Magyar Országos Tudósító, 1929. október/2

1929-10-31 [024]

/ Tisza István emlékünnep. Folytatás 3. / - A. parlament szintjének ez a féltése is arra indította, hogy a választójog teron morész újításokat no tegyen. D nemcsak a szavazti jog terén védte a parlamentarizmust, hanem a házszabályok szigorításának utján is. Nemcsak a parlamentarizmust védte, hanem csodálatos intiíuciuval, csodálatos jövöbelátássál,amely nélkül nagy államfér fi el sem képzelhető, negérezte azt, hogy eröt vesz rajtunk a rendbontás szelleme. Nemcsak a parlamenti tárgyalások nyugalmát akarta véd ,ni, hanem küzdött a rendbontás 'szelleme ellen is, amely a kiegyezés második korszakában mutatkozott. Általában a kiegyezés icorát két részre oszthatjuk. 1867-1896-ig a milleneumi, amely alatt csodáslatos fejlődést ért az ország es a milleneumtoi 1918-ig. Ez a második resz tele van vészjelekkel, tele balj°s előjelekkel és Tisza István ösztönösen észrevette a rendbontás csiráit és amikor rendet akart a - parlamentben, ezáltal rendet akart mindenhol a nemzeti elet nagy tagozataiban. Ezek voltak azok az indokok, amelyek felsorakoztatták a parlamentarizmus Védelmére, ezeknek az ismerete nélkül lehetetlen helyes világításba állítani Tisza István egyéniságét és politikáját. De tudni kell még egyet. Egy történeti eseményt ,amelyről abban az időben köveset tudtak. Es oz óriási szorongó,hazáját féltő aggodalom volt attól az időtől, amikor Ferenc Ferdinánd trónra lep. Ferenc József osztrák-magyar monarchiája, azt lehet mondani, a hivatalos titoktartásnak és a diszkréciónak volt az országa. A hivatalnb ., a minisztertől a nagykövettől, a troornokoktól a legnagyobb titoktartást és diszkréciót követelte és csak a velencei köztársaság ügyvitele helyezhető párhuzamba evvel a diszkrécióval. De most,amikor törik özeknek a titkoknak a pecsétje és egymás után jelennek meg memoárok, oklevel-publikáciok, egész világosan láthatjuk az osztrák magyar monarchia nagy agóniáját. Ebből a félhomályból baljfeslatuan emelkedik io. Ferenc Ferdinánd sötét alakja. Örola tudtuk, hogy nem szerette a magyar nemzetet, tudtuk azt, hogy ellene volt a mi nemzeti törekvéseinknek, de azt, hogy konok következetességgel élete főcéljaként állította oda a < . paritásos dualizmus megszüntetés ét es a foederalizmus behozatalát, a magyar állam szuverén létének eltörlését, ezt ilyen világosan akkor a nagyobb resz még nem láthatta, de Tisza István látta és tudta. Neki e részben nem voltak illúziói,mindig azt mondta bizalmas körben, hogy Ferenc Ferdinánd két uton fogja kiemelni a mag,-ar alkotmányosságot a maga természetes útjából : a nemzetiségek felizgatásával és a belpolitikai válságok felidézésével, Fol akarta izgatni a nemzetiségeket, és ugyanakkor belpolitikai ierizist akart felkorbácsolni , hogy azután a zavarosban halászhasson. Egy olyan hatalmas politi.ai egyéniség,a megtestesedett logika, ami Tisza István volt, az ellenfél taktikájából levonta a védekezés tervét. Békét kell csinálni a nemzetiségekkel s innét táplálkozott az a meggyőződése, hogy minden soviniszta politikát a leghatározottabban ellenzett. Amikor 1913-ban a kultuszállamtitkári székbe hivott meg, három irányban folytattunk tárgyalásokat a román vezetékkel, E^ndazokon a pontokon engedni akart, ahol a néppel az államhatalom közvetlen érintkezésbe lép. A községi élet terén, az első folyamodásu bíróságok hivatalos nyelve terén, és a népoktatás terén. Folytak a tárgyalások és sikerrel is kecsegtettek, maikor éppen éjfélkor megjelent Hosszú Vazul szamosujvári püspök,aki jó magyar ember volt s elmondta, hogy vége van mindennek, a. román vezetők vissza fognak a tárg:/alásóktól lépni, mert Ferenc Ferdinánd sürgönyözött nekik, hogy ne adják el egy tál lencséért atyai örökségüket, mert ha trónra jut, minden ellenszolgáltatás nőikül minden követelésüknek eleget tesz. A megdöbbenés moraja futott végig a jelenlevőkön Klebelsberg Kunónak ennél a szavainál, aki a következeként folytatta : - A másik szempont, amitol Tisza István félt, hogy az ellenzék nemzeti érzésének szándékos ingerlésevei fognak válságot felidézni es az igy elő illott zavart használják fel Lustkandl " Ve:n.virklichur~gs- Teorie"-ja alapján annak a konstatálasára, hogy'' a dualizmus alapján nem lehet az állami ügyekot nyugodtan tov&b vinni. Nem lehet az állani szükségleteket kielégíteni, nem lehet a hadsereget a rendes létszámra emelni, tehát más alkotmányjogi formákat kell koresni, / Folytatása következik. /