe; terheit. Meg kell tehát szüntetni a felesleges kiadásokat és háttérbe kell helyezni az aránylag kevésbé sürgős szükségleteket. Ésszerű takarékosságra van szükség, a tanügyi és üzemi személyzet létszámában, egyes üzemek igazgatási költségeit le kell építeni, mé^ga részvénytársasági alakulatok | megszüntetése, vagy több renonüzem központi igazgatásának egyesítése ut^án ls. 7 /folvt.köv./